Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-24
1753 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1754 tékes szállítás előirányzott dinamikus fejlődése is lehetővé tesz. A lakosság anyagi jólétével összhangban gyors fejlődés várható a személygépkocsi-közlekedésben, de továbbra is elsőrendű feladat a tömegközlekedés fejlesztése. A jövő esztendőben a posta és a hírközlési ágazat teljesítménye is nő, de az elégtelen gyártási kapacitások miatt a távbeszélő fő- és alközponti állomások tekintetében az igényeket egyelőre továbbra sem tudjuk a kívánatos mértékben kielégíteni. Tisztelt Országgyűlés! Iparunk fő ereje a magyar munkásosztály. A nemzeti jövedelem nagyobb részét munkásosztályunk termeli. Pártunk és kormányunk határozatai alapján az elmúlt évben béremelést hajtottunk végre a nagyüzemi munkásság körében. Ennek kétségtelenül jelentős szerepe van azokban a termelési eredményekben, amelyeket 1973^ban sikerült elérni. A párt és a kormány természetesen tudatában van annak, hogy még bőven van tennivaló. Éppen ezért az 1974. évi terv és költségvetés is számos olyan intézkedést tartalmaz, amely tovább növeli a munkásosztály életszínvonalát. Néhányat közülük kiragadnék: Az 1973 márciusi béremelés elveivel összhangban jövő év áprilisában sor kerül az iparon kívüli ágazatokhoz tartozó vállalatok munkásainak fizetésemelésére. Részesedési alapjuk terhére bizonyos mértékű béremelésre kapnak lehetőséget az OKISZ területén működő szövetkezetek is. A jövő évi életszínvonalemelő intézkedéseink legfontosabbika — amint azt a pénzügyminiszter elvtárs részletesen ismertette — a népesedési helyzetünkre vonatkozó kormányhatározat, amelynek kihatása évi körülbelül kétmilliárd forinttal növeli a családok jövedelmét. Mivel a lakosság legjelentősebb rétege Magyarországon a munkásosztály, az említett intézkedések nagy része a munkásosztályt érinti. Mindehhez szeretném hozzáfűzni: vállalati vezetőinknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük arra, hogy a rendelkezésükre álló béremelési lehetőségeket a legésszerűbben használják fel. Egyszer s mindenkorra szakítani kell a még mindig élő és érvényesülő egyenlősdi szemlélettel. Határozottan érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy akik erejükhöz és felkészültségükhöz mérten többet tesznek a társadalomért, azok mindenben többet kapjanak. Továbbra is méltó megbecsülésben kell részesíteni a munkahelyükhöz hű, hosszú éveken át tisztességgel dolgozó törzsgárdatagokat. Az ipar előtt álló legfontosabb feladatok megvalósításában eddig is komoly részt vállalt műszaki és közgazdasági értelmiségünk. Céljaink elérése olyan területek fejlesztését kívánja meg, amelyek leginkább megfelelnek hazai adottságainknak, a rendelkezésre álló kutató, tervezési és fejlesztő bázisok adta lehetőségeknek, és összhangban vannak a piaci igényekkel. Ennek megvalósítása a műszaki és közgazdasági szakemberek szoros együttműködését igényli, hasznosítva az újítók és a vállalatnál dolgozó törzsgárdatagok sok évtizedes tapasztalatait is. A kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a legjelentősebb 50 ipari nagyvállalatra. Ezek között sok olyan kiváló egység van, amely nemcsak belföldön, de határainkon túl is tekintélyt vívott ki termékeivel. Az iparról szólva sohasem szabad a fáktól szem elől téveszteni az erdőt, és iparunkat csupán a nehéz szerkezeti problémákkal küzdő tucatnyi vállalat alapján megítélni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az energiát szolgáltató iparágak már jó néhány év óta zavartalan ellátást biztosítanak, amivel még a nálunk fejlettebb országok között sem mindegyik dicsekedhet. Közismert a magyar alumíniumipar nemzetközi híre. Növekszik nehéz- és könnyű végy iparunk, ezen belül a gyógyszeripar tekintélye. Ma már egy sor olyan gépipari üzemünk van, amelynek termékeit itthon, a szocialista táborban és a nyugati piacokon is nagyra értékelik. Növeli fejlődésének dinamikáját és az árucikkek skáláját a magyar könnyűipar és az élelmiszeripar. Az ipari termelés növekedésének évek óta fő forrása a termelékenység emelkedése, és bármennyi kritika is éri építőiparunkat, szemmel látható, hogyan építünk évről évre lényegesen többet és jobb minőségben, mint azelőtt. A magyar iparra büszkék lehetünk, azonban nem szabad túlbecsülni sem eredményeinket. A büszkeség akkor indokolt, ha még nagyobb aktivitásra ösztönöz bennünket, lehetőségeink jobb kiaknázására. Ilyen lehetőség pedig sok van a szerkezet átalakítása, a termelés, a piaci munka terén. Az üzem- és munkaszervezés javítása, a vállalatok belső rendjének korszerűsítése változatlanul fontos feladat. A termelésirányítási és vezetési rendszer korszerűsítésére tett eddigi intézkedéseket csak kezdeti lépésnek tekintjük. A munka- és üzemszervezés javításának egyik útja a jó bel- és külföldi tapasztalatok, a bevált új üzem- és munkaszervezési eljárások átvétele és megfelelő hasznosítása. Határozott intézkedésekre van szükség a munikaerőgazdálkodás, az anyaggazdálkodás, a rezsigazdálkodás, a belső szállítás, a technológia javítása érdekében. A munka- és üzemszervezés legfontosabb területe maga a termelés, a műhely, az üzem, ugyanakkor nem becsülhetjük le az ügyvitel szervezését sem. A folyamatos anyagellátás biztpsítása, a belső szállítás és rakodás gépesítése, az állásidők csökkentése — mind sürgető feladat. Számos jó példát sorolhatnék, de szeretném felhívni a figyelmet arra: még nagyon sok helyen tapasztalható, hogy a konkrét munka helyett csupán az irányelvek általános hangoztatása van napirenden. Az üzem- és munkaszervezés nem kampányfeladat, azt a vállalati vezetés mindennapi tevékenységének részévé kell tenni. Itt szólni szeretnék én is néhány mondatot az üzemi demokráciáról, amelyről Gáspár elvtárs tegnap bővebben beszélt. A munkások érdemi bevonása a műhely, az üzem, a vállalat irányításába — olyan lehetőség, amellyel mind