Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1795 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1796 megmutatkozó fogyatékosságokról szóltam. A népi ellenőrzés sajátossága révén — talán gyak­rabban találkozunk hibákkal, a rendeletek be nem tartásával, mint akik az élet más területén dolgoznak. Azonban úgy érzem, jó alkalom a jövő évi teendők meghatározásakor előre szólni mind­arról, amit a tervek eredményes teljesítéséhez tennünk kell, vagy el kell kerülnünk. Erről gon­dolkodni, ezzel foglalkozni mindannyiunk jól felfogott érdeke, mert csak a tervek valóra vál­tásának arányában remélhetjük és várhatjuk személyes elképzeléseink, állami céljaink meg­valósítását. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi piaci áraik, a tőkés nyersanyag-importárak esetleges további növekedésével kell számolnunk. Erről már szó esett. Hogy ez ne terhelje termelési költségeinket, majd később fogyasztói árainkat, kormányunk, illetve a költségvetés jó néhány milliárd forint beállításával igyekszik ennek ha­tását kivédeni, magára vállalni. Kiszámítani azonban pontosan nem lehet, hogy a költségvetés vitája, illetve jóváhagyása napján, s a következő egész esztendőben ezek az — iparunk részére szükséges — import-nyers­anyagok árai hogyan alakulnak. Ezért is jó, ha előre gondoskodunk gazdálkodásunk hatékony­ságának növeléséről, tartalékaink feltárásáról, hogy ellensúlyozni tudjuk — és ezt elsősorban ezzel tudjuk — az esetleges további tőkés inflá­ció negatív hatását saját népgazdaságunkra. Ez figyelmes, jó közgazdasági, gazdálkodási, kereskedelmi munkát igényel, a feladatot ké­nyelmesen nem lehet megoldani. Ezt látni kell, erre fel kell készülni, jobb, ha nyerünk rajta, semmint hogy év közben nehézségeink támad­janak. Szocialista államunk a gazdálkodás szabá­lyozásában is nagy lépésekkel halad előre intéz­kedéseivel. A tisztességesen gondolkodó és gaz­dálkodó vezetők és dolgozók részére megadja mindazt a lehetőséget, önállóságot, üzemi de­mokráciát, amely a nemzeti jövedelem létreho­zásához, fokozásához és az egyéni boldoguláshoz szükséges. Csak örülni lehet annak, hogy szorgalmas munkával kiváló dolgozóink, műszakiaink, tsz­parasztjaink, értelmiségeink személyi tulajdo­nukat is gyarapítják, hétvégi házakat építenek, gépkocsikat vesznek stb. Ez természetes, és ve­lejárója szocialista építkezésünknek is. Jó az, ha minél többen élen járnak a termelésben, az alkotásban, és ezek közül minél több embernek van lehetősége személyi tulajdona növelésére, gyarapítására. Azonban akad néhány olyan ember is, aki szocialista törvényeinket kijátszva, megkerülve, mások kárára, az állam kárára kíván jogtalanul és munka nélkül előnyöket szerezni. Néha nem is sikertelenül. A közösség érdekeire, az állam vagyonára vigyázni, őrködni minden dolgozónak, minden állampolgárnak kötelessége. Amennyiben jogta­lanul többet vesz el valaki a közösség, az állam javaiból, annyival csökkenti azokat a juttatáso­kat, amelyekét kormányunk megtervez, vagy szűkíti a szorgalmas munka eredményeképpen elérhető túlteljesítés lehetőségót. Ezért legyünk szigorúbbak a népgazdaság rovására harácsolókkal szemben, mert ezzel a magunkét, a dolgozó milliók munkájának ered­ményét védjük. Tulajdonosi tudattal és felelős­séggel óvjuk, védjük a létrehozott javakat, ér­tékeket. Ezt teszi mások mellett, másokkal együtt a népi ellenőrök sokezres tábora is. A törvénytelenül, vagy a törvények kiját­szásával meggazdagodók száma nem nagy. Ta­lán éppen ezért kirívó és felháborító a szorgal­mas, törvényeket betartó dolgozók szemében. Itt szeretném felhívni a figyelmét a Legfel­sőbb Bíróság igen tisztelt elnökének, hogy a szo­cialista törvényeinknek megfelelően az ilyen „megtévedt", a közösség javaiból élősködőkkel szemben talán nem a felfüggesztett büntetés ki­szabását kellene elsősorban gyakorlattá tenni, mert a felfüggesztés lejártával úgynevezett tör­vényi mentesítés áll be, tehát az illető most már nem büntetett előéletű, csak villatulajdonos. Véleményem szerint ez a felfüggesztett bün­tetés ezeknél az embereknél egy kicsit inkább csábító, mint elrettentő. Talán helyesebb volna a törvény alapján a joggyakorlatnak azt az oldalát erősíteni, amely bírósági ítéletben elsősorban a közösség, az ál­lam kártalanítását, a törvénytelenül harácsolt villák, gépkocsik stb. elkobzását mondja ki, és emellett a bíróság a törvénynek megfelelően — ha a cselekmény súlyát úgy ítéli — alkalmazza még a felfüggesztett büntetést is. (Taps.) A költségvetés végeredményben program minden állampolgár részére, amely január 1-től december 31-ig mindnyájunk számára felada­tot ad, és a munka frontján becsületes helyt­állást kíván. Csak a kitűzött, megtervezett fel­adatok elvégzése alapján tudja kormányunk biz­tosítani azt a sok milliárd forintot, amelyet az 1974. évi költségvetés előirányoz dolgozó népünk életkörülményeinek, szocialista gazdaságának to­vábbi emelése céljából. E munkából kivenni a részét valameny­nyiünk kötelessége, mert mindnyájan számí­tunk azon célok megvalósítására, amelyekről a költségvetés révén részünkre is keret van biz­tosítva. Több lakást akarunk, még több isko­lát, óvodát, bölcsődét, új, modern termelőüze­meket, és ezek megvalósítása tőlünk, mindnyá­junktól függ. A magam és a népi ellenőrzés sokezres tá­bora nevében ígérhetem, hogy segítő jellegű el­lenőrzéseinkkel és ki-ki a saját munkaterületén tanúsított helytállással a költségvetésben kije­lölt célok végrehajtásán fogunk dolgozni. Az 1974, évi költségvetési törvényjavaslatot reálisnak, céljait szépnek tartom, elfogadását ja­vasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mondok Pál képviselőtársunk. DR. MONDOK PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett költségvetési törvényjavaslat és Faluvégi elvtárs expozéja megítélésem szerint is tartalmazza a negyedik ötéves terv negyedik

Next

/
Thumbnails
Contents