Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1797 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1798 évének célkitűzéseihez azokat a kereteket és feltételeket, amelyek az előttünk álló évben az ország lakosságának életkörülményeit formálják. Tartalmazza a Központi Bizottság és a kormány határozataiban megjelölt legfontosabb társadalompolitikai feladatok kiemelt végrehajtásához szükséges pénzügyi intézkedéseket. Reális lehetőséget biztosít a következő esztendő gazdálkodásához, eredményes gyakorlati végrehajtásához. Hozzászólásomban szeretnék néhány gondolatot felvetni a tanácsok gazdálkodásáról, főleg Pest megyei tapasztalatok alapján. A tanácsok részére az 1974. évre előirányzott 7,4 százalékos költségvetés-növekedés, a fejlesztési alap 11,7 százalékos emelkedése, a helyi források alakulásának kedvező tapasztalata és lehetősége biztosítja a tanácsok középtávú tervében meghatározott feladatok megvalósítását. A három esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a tanácsok pénzügyi, bevételi szabályozási rendszere bevált. Sajnos, hátránya, hogy túl nagy adminisztrációval jár. Ennek ellenére a szabályozórendszer kedvező irányban segíti a tanácsrendszer fejlesztését, a területfejlesztést, a tanácsok gazdasági önállóságát, a helyi tartalékerők feltárását. A szabályozó rendszerre kedvezően hatott, hogy 1973-ban bevezetésre került a bevételek előlegezési rendszere, amely megszüntette a korábban egyes tanácsoknál keletkezett átmeneti pénzzavarokat. A tanácsok bevételi szabályozási rendszerében a legdinamikusabb hatást a helyi tanácsok hatáskörébe tartozó saját források növekedése váltotta ki. A gazdasági önállóság arra ösztönözte a helyi tanácsokat, hogy a saját bevételi lehetőségeik mellett, annak bővítésére a helyileg, de népgazdaságilag és társadalompolitikaiig is igen fontos feladatokat a helyi szervekkel együtt kiemelten segítsék. Ilyen többek között a gyermekintézmények fejlesztése, de a lakosság ellátását szolgáló olyan fejlesztések is, amelyekre sem a központi, sem a megyei pénzalapok — figyelembe véve a korábbi áremelkedést is — nem adtak volna ennyi lehetőséget. Pest megyében az ipari, mezőgazdasági üzemek, a lakosság társadalmi munkája tette lehetővé, hogy a nagyon jelentős politikai feszültséget okozó óvodai férőhelyhiány jelentősen csökkent. Az 1974. év végére a negyedik ötéves tervben tervezett 2005 óvodai férőhellyel szemben 6000 óvodai férőhely valósul meg, amely az óvodáskorúak 65 százaléka részére nyújt ellátást. Igaz, még így sem tudjuk biztosítani a költségvetésben megjelölt 68—70 százalékos óvodai ellátást. A helyi tanácsok gazdasági szervező munkája lényegesen erősödött. A megyében a települések közművesítését, különösen a lakosság vezetékes vízzel való ellátását a víztársulatok számának gyors növekedése jelentősen javította. A megyében 70 társulat, négy regionális vízműrendszer működik társulati formában, több mint egymilliárd forintos beruházási költséggel. A társulati program végrehajtása a lakosság vezetékes vízzel való ellátását a negyedik ötéves tervben 27 százalékról 57 százalékra növeli. Ehhez a lakosság több mint 600 millió forinttal járul hozzá. A két példa is bizonyítja, hogy a helyi tanácsok önállóságának növekedése nagymértékben növelte a helyi szervek aktivitását, kezdeményezését olyan feladatok megvalósításának elősegítésére, amelyek egybeesnek a központi érdekekkel és találkoznak a helyi lakosság olyan jogos igényeinek javításával, amelyekre a központi költségvetés csak részben ad lehetőséget. A helyi tanácsok gazdasági hatáskörének ügyét azért is szeretném szóvá tenni, mert akad olyan szemlélet is, amely a helyi tanácsok gazdasági önállóságának hatáskörét, ha csak a következő tervidőszakban is, szűkíteni kívánja. A fő érv, hogy elharapódzott az úgynevezett ügyeskedés, virmanolás. A célcsoportos kötöttség véleményem szerint is bizonyos területeken nélkülözhetetlen, de a jelenleginél is nagyobb kötöttséget bevezetni nem indokolt. Annál inkább, mert a nagyobb kötöttség a helyi kezdeményezést lefékezi, és a társadalmi összefogás helyett minél nagyobb központi támogatás elérésére ösztönöz, amely csak a reális mértékig lehet cél. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés, főleg Faluvégi elvtárs expozéja megállapítja, hogy a beruházási feszültségek, nagyrészt a beruházást korlátozó intézkedések hatására, enyhültek. Ez a kedvező tendencia 1974-ben is várható. Ez a hatás a tanácsok területén is érvényesül, ahol a korlátozó intézkedések a középtávú tervek felülvizsgálatát, több módosítást, néhány esetben az eredetileg tervezett naturális célkitűzések csökkentését vagy későbbre halasztását tették szükségessé. Az előterjesztés a népesedéspolitikai határozat elősegítésére lehetővé kívánja tenni, hogy a tanácsok kötelezettségvállalással nem terhelt költségvetési pénzeszközeik terhére is fejleszthessék gyermekjóléti intézményhálózatukat. Ez valóban kismértékű többletlehetőséget biztosít a tanácsok számára. Azonban a népesedéspolitikai határozat végrehajtását nagyobb mértékben elősegítené a tanácsoknál a gyermekjóléti intézmények beruházásánál a jelenleg érvényben levő kötelező 20 százalék tartalék feloldása. Mint közismert, a tanácsoknál is 1972-ben életbe lépett olyan beruházási korlátozás, hogy lakásépítés, víz-, gáz-, csatorna-, energiahálózat és közlekedés kivételével minden beruházás indítása előtt a teljes beruházási költségen felül további 20 százalék tartalékot kell biztosítani. Ezt a pénzintézet részére előre át kell utalni, ami a beruházás indítása és befejezése között bekövetkezett áremelkedést hivatott fedezni. Figyelembe véve a költségvetésben az építőipari árak előirányzatát és az árak megszigorítására tett intézkedéseket, továbbá azt, hogy a tartalékkényszer különösen a szerény fejlesztési alappal rendelkező kis településeket érinti hátrányosan, javaslom mérlegelni a feloldását. Ezzel is gyorsítani lehetne a társadalompolitikaiig indokolt gyermekintézmények fejlesztését. Az előterjesztés a beruházási tevékenységben szükségesnek tartja -— indokoltan —-a hatékonyabb kivitelezés kialakítását. Ebből a komplex témából a kötbérezést tenném szóvá.