Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-23
1721 ( Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1722 egyén, a kisebb közösség igénye a társadalom felé, másrészt a társadalom igénye a lakosság felé. Az elsőt mindannyian jól ismerjük. Sokszor elég élesen vetődnek fel a jogos igények, és lehetőségeink nem minden esetben biztosítják ezek maradéktalan és gyors kielégítését. Sokszor találkozunk türelmetlenséggel, nem egy esetben jogtalan követelésekkel is. A társadalom felé mindenki benyújtja a számlát és kéri annak rendezését. Sokan elfelejtik, hogy az igények kielégítéséhez először a feltételeket kell megteremteni. A feltételek, a lehetőségek pedig csak közös tevékenységünk, munkánk eredményeként jöhetnek létre. Ami a kérdés másik oldalát illeti, a helyzet sokkal bonyolultabb. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy eleget tesz-e ma mindenki a társadalmi elvárásoknak, kihasználunk-e minden lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll, úgy gondolom, nem lehet ezekre egyértelműen igennel válaszolni. Két példát szeretnék csak a mi területünkről megemlíteni. Ismeretes, hogy nálunk az alkotmány biztosítja mindenki számára a tanuláshoz, a művelődéshez való jogot, és a feltételeket is igyekszünk ehhez megteremteni. A felnőttek számára lehetővé tettük a munka melletti tanulást. Nagyon sokan éltek és élnek ma is ezekkel a lehetőségekkel. Ugyanakkor még mindig nem kevés azoknak a száma, akik nem rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettséggel. A szocialista iparban még mindig a szakképzettek vannak kevesebben. Különösen a termelőszövetkezetekben kevés a szakképzett munkás, és igen nagy a hiány középfokon képzett szakemberekben is. Ez pedig akadályozza a termelés további korszerűsítését. Nem hiszem, hogy bárki arra hivatkozhatna, hogy nincs meg a lehetőség az általános iskola elvégzésére, illetve befejezésére. A különféle szaktanfolyamok, továbbá a dolgozók középiskolái lényegesen több ember számára nyújtanának tanulási lehetőséget, mint ahányan az utóbbi években ezeket igénybe vették. A lehetőségek tehát adva vannak, de az már az állampolgáron múlik, hogy hogyan él vele. Természetesen az egyén nagyon sok tényezőt figyelembe vesz, amikor arról dönt, tanuljon-e, vagy sem. Ha nem érzi ennek szükségességét, ha nem látja világosan a tanulás, a folytonos önképzés célját, ha nincs érdekeltté téve anyagilag és erkölcsileg tudásának fejlesztésében, akkor nehezen fogja vállalni a tanulással járó többletmunkát. Egy másik példa: a múlt évben 6648 könyvet adtak ki nálunk 63 millió példányban. A 8760 közművelődési könyvtárban 28 millió kötet áll a lakosság rendelkezésére. Ezek a számok még nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyet biztosítanak számunkra. Ugyanakkor a különféle szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a lakosságnak csupán egynegyede olvas rendszeresen, és a vizsgálatok szerint az olvasásra, tanulásra fordított idő az utóbbi 10 évben nem emelkedett, pedig a munkaidő-csökkentés következtében nőtt a szabad idő. Egy másik reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek 45 százaléka egyetlenegyszer sem fordult meg egyetlen művelődési otthonban sem, és csak 9,5 százalék a rendszeres látogató, pedig az elfogadható szinten működő (művelődési otthonok száma majdnem kétezer. A tudományos és technikai forradalom korában jól képzett emberekre van szükség. A gazdasági élet dinamikus fejlődése elképzelhetetlen az egyre növekvő termelési kultúra és az ehhez szükséges szakmai ismeretek elsajátítása nélkül. Ide kívánkozik Faluvégi elvtárs egy mondata, amit az expozéban hallottam, és igyekeztem megjegyezni: a tudás olyan hatalom, amit nemcsak meg kell szerezni, hanem megőrizni és rendszeresen megújítani is szükséges. De ezeken túlmenően az ilyen emberi vonások, mint a közösségi érzés, a munka szeretete, a felelősségérzet stb. mind-mind elengedhetetlen feltételei gyorsabb előrehaladásunknak. A legmodernebb termelőeszköz is holt anyag, ha nem áll mellette hozzáértő ember, és az csupán látszat, hogy a modern technika kiszolgálása könnyebb, egyszerűbb. Ez igaz lehet a kezelést illetően, de ezeknek a gépeknek a karbantartása, javítása, különösen pedig megtervezése és létrehozása már igen nagy fokú szellemi tevékenységet és nagyon alapos szakmai ismeretet igényel. A két világrendszer gazdasági versenye és ideológiai harca is azt követeli, hogy termékeink legyenek versenyképesek a külföldi piacokon és ezeken túlmenően egész népünk gondolkodása, tudása és műveltsége, szocialista rendszerünk fejlettségét, magasabb rendűségét kell, hogy bizonyítsa: Tisztelt képviselőtársaim előtt nem kell hangsúlyoznom, hogy nálunk a tanulás, a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ezt megfogalmaztuk az alkotmányban, és benne szerepel az ifjúságról szóló törvényben is. Fontosnak tartom ezért a még fellelhető igénytelenség, közömbösség felszámolását. Változtatni kell néhány gazdasági vezetőnk szemléletén; azokén, akik nem törődnek dolgozóik szakmai-politikai képzésének ügyével. Csak egyetlen gondolatot fűznék hozzá még ehhez a témához. A szocialista brigádok hármas jelszava: a „Szocialista módon élni, dolgozni és művelődni" jelszó fejezi ki legjobban a társadalmi igényt, örvendetes, hogy ezeknek a brigádoknak a száma egyre nő, és egyre többen tesznek eleget ezeknek a követelményeknek. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül néhány szót mondanék a másik, gyakran vitatott kérdésről. Ez a kérdés így hangzik: elegendő-e a rendelkezésünkre álló anyagi eszköz? Erre mindenki egyértelműen azt válaszolja: nem, jó lenne, ha több lenne! Én is azt válaszolom! Mégis, szeretném a figyelmüket néhány dologra ráirányítani. Sajnos, az utóbbi időben kezd egyre gyakoribbá válni egy olyan szemlélet, amely szerint csak pénzzel lehet bármit is megoldani. Ez a szemlélet oda vezet, hogy szinte leszerel minden önálló kezdeményezést, lebecsüli az emberek tenniakarását, a társadalmi összefogás hatalmas erejét. Mellőzi a racionális, gazdaságosabb megoldások keresését. Pedig nagyon SZÓD példái voltak és vannak a társadalmi összefogásnak. Például az „Egy üzem, egy iskola" mozga-