Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1789 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1790 fia és a menye, akik szép, új házban laknak, harmadmagukra az iparban havi 4—5 ezer forintot keresnek, egy fillér községfejlesztést sem fizetnek. Igaz, alkalomadtán, egy-két esetben már tettek önkéntes felajánlást, de amikor az apa, mint tanácstag, a felajánlott összeg rendszeres fizetésére kérte fiát, az azt válaszolta: szívesen, apám, de csak, ha mindenki ezt teszi majd. Mások azt hangoztatták, hogy 50—300 forintig terjedő községfejlesztés sok azoknak, akik fizetik, azonban nem sok az az összeg, ami öszszejön, mert nagyon kevés dolog valósítható meg belőle. Sokan voltak a felszólalók között olyanok is, akik azt mondták : bízunk benne, hogy kormányzatunk ezt az ellentmondást hamarosan az élet szükségleteihez igazítja, és a rendelkezést meg fogja változtatni. De nem folytatom a summázott felszólalások idézését, hiszen mindannyiunk előtt ismert típusok ezek. Ezekből viszont fel kell ismernünk egy olyan jelzést, amely szerint sokáig nem tartható fenn ez a felemás helyzet. Ezért tisztelettel javasolom, hogy keresni kell azt az időpontot, amikor azokra a dolgozókra is kiterjeszthető a községfejlesztés, akik eddig erre nincsenek kötelezve. A mérlegelésnél azt is figyelembe kell venni, hogy ez az életszínvonal szempontjából a bérből és fizetésből élők számára sem lenne jelentős tehertétel, még a mai szabályok szerint sem. Persze, ezen a kulcson lehetne változtatni. Viszont teljesen mentesíteni lehetne azokat az alacsony jövedelmű vagy járadékos, idős embereket, akiket eddig még nem, vagy csak részben mentesítettek a községi tanácsok. Az idős emberekről való gondoskodásnak ez is egyik formája lehetne. A tanácsi fejlesztési alap pedig, mint költségvetési tényező, hatékonyabban szolgálhatná a lakosság kommunális igényeit. A mentesítés mai megoldási módjához is lenne két javaslatom. Abban az esetben, ha a községi tanács végrehajtó bizottsága méltányosságból egy évben szociális körülményei miatt az adózót a községfejlesztési hozzájárulás alól egészben vagy részben mentesítette, a következő években újabb kérelem beadása nélkül a testület csak azt tegye vizsgálat tárgyává, hogy az illető anyagi helyzetében nem következett-e be olyan mérvű javulás, ami új határozat meghozatalát tenné szükségessé. Ha ilyen nincs, úgy külön kérelem benyújtása nélkül maradjon érvényben a végrehajtó bizottságnak már egyszer meghozott határozata. Jelenleg a községfejlesztési hozzájárulás mérséklése tárgyában a községi tanács végrehajtó bizottsága által meghozott elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezést a járási hivatal elnöke bírálja el. Ezzel kapcsolatban a javaslatom az lenne, hogy első fokon a községi szakigazgatási szerv hozna határozatot, és a benyújtott fellebbezést a helyi végrehajtó bizottság bírálná el. Javaslatomat azzal indokolom, hogy a végrehajtó bizottság, mint testületi szerv, sokkal jobban ismeri az érintett személy anyagi és egyéb szociális körülményeit, mint a járási hivatal kiküldötte, aki a másodfokú fellebbezési határozat tervezetét elkészíti. A tanácstörvény megalkotásakor is azt mondottuk: az ügyeket lehetőleg azok a hatósági szervek intézzék, amelyeknek a területén felvetődnek. Csak így lehet a hivatali zsúfoltságot csökkenteni, az ügyintézést egyszerűsíteni, gyorsítani. Amint azt pártunk határozata is kimondja. A költségvetési vitát szeretném felhasználni arra is, hogy jelzést adjak a területemen is tapasztalt, de az állami költségvetésünkben is gondot jelentő problémáról. Igaz, a negyedik ötéves terv időszakában a felújítási lehetőségeink bővültek. A természetes kopást nagyjából, bár nem teljes mértékben fedezni lehet, de, sajnos, a gond ma nem az, hogy az adott év kopását pótoljuk, hanem az, hogy a nagyon sok év elmaradását pótoljuk, amint ezt dr. Kaposvári Júlia, Tóth Géza, Káli Ferenc, dr. Lakatos Pál képviselőtársaim is hangoztatták. Véleményem szerint csak úgy léphetünk előbbre ebben a kérdésben, ha az ötödik ötéves tervben ezt a felújítást olyan súllyal kezeljük az elavult intézeteink esetében, mint a beruházást. A nagyon elhasználódott, régi intézményeket, amelyeknek a rendbehozatala többe kerülne, mint az új, le kell bontani. Ott indokoltan tehát beruházásra van szükség. Ahol ésszerűen meg lehet menteni és korszerűsíteni lehet az igények kielégítésére ezeket az intézményeket, ott a felújításról kell gondoskodni. Ezért a költségvetési összeg felújítási lehetőségét kell bővíteni. Addig is, amíg az ötödik ötéves tervben ez realitássá válhat, tisztelettel kérem kormányzatunk illetékes szerveit, vizsgálják meg a korszerűsítésre irányuló jelenlegi törekvésekben jelentkező fékező körülményeket. Különösen az oktatási intézmények területén. Indokolásként felhoznám Heves megye egyik sajátos gondját, a megyeszékhely történelmi belvárosában működő középiskolák és kollégiumok helyzetét, ezen belül fűtésének korszerűtlenségét. Ezek az intézmények régi műemléképületekben működnek, hagyományos kályhafűtéssel üzemelnek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kályhafűtés kéményrendszere is elavult, a műszaki tűzrendészeti előírásóknak sem felel meg. A kulturális ágazat negyedik ötéves állóeszköz-fenntartási terve egyik legfontosabb feladatként irányozta elő az egri iskolák és kollégiumok központi fűtésre történő áttérését. Indokolttá tette ezt a szülőknek, pedagógusoknak, szakorvosoknak a kollégiumokban élő, 14—18 éves korú fiatal lányok egészségvédelme érdekében kifejezésre juttatott aggodalma is. Az 1972-ben megjelent 104/1972. OT—PM—KSH számú együttes rendelet szerint azonban a tervezett fűtéskorszerűsítés már beruházásnak minősül, amelynek forrása viszont a fejlesztési alap. Ugyanakkor a költségvetési pénzeszközök ilyen célú átcsoportosítására az 1974. évi V. törvény értelmében nincs mód. Ha erre lehetőség nyílik, kívánatos volna változtatni a helyzeten. Mindannyian tudjuk, hogy az 1974-es költségvetés életszínvonal-politikánk szolgálatában áll. Ezért többek között, mint ahogyan a pénzügyminiszteri expozéban is elhangzott, előirányozta a megépítendő lakások számát, az építőiparban pedig az állami építőipar teljesítményé-