Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-23
1717 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1718 PÁLYI SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Nagyon hasznosnak tartom azt a gyakorlatot, amellyel az 1974. évi költségvetés irányelveit az Országgyűlés bizottságai előzetesen megtárgyalták. Feltétlenül előbbrejutást eredményeznek például a termelőszövetkezetek bekötő útjaira, vízkárok elleni védekezésre, egészségügyi felszerelésekre, a tanácsok közműépítési lehetőségeinek bővítésére csoportosított pénzösszegek. A költségvetésről szóló törvényjavaslattal egyetértek. Hozzászólásomban azonban egy pár olyan dologgal szeretnék foglalkozni, amit a költségvetés irányelveinek tárgyalásánál a terv- és költségvetési bizottságban felvetettem, de a kapott válaszok után úgy érzem, a gondok továbbra is fennállnak. Veszprém megye víz-, csatorna-, közműellátás problémaköréről van szó. A költségvetés törvényjavaslata, a népgazdaság 1974. évre tervezett fejlesztéséről szóló tájékoztató egyaránt tartalmazza azokat a törekvéseket, amelyek a vízgazdálkodás feladatainak, a települések víz-, csatorna-, alapközművei fejlesztésének megoldását segítik. Erre a célra az 1974. évi terv az ötéves tervhez képest a már korábban engedélyezetten felül, 400 millió forint többletet biztosít. A kapott válaszok szerint Veszprém megye részesedése ebből az összegből igen kis mértékű lesz. Területünkön legnagyobb problémát a szennyvíz elvezetése és tisztítása jelenti. Megyénk települései jelenleg 55 százalékban rendelkeznek közüzemi vízművel, amelyek a lakosság 53 százalékát látják el. Ezzel szemben csatornahálózattal a lakosság 16 százaléka van ellátva. A belsőségi csapadékvíz elvezetése számos településen megoldatlan, mint például Pápán, Ajkán, Veszprémben, Devecserben, Keszthelyen, illetve az egész Balaton-parton. A városok elavult szennyvízrendszerét át kell építeni. A megye fejlett és egyre fejlődő ipara is hozzájárul ahhoz, hogy élő vizeink országosan is a leginkább szennyezettek közé tartoznak. Súlyos helyzetet teremt ez nálunk környezetvédelmi szempontból, mert az egyik szennyvízbefogadó a Balaton, a többi területen pedig a szennyvíz kis befogadóképességű vízfolyásokba kerül és a csekély mértékű tisztítás, hígulás miatt az élővilágot és a környezetet veszélyezteti. Vízi közmű-beruházásokra a három tervévben 255 millió forintot fordítottunk. A lakótelepek közművesítési igényének következtében az ágazatnál felhasznált keretek közel 60 százalékát kellett vízellátásra és csatornázásra fordítanunk a tervezett 46 százalék helvett. Ennek hatására a meglevő feszültségek mellett az ágazaton belüli aránytalanság tovább fokozódott a szennyvíztermelés- és szennyvíztisztító-kapacitás között. A feszültségek különösen élesen jelentkeznek a lakótelepek előközművesítése, a szennyvíztisztítás és az ötödik ötéves terv területi előkészítése vonatkozásában. Lakástervünk célkitűzéseinek megvalósításához, valamint az ötödik ötéves terv átmenetének folyamatosságához az eddig megtett intézkedéseken felül további 95 millió forint értékű vízi közmű terven felüli I beruházása szükséges. Amennyiben ez központi alapból vagy közműfejlesztési hitelből nem biztosítható, úgy azt kérjük, hogy a lakáscélcsoport terhére átcsoportosítást végezhessünk a közműágazatra. Ez Veszprém, Ajka, Várpalota, Keszthely városokat érintené, mintegy 150 lakáscsökkenést jelentene összesen. Ennek az igen súlyos gondnak orvoslása esetén nemcsak a pillanatnyi helyzet normalizálását, hanem az ötödik ötéves terv előkészítését, zökkenőmentes indítását is biztosítani tudnánk. Segítség hiányában városainkban a tervidőszak végéig tovább nő a feszültség a lakás- és vízi közmű-ellátottság között. A központi alapból vagy közműfejlesztési hitelből, illetve az átcsoportosított összegből Veszprémben, a városi főgyűjtő csatorna kiépítését, a szennyvíztisztító második ütemének elkezdését és a város vízellátásának kapacitásbővítését, Ajkán a túlterhelt szenny vízderítő bővítését, Pápán a vízellátás javítását és két lakótelep előközművesítését, Keszthelyen a szenny vízderítő bővítését, Várpalotán pedig a folyamatban levő 7200 köbméter/nap teljesítményű szennyvízderítő befejezését, valamint a hozzákapcsolódó csatornahálózat kiépítését oldanánk meg. A magyar—szovjet timföld-alumíniumegyezmény végrehajtása során a bauxitbányászatban új bányakapacitásokat kell létrehozni megyénkben. A bauxit kitermelését jelentős mértékben nehezíti az a körülmény, hogy a bauxitércet egyre nagyobb mennyiségben a karszt-vízszint alól kell felszínre hozni. Ez komoly feladat elé állítja bauxitbányászatunkat és szükségessé teszi a regionális vízszint süllyesztéssel kapcsolatos további beruházások időben történő elvégzését, ami egyidejűleg nagymértékben tudná javítani a megye ivóvízellátását is. A vízszintsüllyedés jelenleg egyes területeken nagy problémákat okoz, mint például Pulán. A bányaművelés következtében néhány hónap leforgása alatt elszökött a víz, A kutak mélyítése sem hozott megoldást, így a szomszédos Nagyvázsonyból kocsival szállítják a községbe a vizet, és osztják szét a lakosság számára. A közép-dunántúli vízügyi igazgatóság eddig is felmérte, milyen területeken várható a vízszintcsökkenés. Az új bányák nyitásánál is elvégzi az előzetes felméréseket. A megoldásra is készít terveket, de a tervek kivitelezéséhez, a vízproblémának magasabb szinten történő megoldásához hatalmas pénzösszegek szükségesek. A bánya fizet ugyan kártérítést, de ez csak későn áll rendelkezésre, mert a kár megállapítása időt vesz igénybe. Az a javaslatom, hogy a karsztvíz hasznosítását, amely jelenleg kismértékű, körülbelül 20 százalék, és jövőben az új bányák megnyitásával még kisebb arányú lesz, a lakosság és a tanácsok hozzájárulása mellett központi segítséggel kell megoldani. Másik megoldás lehetne még az is, hogy a karsztvíz hasznosításának költségeit a bánya létesítésének költségei tartalmazzák. A meglevő, illetve épülő, karsztvizén alanuló regionális vízműveken kívül úiabbakat kell létesíteni. Ezzel nemcsak a megye teljes vízszükségletét lehetne kielégíteni, hanem a környező megyék is kaphatnának jó minőségű vizet.