Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1779 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1780 szocialista brigádtag, udvariasan, figyelmesen és szakszerűen szolgálja ki a naponta sokféle vá­sárlási elképzeléssel megjelenő sok százezer ve­vőt, úgy ahogyan ez helyes és elvárható. A ke­reskedelem vezetőivel együtt a kereskedelmi dolgozók nagy többsége munkájában alapvető követelménynek tartja a figyelmességet, az ud­variasságot, és hozzátehetem, a szakértelmet. Néhány mondat erejéig a kereskedelmi dol­gozók szociális ellátottságáról és munkakörül­ményeiről is szeretnék szólni. A fogyasztási cik­keket forgalmazó kereskedelemben a dolgozók­nak 65—70 százaléka, az eladóknak majdnem 80 százaléka nő. A 'kereskedelemnek ma még alig vannak saját szociális létesítményei, óvo­dái, bölcsődéi, üzemi konyhái. A tanácsi bölcső­dék és óvodák pedig nem alkalmazkodnak az üzletek nyitvatartási idejéhez, erre valószínű­leg nem is képesek. A kereskedelmi munka ke­vés kivételtől eltekintve ma még nagy fizikai igénybevétellel jár. Sok szaküzletben, például az élelmiszerboltokban, naponta hatalmas áru­tömeget mozgatnak meg az ott dolgozók. Mindezért is igen nagy jelentőségű a belke­reskedelmi ágazat csaknem 400 ezer dolgozójá­nak életében az a párthatározat, illetve a nyo­mában megszületett kormányhatározat, hogy a következő évben a belkereskedelem területén is csökkentjük a munkaidőt. A kereskedelmi dolgozók érezhetik az intézkedésből, hogy a tár­sadalom becsüli és elismeri munkájukat, hogy a párt és a kormány megérti helyzetüket és le­hetőségei arányában javít rajta. A kereskedelmi dolgozók — úgy vélem — nagyra értékelhetik, hogy bár jelentős terhek nehezednek az állam­háztartásra, a kormány 1974-foen 185 millió fo­rint állami hozzájárulást nyújt a munkaidő-csök­kentés anyagi feltételeinek megteremtéséhez. A rövidebb munkaidő bevezetése felelősség­teljes, gondos előkészítő, szervező munkát kíván a kereskedelmi vállalatoktól, a szövetkezetektől és a tanácsoktól. A munkaidő-csökkentés ugyan­is még átmenetileg sem okozhat zavarokat a la­kosság áruellátásában, nem ronthatja a kiszol­gálást. A bonyolult tennivalók, a nehézségek il­lusztrálására megemlítem, hogy a 44 órás mun­kahét bevezetése következtében a kieső munka­idő körülbelül 33 ezer kereskedelmi dolgozó egy évi teljes munkaidejének felel meg. A munkaidő-csökkentést fokozatosan fogjuk bevezetni, a fővárosban 1974. április 1-én, vidé­ken 1974. július 1-én, miután a vállalatok és a szövetkezetek megteremtették a szükséges és előírt feltételeiket. Tisztelt Országgyűlés ! Azt remélem, hogy a beszámolóm közvetve kapcsolódott az előter­jesztett költségvetéshez és kiegészítette pénz­ügyminiszter kollégám nagyon reális expozéját. Meggyőződése'm, hogy az 1974. évi költségvetés jól szolgálja a népgazdasági tervben kitűzött cél­jainkat, közöttük az ellátás további javítását és a belkereskedelem fejlesztését. Ezért azt elfo­gadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Ká­roly képviselőtársunk. KOVÁCS KÁROLY: Tisztelt Országgyűlésl Az 1973-as év társadalmi, gazdaságpolitikai szempontból egyaránt jelentős népünk életében. A munkát az állami, gazdasági és társadalmi szervek a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalásai alapján, ennek szellemé­ben végezték. így volt az az én választási kör­zetemben és a főváros XIII. kerületében is. A termelés, a gazdálkodás, a népgazdaság nyugodt egyensúlyi és hozzáteszem, alapvetően javuló politikai és munkahelyi körülmények közepet­te valósultak meg, s ezek kialakításában döntő jelentőséggel bírtak a Központi Bizottság hatá­rozatai, s ennek végrehajtására tett kormány­zati intézkedések. Ezen intézkedésekből jelentős politikai ki­hatása miatt külön is megemlítem a nagyüzemi, ipari, építőipari munkások helyzetének javítá­sára és a munkásosztály vezető szerepének nö­velésére tett intézkedéseket, amelyeket termé­szetesen elsősorban az érintett nagyüzemi mun­kásaink fogadtak örömmel, de más rétegek is megértést tanúsítottak és egyetértettek az intéz­kedéssel. Az 1973-as évre a javuló egyensúlyi helyzet mellett a termelés növekedése, az üte­messég javítása, amit kerületünkben a túlórák csökkenése is jelez, a termékszerkezet fokozatos átalakulása, számos gazdaságtalan, korszerűtlen termék gyártásának megszüntetése, a készlet, és; általában a gazdálkodás lassú javulása volt a jellemző. Az egy-egy mutatóval jelzett átlagolás azon­ban nem mutatja, hogy kerületi vállalataink kö­zött is szinte minden iparágban vannak az át­lagosnál nehezebb gazdasági helyzetben levők. Ezek a problémák részben a vállalat belső, rész­ben és van ahol alapvetően külső körülmények­kel kapcsolatosak. Vállalataink, szövetkezeteink munkájára egészében jellemző, hogy az emlí­tett fejlődést a vezetők és dolgozók aktív, he­lyenként és időnként feszített, hősies munká­val érték el. Ennek elismerése erkölcsi és poli­tikai kötelességünk. Annál is inkább, mert az 1974. évi nagyobb feladatot jelentő népgazdasá­gi terv és állami költségvetési előirányzatok tel­jesítése is döntően az ő tevékeny részvételükkel fog megvalósulni. Az 1974. évi népgazdasági terv irányelvei­ről, a Központi Bizottság november 28-i ülésé­ről adott tájékoztatás alapján kerületünk dol­gozói már értesültek, s a célkitűzésekkel egyet­értenek. A tervet egészében megfontoltnak, megalapozottnak, a párt politikájával összhang­ban levőnek tartják. Kedvezően fogadják a gaz­dasági eredményeken alapuló, a lakosság élet­körülményeinek javítására tervezett intézkedé­seket. Magam is nagy jelentőségűnek tartom, hogy a reáljövedelmek és reálbérek eddiginél nagyobb mértékű emelésével 'megteremtjük a feltételeit a IV. ötéves tervben rögzített, élet­színvonallal összefüggő célkitűzések teljesítésé­nek. Az 1974. évre vonatkozó állami költségvetés előirányzatai, összhangban a népgazdasági terv­vel, számottevő növekedést jelentenek. Teljesen egyetértek az előirányzatok megva­lósulására megjelölt forrásokkal és feltételekkel..

Next

/
Thumbnails
Contents