Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

l82l Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1822 Ennek ellenére úgy érzem, ez nem az interpelláció szükségtelenségét, hanem éppen annak szükségességét támasztja alá. Amint ismeretes, a lakótelepi építkezésekkel járó egyéb beruházások, közoktatási intézmények, egészségügyi intézmények, kereskedelmi és szolgáltatási egységek stb. nagyságát alapvetően hosszú évekkel ezelőtt megállapított normatívák, illetve kulcsszámok határozták meg. Például ezer lakás után viszonyított kulcsszámok mondják meg azt, hogy hány férőhelyes óvoda, vagy milyen négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység jöhet létre. A jelenlegi helyzet és az elhangzott felszólalások is azt bizonyítják, hogy az idő egyre sürgetőbbé teszi, illetve érettebbé teszi a helyzetet a kulcsszámok., vagy normatívák bizonyos fokú változtatására. Ugyancsak ez vonatkozik költségvetési intézményeink és lakóházaink felújítási és karbantartási kereteire is. Ezt is bizonyos, régen megállapított normatívák, illetve kulcsszámok határozták meg az állomány értékéhez viszonyítva, hogy tudniillik hány százaléka — az adott esetben 1,8 százaléka — fordítható felújításra és karbantartásra. Nem kell hangsúlyoznom, pillanatnyilag, a jelen helyzetben is kormányunk minden erőfeszítése ellenére sem tudja megfelelő szinten megóvni a nemzeti vagyonunkat jelentő költségvetési intézményeink és lakóházaink állagát. Mind az előző, mind az utóbbi kérdéshez indoklásul szeretném az alábbiakat elmondani. Azok a normatívák, amelyek közoktatási, egészségügyi és egyéb beruházási intézmények nagyságát határozzák meg, nem veszik figyelembe többek között, hogy az elmúlt évek során kialakult egy telepszerű társasházépítkezés, amit a jövőben még tovább kívánunk ösztönözni. Ezek azonban az adott területen és az adott kérdésben újabb igényeket támasztanak. Nem veszik — nem is vélhették figyelembe kialakításuk idején — pártunk és kormányunk népesedési politikájának várható realizálódását, és e realizálódás nyomán keletkezett újabb igényeket. És ugyancsak nem veszik figyelembe az állagmegóvás szempontjából a lakóházaink és költségvetési intézményeink körében az elmúlt évek során az értékekben és árakban történt változásokat. Ha egy mondattal akarnám ezt kifejezni, úgy mondhatnám, hogy társadalmunk életének minden területén jelentős változások mentek végbe az utóbbi időkben és jelentős fejlődések következtek be. Olyan fejlődések, amelyekre — ahogy Gáspár elvtárs mondta — méltán büszkék lehetünk. Ugyanakkor ezek a normatívák, illetve kulcsszámok a változás helyett — hogy úgy mondjam — konzerválódtak. Állták a sarat, annak ellenére, hogy már több oldalról érte őket támadás, illetve több oldalról keltettünk olyan viharokat, amelyek ezeknek a megváltoztatására irányultak. Tudom, hogy mindez anyagi helyzetünk és anyagi lehetőségeink függvénye. Mégis felteszem a kérdést, elsősorban a jövőt illetően, Tisztelt Lázár elvtárshoz: várható-e, hogy ha előbb nem, legalább ötödik ötéves tervünk indulásának idejére e normatívák és kulcsszámok területén olyan változtatások, módosítások megtétele, vagy a nem érintett területekre való kiterjesztése, amelyek lehetővé teszik nemcsak egyszerűen az e téren meglevő feszültségeink ... (DR. NEZVÁL FERENC : Ez már nem interpelláció! Ez már előadás! Interpellálni kell, nem előadást tartani!) SCHUMETH JÁNOS: Kérdést tettem fel. (DR. NEZVÁL FERENC: Elég hosszan!) SCHUMETH JÁNOS: ... csökkentését, hanem végleges távlati megoldását is az elkövetkezendő ötéves terv idején. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Az interpellációra Lázár György elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese válaszol. Átadom a szót. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Schumeth képviselő elvtárs fontos és közérdekű kérdésben interpellált. A lakosság életkörülményeinek alakulásában valóban meghatározó jelentősége van annak, hogyan alakulnak ki lakásviszonyai, lakókörzete hogyan van ellátva azokkal az intézményekkel, így iskolával, óvodával, bölcsődével, üzlethálózattal, és így tovább, amelyeknek a mindennapi élet szükségleteit kell kielégíteniök. A tisztelt Országgyűlés előtt ismert, de talán nem felesleges megismételnem, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a központi erőforrásokból eredetileg is igen jelentős összeget irányoztunk elő a lakásépítés komplex tervének megvalósítására, és az is ismert, hogy időközben különböző tényezők következtében a költségek megnövekedtek. A kormány ezekre pótlólagos pénzforrásokat biztosított éppen annak érdekében, hogy ne kelljen a célokat jelentősen korlátozni, és így együttvéve a központi erőforrásokból lakásépítésre és a hozzá kapcsolódó létesítményekre együttesen öt év alatt körülbelül 70 milliárd forintot fordítunk. Hozzátehetem, hogy ez a szociális beruházásoknak közel 13 százalékát teszi ki, messze meghaladja azt a mértéket, amit a megelőző ötéves tervekben, akárcsak a harmadik ötéves tervben is ilyen célra fordítottunk. Részben ezeknek a következménye, de méginkább a nagy arányokban kibontakozott társadalmi akcióknak az eredménye lesz az, hogy néhány területen — és éppen ezekben az ellátó intézményekben — nemcsak az eredeti tervet teljesítjük, hanem azt lényegesen túl is teljesítjük. Erről a tisztelt Országgyűlés mostani tanácskozásán sok szó esett, örvendetes, hogy meggyorsult az építési folyamat, és ma már elmondhatjuk, hogy a fővárosban már nemcsak a folyó ötéves terv teljesítéséhez tartozó intézmények megépítése halad ütemszerűen, hanem megkezdődött a korábbi elmaradások részbeni pótlása is.