Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1297 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1298 gos átlagot jóval meghaladja a városi népesség aránya. Köztudott ugyanakkor, hogy a népesség-csoportok közül a városi lakosság soraiban kisebb a népszaporulat. Egy másik, viszonylag kis szaporulatú népességcsoport, a szellemi dolgozók számaránya megyénkben az elmúlt évtizedben több mint 20 ezer fővel növekedett. A falun élők és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jelentős része is ma már a gyermekáldást nem úgy tekinti mint régen, amikor a család számára pótlólagos termelőerőt jelentett 10—12 éves korától a gyerek, jövedelmet, hasznothajtó munkát végzett, majd később az öregek eltartója lett a földtulajdon alapján. Megyénk járásai közül a népesedési mutató csak egy járásban, a tanyás szegedi járásban pozitív. Megyénkben viszonylag magas az egyedülállók, a részcsaládban, a családtöredékben élők száma. Az okok között felsorolhatjuk azt is, hogy Csongrád megyében az országos átlagnál kevesebb fiatal és több idős korú lakos él. Az elmúlt két évtizedben a 60 éves és idősebb népesség aránya rohamosan növekedett, és az 1949. évi 13 százalékkal szemben megközelíti a 20 százalékot, s számottevően felülmúlja az országos átlagot. Ugyanakkor növekvő népesség mellett ma 15 százalékkal kevesebb 15 éven aluli fiatal él a megyében, mint tíz évvel korábban. Az országosnál alacsonyabb születésgyakoriság miatt a 15 év alattiak aránya kevesebb mint országosan. A gazdasági, szociális, életkorbeli tényezőkhöz hasonlóan megfelelő mélységben és konkrétságban kell vizsgálnunk a népesedési helyzet alakulásának a közgondolkodásban fellelhető antiszocialista elemeit. Ezek közül is csupán néhányat említek meg. Az egyik legélesebben jelentkező problémának azt tartom, hogy a „státus-szimbólumok" sorában a minden társadalmi támogatás mellett is sok gonddal, lemondással járó gyermeknevelés következményeit vállaló család messze a sor végére került. Bár ennek bizonyítására szociológiai adataink nincsenek, úgy gondolom, hogy a tapasztalatok alapján ezt nyugodtan állíthatom. Nem ritka a modern, új lakásban élő fiatal házasok körében az, hogy előbb lépnek fel a parkírozóhely és a garázs igényével, mintsem hogy a gyermekjátszótér és a park hiányozna számukra. Pártunk nőpolitikái határozata széles körű, és döntően po2itív társadalmi fogadtatásra talált. Az eredményeink valóban jelentősek, jól mérhetők, és helyes úton haladunk a nők valódi társadalmi egyenjogúságának biztosításához. Azt gondolom azonban, hogy a nőpolitikái határozat realizálása eddigi menetében a közgondolkodásban a nő családanyai funkciójának elismerése és tisztelete kisebb mértékben fejeződik ki a szükségesnél. És ez elsősorban nem anvagi kérdés, hiszen a kormány az anyagi lehetőségeinkhez mérten is közismerten jelentős intézkedéseket hozott a kisgvermekes és egyedülálló nők támogatása érdekében. Itt közvéleményről, közgondolkodásról van szó. amelynek pozitív megváltoztatását már nem lehet csupán kormányrendelettel, végrehajtási utasítással megoldani, hanem itt a párt-, állami-, társadalmi szervek széles körű politikai munkájára is szükség van. Azt gondolom, hogy a család, a gyermeknevelés kérdésében is a helytelen életviteli szemlélet nagyon sok hadállását meg kell még törnünk annak érdekében, hogy előre léphessünk. E téma kapcsán csupán két elgondolkoztató tényt említek. Megyénkben az élveszületések száma 1968-han 5455 volt, amely kisebb hullámzásokkal 1970-ben 6050-re futott fel. Eközben a művi vetélések száma 9316-ról 9193-ra alakult, ugyancsak jelentős hullámzással. Megyénkben a családok többségében a kívánatosnak tartott gyermekek száma alacsony. Az utóbbi évtizedben az egy-két gyerekes családok válnak tipikussá. Jelenleg a házasságban élő nők mindössze 23 százaléka szült kettőnél több gyermeket. Megyénk tapasztalatai azt is jelzik, hogy a nagy fontosságú társadalmi mobilitás, életformaváltozás, amely nálunk viszonylag rövid idő alatt lejátszódott és pozitív irányban hozott változásokat — gondolok itt a létbiztonság megteremtésére, az életszínvonal-emelkedésre, a munkásság létszámának növekedésére, a társadalmi műveltség növekedésére, az urbanizációra és más tényezőkre —, lassabban gyakorol pozitív hatást a családi életre, a szocializmust építő társadalom alapsejtjeinek rangjára, súlyára, tiszteletére. Tisztelt Országgyűlés! A negatív beidegződések kiszorítása nagy körültekintést, tapintatot, de ugyanakkor széles körű és egyirányba ható politikai munkát igényel tőlünk. Ennek során a tömegkommunikációnak, az irodalomnak, más művészetnek is nem kis feladata van a helyes, szocialista családmodell kialakításának elősegítésében, és a családon belül egy olyan egészséges gyermek- és anyakultusz kialakításában, amelytől — sajnos — ma még messze vagyunk. A család, a gyermeket szülő és nevelő dolgozó anya legyen eszménykép, s kapja meg a társadalom mindenirányú megbecsülését. A népesedés kérdését nem szabad a gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi, szociális fejlődésünktől, a közgondolkodás állapotától, fejlődési irányaitól elvonatkoztatva vizsgálni, hanem azzal együtt, annak szerves részeként és a jövő előrehaladása ütemének feltételeként kell kezelni. Ennek során számot kell vetni azzal a széles körben jelentkező társadalmi igénnyel, amely a családi jövedelmek kiegyenlítésének meggyorsítását várja. Kérem a kormányt, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a gyermeknevelés költségéből fokozatosan mind nagyobb részt vállaljon a társadalom, már most, ebben az ötéves tervben, s méginkább a következő ötéves tervek során. Kérem a kormányt, hogy teremtsen rendet a népesedés-egészségügy tekintetében is. Itt meg kell birkózni az ötvenes években a népesedés ügyében alkalmazott adminisztratív intézkedések reakciójaként kialakult szabadossággal is. Állítsa a kormány a maga eszközeivel, befolyásával a tömegkommunikációt jobban a család, az anya, a gyermek megbecsülése, védelme szolgálatába.