Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1701 Az Országgyűlés 23. ülése, 1973. december 19-én, szerdán 1702 itt ülők között mindenkit illetékesnek tartok, hiszen, hogy mit tudunk elosztani és az elosztott javakat hogyan használjuk fel, abban az ország minden dolgozójának, munkásnak és miniszternek egyaránt része van. „Az egészséges embernek sok kívánsága van, a beteg embernek csak egy." Mindannyiunk kötelessége, hogy segítsünk abban, hogy ez az egy kívánsága mielőbb teljesüljön. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Hever Lajos képviselőtársunk. HEVÉR LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi termelés felgyorsulása, a termelési mutatók, a népgazdasági arányok megfelelő alakulása és a külkereskedelmi mérleg aktivizálódása kellő alapot adnak egy célkitűzéseiben és pénzügyi méreteiben is bővülő költségvetési tervezés előtérj esztéséhez. A fejlődés ütemére vonatkozó, az ez évihez képest mérsékeltebb előirányzatok viszont a biztonságra való törekvésre utalnak, a terv maradéktalan teljesítését teszik lehetővé. A reálbérek és reáljövedelmek tervezett növekedése összhangban áll a párt életszínvonalnövelését célzó határozataival, egybeesik a dolgozó nép érdekeivel. Megnyugtató, hogy az utóbbi évek során a gazdaságok termelése stabillá vált, mérsékelt, de évről évre növekvő eredmények a jellemzők. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményei — mint országosan — Heves megyében is töretlen fejlődést tükröznek, bár évről évre különböző objektív tényezők hatásával kellett megküzdeniük az üzemek dolgozóinak és vezetőinek. Az elmúlt évben termelőszövetkezeteink nyeresége 30 százalékkal, a közös vagyon 10 százalékkal, a termelési érték 18 százalékkal, a szövetkezeti bruttó jövedelem 14 százalékkal nőtt, egyidejűleg a biztonsági tartalékok 121 százalékos eredményt mutatnak. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy megyénk közös gazdaságainak korábban felgyorsult fejlődési üteme ez évben valamivel lassúbb, főként az időjárási hatások következtében. Ennek ellenére összességében az idei eredményeket biztatónak és pozitívnak ítélhetjük meg. Közös gazdaságaink termelésük korszerűbbé és hatékonyabbá tétele érdekében nagy gondot fordítanak és erőfeszítéseket tesznek a felhalmozás növelésére. 1973-ban a fejlesztési alapra fordított jövedelem 27 százalékkal haladta meg az előző évit. Az állóeszköz-ellátottság tovább javult annak ellenére, hogy a beruházások nagyságrendje az előző évhez képest valamelyest mérséklődött. Bár a fejlesztési tevékenység, eddig csak néhány helyen okozott problémát és gondot, nagyobb terhet a mezőgazdasági üzemeknek — engedjék meg, hogy a mezőgazdasági üzemek gondjaitól áthatva, a pénzügyminiszter elvtárs expozéjában a mezőgazdasággal kapcsolatban tett megállapításainak realitását nem vitatva, választókörzetem mezőgazdasági vezetőitől, pénzügyi szakembereitől, és megyei állattenyésztési szakemberektől kapott értesülések, valamint saját tapasztalataim alapján néhány, a jövőben fokozottan jelentkező tendenciára hívjam fel a tisztelt Országgyűlés és a szaktárcák figyelmét. A mezőgazdasági termelés, ezen belül a termelőszövetkezetek termelése is aránylag nagy eszközlekötést igényel. A mezőgazdasági termelés sajátosságából következően a termelés szakasza lassú, a végtermék előállításához több év szükséges — például a szarvasmarha, tejtermelés, ültetvények, szőlő-, gyümölcstermelés esetében —, ezért a befektetett pénzeszközök megtérülése hosszabb időt vesz igénybe. A korszerű mezőgazdasági termelés mind koncentráltabb, nagyobb értékű építési, gép- és egyéb beruházásokat igényel, állandóan növekszik a mezőgazdaság által felhasznált ipari termékek volumene is. A „begyűrűző" ipari árak emelkedése miatt a beruházások elhatározása előtt végzett számítások során mind nehezebb az üzemeknek a létesítmények gazdaságosságát megnyugtatóan megítélni, előkalkulálni. Általában csak az elhatározott fejlesztések kivitelezése során, vagy a befejezéskor derül ki, hogy azok jóval többe kerülnek a tervezettnél. Ez a többletköltség jelentős részben a tsz-eket terheli, mert a támogatás alapját, mérvét a normatívák behatárolják. Tudunk olyan esetről Heves megyében, hogy négy megépült állattenyésztési telep a tervezett 81 millió forinttal szemben 92 millió forintért, tehát 11 millióval többért valósult meg. Ez 14 százalékos növekedést jelent az eredetileg tervezett költséggel szemben. Az emelkedés — a folytatott vizsgálódás szerint — elsősorban építési anyagárváltozások, szállítási költségnövekedés, valamint a tervezettől eltérő, hazaiból be nem szerezhető és szükségszerűen drágább importanyag-felhasználás miatt következett be. A beruházások bekerülési költségének ilyen mértékű és a jövőben is várható növekedése egymagában is csökkenti ezen üzemek hatékonyságát, nem beszélve a gazdaságosságra ható egyéb váratlan tényezőkről, mint például a tervezett technológia gazdaságtalanná válása, néhány esetben alig használható volta. Tudok olyan mezőgazdasági üzemekről, ahol a tápetetésre alapozott technológiáról áttértek a hagyományos takarmányozásra, mert a számított eredményt csak így vélik megközelíthetőnek. A megnövekedett költségek — mivel a mezőgazdasági árszínvonal, illetve az árak képzése alá van rendelve az igen fontos életszínvonalpolitikánknak — a termékek értékesítésekor nem érvényesíthetők. Ezért a többletterhek, illetve az egyre nagyobb értékű beruházások megtérülésének, kigazdálkodásának elhúzódása, halmozódva egyes termelőszövetkezeteknél idejében történő, megfelelő megelőző állami beavatkozás hiányával eladósodáshoz, pénzügyi problémákhoz és a beruházásoktól való tartózkodáshoz vezethetnek. Konkrét, tehenészeti telepnél végzett számítás szerint és egyéb okokat is figyelembe véve — amelyekre itt nem kívánok kitérni — háromöt év a megtérülési elhúzódási idő, mint ahogy eredetileg tervezték. Mivel a termelőszövetkezeti — mind szükségszerűbb — nagymértékű beruházások gazdaságosságának alakulása megköveteli, a jelzett 73 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ