Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1713 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1714 szennyvíztisztító kapacitást. A vízvezetékrendszerbe 12 600 lakást kapcsolunk be. A bölcsődei helyek számát 60-nal, az óvodai helyek számát 800-zal növeljük. 1974. évi tervünkről elmondható, hogy elsősorban lakosságcentrikus, figyelembe veszi az ellátási színvonalkülönbségek mérséklésére való törekvést. Ezt a célt szolgálja az egészségügyi ágazatban előirányzott 17 millió forint és a kulturális ellátottsági színvonalkülönbségek mérséklésére nyújtott 23 millió forint. Céljainkat megyénk dolgozói ismerik. Odaadó munkájukkal igyekeznek megvalósítani feladatainkat. Továbbfejlődésünk megvalósításának feltételét a párt által folytatott általános politika megvalósulásában látjuk, amelybe fejlődésünk gondjai, problémái nemcsak beilleszthetők, hanem a megoldás politikai, gazdasági eszközei is adva vannak, vagy fokozatosan megteremthetők. Jól bizonyítja ezt az 1974. évi állami költségvetési előirányzat is, amelynek végrehajtásáért érdemes és megtisztelő kötelességünk jól dolgozni. Ezért a törvényjavaslatot elfogadom és végrehajtásáért munkálkodom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kelemen Sándor képviselőtársunk. KELEMEN SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim közül valaki már megfogalmazta, hogy a jó felszólalás titka a hatásos bevezetésben, a jó befejezésben rejlik, no meg abban, hogy a kettő között nem túl sok idő telik el. Ami az időt illeti, azzal takarékoskodni szándékozom, ahhoz viszont igen szerény a számviteli, pénzügyi tudományokban való jártasságom, hogy lenyűgözően és nagy szakmai bölcsességgel szóljak az állami költségvetés bonyolult összefüggéseiről. Hozzászólásom lényegi részét azzal kezdeném, hogy a költségvetés, valamint a népgazdaság 1974. évre vonatkozó fejlesztési terve szellemében, tartalmában a IV. ötéves terv céljainak megvalósítását célozza, ezért jónak tartom és bizalommal elfogadom. Ügy tekintem a költségvetést, mint amely a pártunk, kormányunk gazdaságpolitikáját jelentő népgazdasági terv pénzügyi összefoglalása, amelynek előirányzatai meghatározzák népgazdaságunk 1974. évi működésének pénzügyi feltételeit, amely nem csupán tájékoztatást nyújt az ország gazdasági helyzetéről, a gazdálkodás céljáról, hanem a X. kongresszus által meghatározott gazdaságpolitikánk töretlen vonalát érvényesíteni törekszik a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, az igények és a lehetőségek egyensúlyának biztosítására. Életünk minden területén biztosítja a dinamikus fejlődést, mindig szem előtt tartva a legjobban rászoruló rétegek életszínvonalának, szociális helyzetének javítását. Ezért is szavazok bizalommal a költségvetés elfogadása mellett, no, meg azért is, mert a benne foglalt számszerű eredmények, meghatározott előirányzatok nemcsak szépen és pontosan; kapcsolódnak egymáshoz, nemcsak rendet és biztonságot sugallnak számunkra, hanem arról is beszélnek, hogy 1974-ben társadalombiztosításra 12,1 százalékkal fordítunk többet, hogy várhatóan 200 ezer anya részesül gyermekgondozási segélyben, 1,2 millió nyugdíjas részére biztosítunk ellátást, ami 45 ezer fővel több, mint ?z előző évi, hogy 1974-ben az alacsony termelőszövetkezeti nyugdíjalap meghaladja az 1 milliárd forintot; hogy az egy lakosra jutó kulturális előirányzatunk 8,4 százalékkal magasabb, közművelődési előirányzatunk 8,6 százalékkal több az előző évinél; hogy tíz százalékkal nő a lakosság pénzbevétele, felépítünk 33 ezer lakást állami erőből, 7,1 százalékkal többet költünk egészségügyi, szociális célokra; hogy többet költünk gazdasági feladatainkra, vízgazdálkodásunkra, a víz, a levegő tisztaságának megóvására, környezetünk védelmére, és még hosszan sorolhatnám azokat a céljainkat, előirányzatainkat, amelyek alapján mindennapi gondjainkkal küszködve is derűlátóak lehetünk és biztosak lehetünk abban, hogy jövőbe mutató céljaink, politikánk meggyőző hatása képes egész társadalmunkat mozgósítani, joggal támaszkodhatunk lakosságunk teremtő, alkotó erejére, mert nemcsak a munka részese, hanem a munka gyümölcsének is birtokosa és élvezője. Természetesen nemcsak e gondolataim felvetése céljából jelentkeztem szólásra, hanem hogy olyan gondjainkra irányítsam rá a figyelmet, amelyek nap mint nap zavarják közérzetünket, zavart keltenek hangulatunkban, elért és igen kimagasló eredményeink tárgyilagos értékelésében. Nevezetesen a háztáji és a kisegítő gazdaságok helyzetéről, szerepéről, termelésük gondjairól, lehetőségéről, különös súllyal ezen belül a zöldségtermesztésről, illetve a napi friss zöldségellátás problémáiról szólnék. Ügy véíem

T közismert tény, hogy az ország lakossága által elfogyasztásra kerülő, napi igényeket kielégítő friss zöldségnek még igen jelentős hányadát, több mint ötven százalékát, a házikertekben, a kisegítő gazdaságokban, szakszövetkezetekben termelik meg, de más termésféleségek is, a gyümölcs, a sertés, a tojás, a baromfi is igen magas hányadban a kisgazdaságokból kerül ki. Mivel szükségünk van a háztáji és a kisegítő gazdaságokban megtermelt és előállított árukra, ismerjük ezen áruk nagyüzemi előállításának fejlesztési ütemét, illetve lehetőségeit, feltétlenül számolnunk kell hosszabb távú fennmaradásukkal is. Ha ebből az aspektusból közelítjük a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak az árutermelésben betöltött szerepét, jelentőségét, nagyobb figyelmet kell szentelnünk arra, hogy ezeknek a gazdaságoknak a termelésben rejlő potenciális lehetőségeit tudatosan és szervezetten használjuk ki. De igen fontos szerepük van a kisüzemi gazdaságoknak a családok jövedelmének alakulásában és személyes fogyasztásuk biztosításában is. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ennek indokolásául ismertessek néhány, Bács megyére jellemző adatot. Megyénkben több mint 138 000 kisüzemi termeléssel foglalkozó család él, amelv fogyasztási szükségleteinek nagy részét is ebből fedezi. E kisgazdaságokhoz közvetlenül, vagy közvetve