Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1799 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 180O A jelenlegi szabályozási rendszer alapján a beruházó és kivitelező szerződésileg megállapodik egymás között, ami körülbelül rögzíti a kivitelező felelősségét a minőségért, a határidő betartásáért. A szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítésének egyik gazdasági szankciója, és rögtön hozzátenném, nagyon szerény, többnyire hatástalan eszköze a kötbérezés. A rendelkezés alapján ugyanis a kötbér alapja minden esetben a szolgáltatás hibás, hiányos vagy használhatatlan értékének maximum 8 százaléka lehet, amely az esetek jó részében olyan elenyésző, hogy jobb munkára, megfontolásra jóformán nem ösztönöz. Ezt a következő példákkal szeretném alátámasztani. Októberben Vácott elkészült 113 lakás, amelyet a beruházó tanács átvett. A fűtőmű-beruházást 3 alvállalkozó nagyvállalat, részben magyar, részben nyugatnémet, részben olasz importból vállalta megvalósítani. Az egyik alvállalkozó nagyvállalat elfelejtett négy szelepet megrendelni. A lakások nem fűthetők, egyelőre nem használhatók. Talán a tavasszal. A kötbér alapja a fűtőmű értéke. A büntetési összeg alig pár ezer forint. Ezt is három alvállalkozón lehet érvényesíteni, olyan nagyvállalattal szemben, amely milliárdos termelési értékkel dolgozik. Ennek következménye, hogy a kivitelező építőipari vállalatok általában generálkivitelezést nem vállalnak. Az alvállalkozókat, amelyeknek többsége nagyvállalat, kisebb részberuházások vállalása esetén a jelenlegi kötbérezési rendszer gyakorlatilag nem ösztönzi a határidő betartására, a minőség javítására sem. Viszont az előbb említett 50 milliós beruházás egyelőre nem használható. Tehát van mit javítani! Változtatni kellene a jelenlegi metodikán, és mindezt szeretném az illetékesek szíves figyelmébe ajánlani. Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Korponai Lajos képviselőtársunk felszólalása következik. KORPONAI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Közel egy esztendő után ismét elérkeztünk egy számadási időponthoz, amelynek során értékeljük dolgozóink, vállalataink, intézményeink, saját magunk és kormányunk ez évben végzett munkáját. A társadalom célkitűzéseinek meghatározása nem könnyű feladat, mert igen nagy előrelátást, felelősséget igényel, mégis a nehezebbik oldal mindig a gyakorlati végrehajtásban jelentkezik. Ma már felemelt fővel mondhatjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata szellemében megalkotott, majd törvényerőre emelt költségvetés, 1973. évre szóló költségvetésünk végrehajtása nagyon pozitívan hatott társadalmi felemelkedésünkre. Felelősségteljes munkával elért eredményünk megmutatkozik gazdasági, politikai és kulturális életünk emelkedésében. Mindenekelőtt azt tartom az egyik legfontosabb eredményünknek, hogy nemzeti jövedelmünk 6—7 százalékkal növekszik. Ez biztos háttért fog jelenteni az 1974-es esztendő célkitűzéseinek megalapozásához és eredményes megvalósításához. Az 1973-as évet sikeresnek mondhatjuk, mert előreléptünk dolgozóink politikai, szakmai, általános és kulturális színvonalának növelésében, valamint nemzeti öntudatunk emelkedésében. Nagyon fontos, hogy céljaink megvalósítása során munkásosztályunkhoz ülő becsülettel népünk minden rétege szilárdan bízva pártunk és kormányunk marxista—leninista politikájában, szorgalmasan munkálkodott. Amikor elismeréssel szólok az 1973. évi terv és költségvetés végrehajtásáról, nem titkolom furcsa érzésemet amiatt, hogy a jövő évi költségvetés hiányának csökkentésére nagyon szerényen terveztünk. Mivel választóim is élénk figyelemmel kísérik költségvetésünk alakulását, így a szerény tervezés megindoklása mélyebb magyarázatra szorul. Ettől függetlenül egyetértek a jövő évi terv- és költségvetési javaslattal. Meggyőződésem, hogy a jó gazda gondosságával betervezett célkitűzések megvalósítása nagyobb biztonságot ad a negyedik ötéves terv sikeres megvalósításához. Ezek után a belkereskedelem problémáival kívánok foglalkozni. Köztudott, hogy a kereskedelem fejlődésének alapfeltétele az ipar és a mezőgazdaság termelésének állandó emelkedése. A kereskedelmi vállalatok dolgozóinak és vezetőinek felelősségteljes munkája, a Belkereskedelmi Minisztérium tudatos irányító és ellenőrző tevékenysége eredményesen járul hozzá a falu és a város dolgozóinak javuló áruellátásához, mint ahogyan ezt Szurdi elvtárs említette. A korábbi évekhez viszonyítva előreléptünk a hálózat fejlesztésében, a kulturáltabb kiszolgálásban és a dolgozók szakmai-politikai műveltségének gazdagodásában is. A kereskedelmi dolgozóknak társadalmunk részéről is jogosan elismert munkájáért érdemes köszönetet mondani! A kereskedelmi tevékenység sokoldalú, szép, bonyolult, nem könnyű feladat, amely igen sok türelmet, megértést, szakmai szeretetet igényel. A feléjük is megnyilvánuló elismerés adjon még nagyobb lendületet az 1974. évi tervfeladatok eredményes megvalósításához. A kereskedelmi tevékenység javulása, a hálózatfejlesztés, az áruellátás javulása, a választék bővülése megyénkre is jellemző annak ellenére, hogy gondokban, problémákban nem szűkölködünk. Gondjainkat és problémáinkat a megye városi párt- és állami vezetőin kívül ismeri a Belkereskedelmi Minisztérium is. A helyi vezetők nagy erőfeszítéseket tesznek a problémák megoldására. Képviselőcsoportunk a közelmúltban vizsgálta meg megyénk kereskedelmi hálózatát, lakosságunk áruellátásának helyzetét, a kiszolgálás kulturáltságát és a szakemberutánpótlás állását. Megállapítottuk, hogy minden területen tapasztalható fejlődés, de nem tudunk lépést tartani a városok fejlődésével, kiemelten Debrecenben és a lakosság reális igényeinek kielégítésével. Az áruellátással kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy a lakosság alapvető cikkékből való ellátása megoldott. Néhány községben előfordult tőkehúshiány, vagy nem árusítás/mert en-