Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1709 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1710 niük az üzemi demokrácia érvényesüléséért és fejlesztéséért végzett tartalmas munkát. Ne csak a helyes irányelvekben, hanem a gyakorlatban is legyen a vezetői tevékenység megítélésének mércéje, hogy valaki milyen mértékben képes együtt gondolkodni és alkotni az általa vezetett munkásközösséggel. Az üzemi demokrácia fejlesztésének azt is eredményeznie kell, hogy a gazdasági vezetők jobban függjenek az általuk irányított dolgozó kollektíváktól. Társadalmi céljaink következetes végrehajtásában elengedhetetlen követelmény, hogy a konkrét gazdasági feladatok meghatározásánál a gazdasági vezetők mindenütt vegyék figyelembe döntéseik politikai hatását és ebben a párt, a szakszervezeti és a KISZ-szervezetek, — élve jogaikkal — segítsék őket. A feladat nagyon egyszerű, mégis nagyon bonyolult. Mindenkor és minden szinten, kis és nagy kérdések eldöntésénél egyaránt a szocialista, a közös célokat szolgáló megoldást kell keresni. Csak ez az alapállás biztosíthatja a hétköznapok demokratizmusát. Tisztelt Országgyűlés! Népünk közös munkájának eredményeként az egyes ember számára is mind több jut az anyagi javakból. Ez a szocialista társadalomban törvényszerű. De az már nem törvényszerű, hogy jó néhány embernél a forintban, tárgyakban és szolgáltatásokban kifejezhető gazdagodás együtt jár a szocialista emberi értékek megkérdőjelezésével, a bezárkózással, a közösségtől való elszakadással, egyszóval a kispolgári szemlélet- és életmód terjedésével. Vezérelvünk mindig, minden kérdésben az, hogy a munka társadalmi hasznosságát növeljük. így van ez a gazdasági életben, de így van kulturális területen is. Az a mérce számunkra, hogy egyegy film, színdarab, könyv, tv- vagy rádiójáték hogyan befolyásolja az embereket, formálja jellemüket, a gondolkodásukat, milyen tettekre ösztönzi őket. Nem az a kérdés tehát, hogy anyagilag mennyi hasznot hoz egy alkotás, hanem az, hogyan segíti a szocialista szemlélet és életmód általánossá tételét. Ezek az elvek ma még nem mindig és nem mindenütt érvényesülnek elég következetesen. A csak helyenként jelentkező, de mégis kárt okozó jelenségek ellen a közösség erejével, a politikai tömegmunkával, a neveléssel, a művészetekkel — tehát minden lehetséges eszközzel — fel kell lépnünk. Az ideológiai életben nem tehetünk engedményeket. Ezért a társadalmi morált úgy kell kialakítanunk, hogy csak a közösség iránt elkötelezett, a saját érdekeit ennek alárendelni képes, a szocialista erkölcs követelményeit mércének tekintő embert övezze megbecsülés, és ez legyen a legbiztosabb út az anyagi boldoguláshoz is. A ma és a holnap szocialista emberei közül már ma is nagyon sokan közöttünk dolgoznak. Tenniakarásuk, magatartásuk, példájuk nagy emberformáló erő. Ök azok, akik a munkásosztály, a dolgozók legjavát alkotják. A legélesebben látnak és a legtöbbet tesznek, közös dolgainkat mindennél előbbre valónak tartják. A szocialista brigádok legjobbjai, a társadalmi tisztségviselők százezrei életükkel és munkájukkal tesznek hitet a szocializmus eszméi mellett. Nálunk pedig csak ez és kizárólag ez lehet az ember értékének mércéje és a megbecsülés alapja. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A költségvetés jóváhagyása fontos politikai, gazdasági döntés. Az MSZMP Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett 1974. évi költségvetés mind tartalmát, mind arányait tekintve megalapozott és végrehajtható, összhangban van alapvető társadalmi céljainkkal. A Központi Bizottság közelmúltban tartott ülésének határozatai és a parlament tanácskozásának eddigi menete feljogosítanak bennünket a bizakodásra. Bízunk benne, hogy feladatainkat, közöttük gondjainkat is közös munkával megoldjuk, társadalmi és gazdasági építőmunkánk kitűzött céljait elérjük. A tennivalókat az Országgyűlés most meghatározza, törvénybe foglalja. Ezután már a mind eredményesebb, cselekvő megvalósítás kerül sorra. A beterjesztett költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth Géza képviselőtársunk ! TÓTH GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetési, fejlesztési törvényjavaslatának vitája kapcsán szeretnék röviden foglalkozni megyénk, Szabolcs-Szatmár helyzetével, fejlődésének várható alakulásával és feszültségeivel. Megyénk 1973-ban is eredményekben gazdag esztendőt fog zárni. Ipari termelésünk mintegy 16 százalékkal haladja meg az előző évi szintet. Az ipari termelésen belül a nehéziparelőreláthatólag 46 százalékkal, a könnyűipar 85 százalékkal, az élelmiszeripar pedig 28,6 százalékkal termel többet, mint 1970-ben. A foglalkoztatottak száma ez évben mintegy 4 százalékkal,, ezen belül az iparban foglalkoztatottak száma 8,6 százalékkal lesz magasabb, mint a múlt évben volt. A különböző központi bérintézkedések, a növekvő társadalmi juttatások, a termelés általános emelkedése következtében tovább fejlődött lakosságunk életszínvonala. A múlt évihez: viszonyítva a lakosság pénzbevétele várhatóan! mintegy 12 százalékkal fog emelkedni. A felsorakoztatott számok, a társadalmigazdasági életben elért eredmények bizonyítják, hogy Szabolcs-Szatmár megye egyértelműen elindult a fejlődés útján. Megyénk élő bizonyítéka a Magyar Szocialista Munkáspárt gazdaságpolitikája azon törekvéseinek, hogy a gazdaságilag elmaradott területek fokozatosan felzárkózzanak, nivellálódjanak. A progresszív fejlődés ellenére is sok még a tennivalónk, továbbra is komoly feszültséggel kell számolni. Tisztában vagyunk azzal, hogy megyénk társadalmi, gazdasági helyzetének feszültségeit rövid időn belül felszámolni nem lehet. Helyzetünket reálisan talán úgy lehetne megítélni, hogy létezik egy korábbról — a múlt rendszertől — örökölt elmaradottságunk, és a