Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1287 Az Országgyűlés 17. ülései, 1973. március 21-én, szerdán 1288 lemi termékek átadásának volumene. A kooperációs vállalati szerződések sok országgal a megkötött műszaki-tudományos együttműködés vagy a kooperációs megállapodások kereteiben bonyolódnak. Amint látható, a tőkésországokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainkban is jelentkeznek azok a formák, amelyek összetettebb gazdasági-kereskedelmi módszereket követelnek. A tőkésországok Magyarországgal szemben alkalmazott kereskedelempolitikáját illetően reálisan feltételezhető, hogy már csak saját exportérdekeik miatt is liberalizálják a Magyarországból származó áruk bevitelét. Ha tőkésországokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainkról beszélünk, okvetlenül meg kell említenünk a vezető tőkésországok valutáinak leértékelését, illetve felértékelését. A korábbi és a jelenlegi nagyobb valuta-árfolyamváltozások nem okoztak károkat devizagazdálkodásunknak. Rugalmas kereskedelmi munkával, az új ár- és értékviszonyokhoz való gyors alkalmazkodással a jövőben is el tudjuk kerülni a problémákat a változó világpiacon. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk nagysága és szerkezete is biztos bázist nyújt fejlődésünkhöz* és megvéd bennünket a tőkés világpiac szakadatlan ingadozásának káros hatásaitól. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának szellemében a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosításán kívül szem előtt kell tartanunk a belföldi piac egyensúlyát, valamint a lakosság életszínvonala növekedésének követelményét. Ezek az összefüggések a külkereskedelem számára több irányú feladatot jelentenek. Nyilvánvaló, hogy az exportképesség növelése, a mindenhol értékesíthető áruk termelésének gyors ütemű fokozása fejlesztést, beruházást igényel. Különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a feltétlenül fokozandó kivitelünk alátámasztásához szükséges fejlesztés biztosítható legyen, úgy hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósításához az állami preferenciákat leginkább ezekre a területekre koncentráljuk. A feladat megvalósítása érdekében a külkereskedelem áruszerkezetének átalakítását olyan alapvető kérdésnek tekintjük, amely az egyik legfontosabb probléma és biztosítani kell, hogy az exportimport struktúra visszahasson a termelés egészére. Ezt a szabályozó rendszer útján kell érvényesíteni. Nemcsak a szorosan vett külkereskedelemről van szó ebben az esetben, hanem a külgazdasági folyamatok egészéről, olyan jelenről és jövőről, amilyent az integráció és a komplex program feltár. Gazdasági feladataink megoldásánál — mint Fock elvtárs hangsúlyozta — nem téveszthetjük szem elől, hogy tevékenységünk szorosan kapcsolódik a nemzetközi gazdasági élethez. Ez kötelez bennünket, elsősorban a KGST-országokkal szemben. De feladataink maradéktalan teljesítése érdekében szélesítenünk kell kapcsolatainkat a tőkés- és a fejlődő országokkal is. !,' Termékeink műszaki színvonalának emelésével kell növelnünk exportunkat, hogy megteremtsük az importbővítés alapját. A világpiacon a magyar termékek ismertek, igyekszünk hírnevünket öregbíteni, de a külkereskedelem egyedül a legnagyobb erőfeszítéssel, a legjobb munka árán sem képes erre. Csakis együttes erővel növelhetjük tovább immár megszerzett megbecsülésünket és hitelünket. Köszönöm az elvtársak figyelmét. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Kardos Vilmos képviselőtársunk. KARDOS VILMOS: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolója véleményem szerint tükrözi azokat az erőfeszítéseket, eredményeket, a munka során kialakult gondokat, problémákat, amelyek az elmúlt években jellemezték körülményeinket. A beszámolóból, de saját tapasztalatainkból is tudjuk, a kormány széles körű, sokrétű és eredményes munkát végez a párt X. kongresszusa és az Országgyűlés által elfogadott program megvalósításáért. . Különösen elismerést vált ki ez a tevékenység, amelyet a kormány a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata szellemében végez. A novemberi párthatározat óta kifejtett kormányzati erőfeszítések eredményesen szolgálják azt, hogy a munkásság számára politikai, erkölcsi és anyagi szempontból jobban biztosítani kell az őt megillető helyet társadalmunkban. Csepelen, amelynek egyik képviselője vagyok, az emberek figyelemmel kísérik az ország sorsának alakulását és élénken reagálnak az eseményekre. így történt ez a Központi Bizottság novemberi ülése után is. Nálunk az emberek a novemberi határozatot — annak munkáscentrikussága miatt — sok tekintetben az 1958-as — a munkásosztály helyzetéről hozott — központi bizottsági határozathoz hasonlítják. Bár a múlt évi novemberi határozat nemcsak a munkásosztály és nemcsak a munkások kérdéseivel foglalkozik, hanem mind az értékelésben, mind pedig a feladatok megjelölésében össztársadalmi súllyal és jelentőséggel bír, mégis úgy vélem, hogy az ilyen jellegű összehasonlítás a novemberi határozat elismerését jelenti a munkások részéről. A csepeli dolgozók érdeklődése és figyelme a határozat végrehajtásával kapcsolatban változatlanul élénk. Ebben nagy szerepet játszanak a határozatot realizáló állami, gazdasági intézkedések, a párt-, állami és a gazdasági szervek erőfeszítései. Tisztelt Országgyűlés ! Kötelességünknek tartottuk és tartjuk, hogy a társadalmi, a politikai és a gazdasági feladatok megvalósításából kivegyük részünket. Erre köteleznek bennünket munkáshagyományaink, a munkásosztály, a nép hatalma iránti felelősségünk, helyünk és szerepünk a népgazdaságban. A csepeli üzemek és vállalatok 1972. évi termelési eredményei hozzájárultak a nemzeti jövedelem gyarapodásához. De az eredmények mögött jelentős erőfeszítések állnak; a munkások, a műszaki értei-