Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

$W Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1778 ben biztosítja az alapvető élelmiszerek változatlan fogyasztói árát. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása sem csupán elhatározás dolga. Nagyon átgondolt, megalapozott intézkedésekre van szükség, hogy a kialakult fogyasztási szerkezetet a ruházat javára eredményesen módosítsuk. Az úgynevezett vegyes iparcikkek kategóriájába tartozik valamennyi ipari gyártmányú fogyasztási termék, kivéve a ruházati cikkeket. A közepesen fejlett gazdaságú országokban, így hazánkban is, a lakosság elsősorban élelmiszerekre, majd ruházkodásra költ jövedelméből, az ezek után fennmaradó részéből vásárol olyan árukat, amelyek a vegyes iparcikkek körébe tartoznak. Ismét némi leegyszerűsítéssel azt mondhatom, hogy a vegyes iparcikkek fogyasztásának növekedése az életszínvonal emelkedését is jelzi. Már utaltam arra a figyelmet érdemlő jelenségre, hogy a vegyes iparcikkek forgalma a múlt években, de ebben az évben is dinamikusan nőtt. A legutóbbi öt évben átlagosan évi 10 százalékos volt ez az emelkedés. Statisztikai adataink szerint jelenleg 350 000 személyautó, másfélmillió villamos hűtőszekrény, kétmillió televíziókészülék és ugyanannyi mosógép van a lakosság birtokában. A háztartások, a családok ellátottságának ugrásszerű növekedése fogyasztási iparcikkekből különféle és még megoldatlan problémákat hozott magával. Közülük kettőt említek. Az első : ezeknek az iparcikkeknek, háztartási eszközöknek gyors elterjedését nem követte a javítóhálózat megfelelő ütemű fejlesztése, az alkatrészek zavartalan utánpótlásának megszervezése, a kommunális feltételek kielégítése. A második gond abból ered, hogy a vegyes iparcikkek kategóriájába tartozó egyes termékekből, például rádióból, még inkább televízióból, mosógépből bizonyos fokig feltöltődtek a háztartások, magas szintet ért el az ellátottság. E cikkek tekintetében niost már csak úgy lehetséges a termelési kapacitások teljes kihasználása, a kereskedelmi forgalom növelése, ha a fogyasztók az elavultság egy bizonyos szintjén kicserélik meglevő készülékeiket. Ezek azonban nagy értékű eszközök, ezért a fogyasztók nagyon meggondolják, mikor és miért cseréljék ki őket. Csak akkor hajlandók rá, ha a megvásárolható új készülék magasabb technikai színvonalú, nagyobb teljesítőképességű, tehát „többet tud", mint a régi, és nem sokkal drágább. Mert ez is lényeges. A gyártó vállalatok azonban ezeknek a készülékeknek, berendezéseknek egy részét még nem fejlesztették olyan színvonalra, hogy ez a régi készülékek kicserélésére ösztönözné a vásárlókat. A korszerűsített készülékek ára pedig bizony jelentősen magasabb, ezért a lakosság, amíg csak lehet, inkább újból és újból megjavíttatja régi és korszerűtlen televízióját, nem cseréli ki elavult mosógépét. Lakásépítési programunk megvalósulása, a lakáskultúra fejlődése erőteljesen növelte a bútorok és lakberendezési cikkek kereskedelmi forgalmát. A megnövekedett kereslet kielégítését bútoripari termelésünk gyors, sikeres fejlesztése és a bútor importjának növelése tette lehetővé. Ebben az évben a vásárlók igen sokfajta, egyszersmind különböző áru lakószoba- és konyhabútorgarnitúra és egyedi bútordarab közül választhattak, illetve választhatnának. Sajnos, bútorboltjaink elmaradottsága miatt ennek a választéknak ma még csak egy kis részét kínálhatjuk egy-egy üzletben a vásárlóknak. A jelenlegi bútorüzletek ugyanis kis alapterületúek és nem alkalmasak a nagyobb választék bemutatására. A kormány a IV. ötéves tervben támogatást nyújtott — 1974nre még a tervet túlhaladó mértékben is — a bútorkereskedelem gyorsabb fejlesztéséhez. Már a következő évben néhány korszerű és nagy bútoráruház, üzlet nyílik meg több helyen az országban, így a fővárosban is. A következőkben szeretném röviden tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, milyen körülmények között, milyen tárgyi és személyi feltételekkel dolgozik a kereskedelem. A belkereskedelmi ágazat részesedése a népgazdaság összes beruházásából az utolsó öt év átlagában körülbelül évenként négy százalék. Ezen belül a fogyasztási cikk-kereskedelem részesedése valamivel több mint két százalék. A fogyasztócikk-kereskedelem a IV. ötéves tervben előreláthatólag saját erőforrásaiból, hitelek segítségével és központi támogatásból mintegy 13,5 milliárd forintot fordít üzletek, áruházak, raktárak, szállodák, éttermek építésére és korszerűsítésére. A IV. ötéves terv során talán először nyílt lehetősége a belkereskedelemnek, hogy számottevő fejlesztést valósíthasson meg. Sajnos, mindezek ellenére is még igen nagy az elmaradásunk mind a kereskedelem szükségleteihez, mind pedig más népgazdasági ágazatok fejlesztéséhez viszonyítva. Üzleteink nagy részének kicsi az alapterülete, berendezése elavult. Az ilyen üzletekben lehetetlen a vásárlók által megkívánt választék tartása, sokszor még az alapvető élelmiszerekből is. És ilyen üzletek szép számmal vannak még a fővárosban is. A kereskedelmi forgalom gyors és tartós növekedése, a fogyasztási szerkezet egyidejű változása a fejlesztés intenzív és extenzív formáját egyaránt megköveteli. Miközben jelenlegi üzleteinket, ahol csak lehet, korszerűsítjük, az új lakótelepeket is el kell látnunk boltokkal, vendéglátó helyekkel, a mindinkább bővülő áruválaszték a szaküzletek hálózatának kiterjesztését kívánja. Minden tapasztalatunk sürgeti és követeli, hogy nagyobb ütemben térjünk rá a korszerű technikai eszközök és technológiák alkalmazására. Így például tovább kell fejlesztenünk önkiszolgáló rendszereinket, a mainál jóval több árut kell előrecsomagolnunk az élelmiszerkereskedelemben, a húsüzletekben, a gyümölcs-zöldség boltokban, szélesebb körben kell dolgoznunk az áruszállításban konténerekkel. Tisztelt Országgyűlés! A sajtó, a rádió, a televízió nem ritkán bírál figyelmetlen és udvariatlan kereskedelmi dolgozókat, gyakran általánosítva is. A jogosan hibáztatott eladók magatartása — úgy vélem — nem árnyékolhatja be azt a tényt, hogy a kereskedelmi dolgozók mind nagyobb többsége, így mindenekelőtt a 140 ezer 77 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ