Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-24
lß 01 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1802 nek feltételei sem biztosítottak. Gondolok hűtőszekrényekre, húsbolti munkaerő-problémákra. Mint ahogy országosan, úgy nekünk is gondot jelent a. zöldség- és gyümölcsellátás időszakos hiánya. Ez mennyiségben és minőségben és választékban egyaránt jelentkezik. Megoldása termelési problémát vet fel. És vannak gondjaink a gyermekruházat terén is — bár enyhítette, de nem oldotta meg az egyes cikkek árának stabilizására hozott központi intézkedés! A serdülők számára az alsóruha, kötöttáru és a gyermekcipők vonatkozásában vannak problémák. Az utóbbi időben különböző fórumokon foglalkoztak a cipők minőségének problémájával. Ha jól vagyok tájékozódva, a termelt cipők 4 százalékával szemben minőségi kifogások jelentkeznek, aminek évi kihatása 120 millió forint. Úgy gondolom, hogy a reális, jogos panaszok, hiányosságok mellett találhatók bizonyos visszaélések is. Meg kellene vizsgálni, hogy hol található a hiba? A cipőgyárak technológiájában? A dolgozók szakértelmében, vagy munkájában, vagy éppen a cipők anyagnormájában? A munkások becsülettel igyekeznek teljesíteni kötelezettségüket a cipőgyárakban is. Meggyőződésem, hogyha megfelelő feltételeket biztosítunk, akkor nem lesz a minőség vonatkozásában probléma. Tudomásom szerint a Könnyűipari és a Belkereskedelmi Minisztérium 1964hen hozott egy közös rendelkezést, amely szerint hat hónapig rejtett hiba miatt, visszacserélhető az áru. Ezzel sokan visszaélnek. Meg kellene nézni, hogy e rendelkezést nem kellene-e korszerűsíteni. A vegyes iparcikkek javuló ellátása mellett vannak időszakos hiánycikkek — szerszámok, fürdőszoba-felszerelések. A tüzelőanyag-ellátásban a propánbután-gáz és a fűtőolaj is időszakos hiánycikk. A fenti problémából adódik a kérdés, hogy az ipar és a kereskedelem minisztériumai vizsgálják a kooperációs kapcsolatuk hatékonyságát a közjó érdekében. Most már pár szóban megemlítem a kereskedelmi dolgozók szakmunkás-utánpótlásának . helyzetét. Hozzászólásomra készülve, körülbelül 22 különböző területen dolgozóval és vezetővel, majd a megye város-kereskedelmi vezetőivel konzultáltam a kereskedelem helyzetéről. A komoly felelősséget érző dolgozók szerint nem kielégítő a szakmunkás-utánpótlás helyzete, mert kereskedelmi tanulónak a reális szükséglet 50— 60 százalékát tudják beiskolázni, mert nincs biztosítva szakközépiskolai kollégiumi hely. Nehezíti a helyzetet az, hogy a kereskedelmi dolgozók 80 százaléka nő, akik népesedéspolitikánk megvalósításában központi helyet foglalnak el mindnyájunk örömére. A szaporodó gyermekgondozási szabadság esetén nem lesz lassan őket kivel pótolni, a lakosság folyamatos és kulturált ellátása pedig politikai kérdés. A kereskedelemben dolgozók más területen dolgozókhoz hasonlóan, megbecsült tagjai társadalmunknak, így a X. kongresszus 44 óra bevezetésével kapcsolatos határozatát náluk is meg kell oldani, mert nagy várakozással tekintenek az itt dolgozók a csökkentett munkaidő bevezetése elé. A 44 órás munkahét bevezetése mindenütt korszerű üzem- és munkaszervezést, az objektív és szubjektív feltételek megteremtését igényli az adott létszám és jövedelem mellett. A szakmunkás-utánpótlást tehát a 44 órás munkahét bevezetése is súlyosbítja. Az áttérést tehát nagyon gondosan elő kell készíteni. Tudom, hogy irreális követelés lenne 1974ben egy szakközépiskola-kollégium óhajtása, azt viszont kérem miniszter elvtárstól, hogy fordítson kellő figyelmet a szakmunkás-utánpótlás feltételeinek az ötödik ötéves tervben való megoldására, mert ez egy egész megyét érintő probléma. Meg kívánok említeni egy megyei és országos gondot. Megnőttek a kereskedelem gondjai a forgóeszköz-ellátottság szempontjából és mértéke tekintetében, a nagykereskedelemből is kiemelve az iparcikkek forgalmazásával foglalkozó területet. E vállalatok forgó- és fejlesztési alapja, amellyel eszközeiket kielégítik, alacsony, így nem tudják biztosítani a megfelelő készletezést és a keverő raktár szerepük betöltését. Előfordul, hogy még az idényszerű választék sincs biztosítva raktárukban a kiskereskedelmi szervek részére. A termelői árak 1968 óta megemelkedtek, van olyan ruházati nagykereskedelmi vállalat, ahol az egész készlet értékére vetítve az áremelkedés eléri a 30 százalékot, ezt a vállalat saját eszközeivel fedezni nem tudja. így arra kényszerül, hogy átlagkészletét jelentősen csökkentse, ugyanakkor a kiskereskedelem igényét sem választékban, sem mennyiségben nem tudja kielégíteni. A nagykereskedelem vállalatai az adott időszak ipari termelésének változásait tükrözik. Ezért fordul elő, hogy féléves átlagban például felső kötöttárukból kellő választékot biztosít, a vevő viszont a boltokban esetenként azonos színeket talál, vagy nem megfelelő méretválasztékot. A készletek csökkentésére, s még inkább a kívánatos mértékű forgalmazására irányuló törekvés megfelel a népgazdaság érdekeinek. Itt viszont már többről van szó. Ezért a vázolt körülmények vizsgálatra szorulnak a pénzügyi, banki szervek részéről is, mert a jelen helyzet negatív irányba tolja az ellátást, a vásárlónak sok utánjárást és bosszúságot okoz. A kereskedelmi hálózat fejlesztési gondjai, a vállalati fejlesztési lehetőségek nem kielégítő mértéke ismert. A feszültségek, ellentmondások abból vannak, hogy a vállalati eszközök, és a fejlesztés központi támogatása nem növekedett, a beruházási és az építési költségek viszont emelkedtek. így a lakásépítkezésekhez kapcsolódó kereskedelmi hálózatfejlesztés sem valósul meg a tervezett mértékben, vagy elhúzódik. Ennek eredménye, hogy a tervezett üzleti alapterület bővítése nem érhető el. Ez megyénkben azért jelentkezik fokozottabban és főként Debrecenben, mert a hálózati ellátottság, kapacitás a megelőző években is az átlagos alatt volt, pedig az utóbbi öt-hat évben a megyei áruforgalom növekedése az országos átlagot meghaladta. A fejlesztési lehetőségek relatív csökkenése okozza, hogy éppen Debrecenben a tervezett nagyobb beruházások tolódnak, húzódnak, vagy elmaradnak a negyedik ötéves
