Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-17
1285 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1286 ra, hogy a termékek bármely időben, bármely piacon — mind a belső, mind a külső piacon — gazdaságosan értékesíthetők legyenek. A fokozott exportorientált termelés távlati megalapozása az egész népgazdaság fejlesztési politikájának egyik döntő kérdése. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság külkereskedelmi tevékenysége, mint azt már említettem, más országokkal kötött kereskedelmi megállapodás keretében folyik. Politikai és társadalmi előrehaladásunk bázisa a szocialista országokkal és ezen belül a Szovjetunióval való kapcsolat erősítése. Következésképpen gazdasági fejlődésünk és stabilitásunk alapját is a velük való kapcsolat szélesítése biztosítja. A szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok széles, sokoldalú együttműködésben jutottak már eddig is kifejezésre és további kilátásokkal biztatnak. Ezek realizálása fontos gazdasági érdekünk. A szocialista országokkal kötött külön egyezmények kölcsönösen előnyösek, hosszú távra nagy stabilitást nyújtanak gazdasági kapcsolatainknak. Ezek a tisztelt Országgyűlés előtt ismertek, de azért, hogy az elmondottakat alátámasszam, megemlítek két példát. A járműipari egyezmény keretében 1973-ban a Szovjetuniónak 4700 darab autóbuszt és körülbelül 22 000 darab autóbusz-hátsóhidat exportálunk. Ezek értéke az 1973. évi gépipari exportunknak 33 százalékát teszi ki. A zöldség-gyümölcs egyezmény keretében szállításra kerülő friss és konzerváruk a mezőgazdasági forgalom 56 százalékát adják. Tovább lehetne sorolni a példákat nemcsak a Szovjetunióval, hanem a többi szocialista országgal való együttműködés bemutatásával is. Az ismert és elmondott példák azt bizonyítják, hogy a két évtizede működő KGST megteremtette az olyan progresszív együttműködési formákat, mint amilyenek a terv-koordináció, a gyártásszakosítás, a kooperáció és a hosszú lejáratú megállapodások. Elértük velük, hogy a szocialista világgazdaságban fokozatosan felhalmozódtak a szocialista integráció hasznos, fontos elemei. Magyarország és a fejlődő országok között sokoldalú gazdasági kapcsolatok alakultak ki. Gazdasági együttműködésünk alapja az UNCTAD második konferenciáján hozott határozatok. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésénél a kölcsönös előnyök érvényesülését tartjuk szem előtt. Kereskedelmi forgalmunk jelentősen nőtt az elmúlt években. Behozatalunk struktúrája a fejlődő országok szemszögéből nézve gyorsan javult. Ugrásszerűen nőtt a késztermékek aránya és ezen az árucsoporton belül szembetűnő az ipari fogyasztási cikkek behozatalának növekedése. Ez összhangban van gazdaságpolitikánkkal, amelynek egyik központi célkitűzése a lakosság életszínvonalának emelése. A fejlődő országokból származó importunk növelését szolgálja az 1972. január 1-től hatályos magyar preferenciális vámrendszer is. Gazdasági kapcsolataink nem szorítkoznak csupán a kereskedelem területére. Segítségnyújtásunk egyik fő iránya — lehetőségeink és adottságaink figyelembevételével — a fejlődő országok azon termelő ágazatainak fejlesztésében való részvétel, amelyek leginkább segítik gazdasági függetlenségük kivívását. Az elmúlt években kooperációs megállapodásaink alapján vegyes érdekeltségű ipari és kereskedelmi vállalatokat hoztunk létre. Berendezéseket és gépeket szállítottunk és vezető, kutató szakembereket bocsátottunk rendelkezésükre. Ennek ellenértékét a létrehozott üzemek termékeiből fizetik vissza. A műszaki-tudományos együttműködés keretében fokoztuk a magyar szakemberek kiküldését ezekbe az országokba, akiknek száma az elmúlt öt évben megnégyszereződött. A fejlődő országokból hazánkban tanuló ösztöndíjasok száma pedig megháromszorozódott. Ügy gondolom, az elmondottak bizonyítják, hogy hazánk lehetőségeihez képest maximális segítséget nyújt a fejlődő országoknak abban, hogy elősegítse társadalmi és gazdasági előrehaladásukat. Tisztelt Országgyűlés! A békés egymás mellett élés politikájának gyakorlati megvalósításából következik, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével, a teljes egyenjogúság biztosításával fejlesszük kereskedelmi, gazdasági kapcsolatainkat a tőkésországokkal. Az ezen az elven nyugvó kereskedelem fejlődése lehetővé teszi a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználását. Az elmondott alapelvekből kiindulva, fő követelésünk az volt, és most is az, hogy a tőkésországok szüntessék meg az országunkkal szemben alkalmazott megkülönböztető kereskedelempolitikájukat. Eddig végzett munkánknak vannak eredményei. Ezekhez nagymértékben járultak hozzá a nemzetközi politikában kialakult pozitív változások, hazánk aktív részvétele a nemzetközi fórumokon. A kétoldalú kapcsolatok tovább szélesítése tekintetében sokat segítettek a magas szintű személyes eszmecserék és nem utolsósorban Magyarország pozitív nemzetközi megítélése. Arucsereforgalmi megállapodásaink kölcsönösen bővítették az exportlehetőségeket, a liberalizációs folyamat növekedett, és ma több országgal kereskedünk liberalizált elvek szerint. Több olyan megállapodást írtunk alá, illetve parafáltunk, amelyek alapján ezek az országok jogilag is, kölcsönösségi alapon megadják a legnagyobb kedvezményes elbánást. Ez a vámtárgyalásokra, a külkereskedelmet szabályozó különböző előírásokra gyakorolhat kedvező hatást és biztosíthatja az export és import jelenleginél nagyobb érdekeltségének megteremtését. Több tőkésországgal van olyan megállapodásunk, hogy 1975. január 1-vel megszüntetik a beviteli korlátozás alá vont cikkek körét. Az említett eredmények ellenére, a jelenlegi korlátozó kontingens-rendszert, amely exportunknak mintegy 30 százalékát érinti, sajnálatosnak tartjuk és úgy ítéljük meg, hogy fékezik a forgalom nagyobb növekedését. Kedvezőnek ítéljük meg kooperációs kapcsolataink bővülését, amely az elmúlt évhez képest növekedett. Változatlanul magas ezek között a szellemi termékek átvételét biztosító szerződések száma, és növekszik a magyar szel54*
