Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1295 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1296 vemberi állásfoglalása testet ölt a kormány tevékenységében, egész államéletünkben. Ezt bizonyítják az eddig megtett és a tervezett további intézkedések. Kapcsolódva a kormány elnöki expozéhoz, szeretnék egy kérdéssel foglalkozni. A magam részéről üdvözlöm a Minisztertanács azon elhatározását, hogy gazdasági, társadalmi, politikai súlyának megfelelően kíván foglalkozni az ország népesedési helyzetével és népesedéspolitikai feladatainkkal. Meggyőződésem szerint ez nagy fontosságú kérdés, hovatovább előrehaladásunk egyik kulcsproblémája. Ismeretes a képviselőtársak előtt, hogy hazánkban a népszaporulat indokolatlanul alacsony. El kell mondanom, hogy Hódmezővásárhelyen, választókerületemben, sőt az egész Csongrád megyében még az országos értéknél is negatívabb helyzet mutatkozik. Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma megyénkben 1964-ig általában 12 alatt volt, ezt követően 1967-ig 12—13 között ingadozott, majd a különböző kedvezményeket biztosító kormányintézkedések hatására 13 fölé emelkedett. Eme ingadozással együtt megyénkben az elmúlt másfél évtizedben' a természetes népszaporulat mindenkor az országos átlag alatt maradt. Ugyanakkor a halálozási gyakoriság meghaladja az országos átlagot. Bár a X. kongresszus felhívta rá a figyelmet, összességében azonban a népesedés ügye ma még sajnálatosan nem lett közüggyé. Márpedig meggyőződésem szerint népességi gondjaink megoldásánál erkölcsi, magatartási, érzelmi, tudati elemeknek, egyáltalán a társadalmi közgondolkodás változásának legalább akkora jelentősége van, mint a kérdés megoldásához nem nélkülözhető anyagi, szociális momentumoknak. El kell mondanom, hogy a népesedési probléma megfelelő szinten kezelése a tömegpolitikai munkában, a társadalmi közgondolkodásban megyénkben is inkább előttünk álló feladat, mint megoldott probléma. Megyei pártbizottságunk, a társadalmi szervezetek, a tanács az elmúlt évben áttekintette a szocialista közgondolkodás helyzetét, továbbfejlesztésének néhány feladatát Csongrád megyében. Ennek keretében a többi között a szocialista családerkölcs néhány elemével is foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy a tisztességes családi életnek növekvő becsülete van társadalmunkban és lassan bár, de kezd kritériummá válni, hogy a család milyein állampolgárt ad a társadalomnak. Az azonban még korántsem tudatos, hogy az egészséges, harmonikus családnak milyen fontos szerepe, jelentősége van a szocialista társadalom jelene és jövője szempontjából. Keveset foglalkozunk több olyan kérdéssel, amelyek a szocialista normák családi vetületeit jelentik. A közélet és a magánélet egységes elbírálása, a családi élet figyelembe vétele a közösségi feladatok elosztásánál, a visszásságok, a durva magatartás, a válások indokolatlanul magas száma, a gyermek jövőjének problémája és más közérdekű témák ritkán szerepelnek fórumainkon. A pártnak, a tanácsnak, különböző kollektíváknak természetesen nem feladata beleszólni a családi életbe, de nem is mehet el szó nélkül a szocialista erkölcs normáinak megsértése mellett. Amellett sem, hogy nincs helyén az ifjúság felkészítése a szocialista családi életre, az iskolában, az ifjúsági szervezetben, sőt magában a családban is periférikus terület ez. A népszaporulat a szocialista családerkölcs fontos része, eleme, és ezzel, mint társadalmi kérdéssel kell foglalkoznunk. Szeretnék megemlíteni néhány okot, amely ha nem is menti, de bizonyos mértékig magyarázza megyénk országosnál rosszabb helyzetét a népszaporulat terén. Az elmaradásnak széles körű gazdasági, erkölcsi, tudati okai vannak. Közismert, hogy Csongrád megye gazdasági fejlődése, iparosítása a felszabadulás után is hosszú ideig elmaradt az országos átlagtól. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanakkor jelentős eredmények születtek pártunk és kormányunk vidéki ipartelepítési politikája, az átszervezett szocialista mezőgazdaság következtében. Ennek eredményeként megszűnt megyénkben az egy évtizede még jellemző munkaerő-felesleg, sőt napjainkban a nők foglalkoztatottsága is meghaladja az országos átlagot. Ilyenformán a népszaporulat egyik fontos kérdése, nevezetesen a munkaképeskorú családtagok keresetének, foglalkoztatottságának biztosítása, megoldott. A gazdasági fejlődéssel, a munkahelyek növekedési ütemének alakulásával egyidejűleg és azonos ütemben azonban nem tudtuk megoldani a népszaporulat másik fontos anyagi, szociális feltételeit, ezek. közül különösen kettőt: a lakásproblémát és a gyermekintézményi hálózat megfelelő mértékű növelését. E téren csak a legutóbbi években, és várhatóan a következő esztendőkben tudtunk a korábbinál nagyobb ütemben előre lépni. Ennek dokumentálására hadd említsek meg néhány számot, A harmadik ötéves tervben 13 500 lakás épült Csongrád megyében, a IV. ötéves tervben csaknem 20 ezer lakással számolunk, és ennek időarányos teljesítése 'megfelelően halad. A harmadik és a negyedik ötéves tervet összehasonlítva, figyelemre méltó előrelépés történt, illetve várható gyermekintézményeink fejlesztési területén is. Amíg a harmadik ötéves tervben a száz bölcsődéskorú gyermekre jutó férőhely 7,8 százalék volt, a IV. ötéves tervben ez a mutató 10,1-re emelkedik. Hasonló a helyzet az óvodáknál is. A harmadik ötéves tervidőszak végére száz óvodáskorúra 61 férőhely jutott, a IV. ötéves tervben a száz óvodáskorú férőhelyszám csaknem hetvenre emelkedik. Határozott törekvésünk, és az V. ötéves terv előkészületeinek jelenlegi stádiumában is elhatározásunk, hogy a következő időszakban a gyermekintézmények férőhelyszámát még gyorsabb ütemben növeljük, hiszen a szülők kereseti lehetőségének biztosítása mellett — a lakásgondok folyamatos megoldásával együtt — a népszaporulatnak ez fontos szociális feltétele. Az elmondottak mellett — a teljesség igénye nélkül — szükséges néhány további tényező vázlatos felsorolása. Megyénkben az orszá-