Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-23

1699 ' Az Országgyűlés 23. ülése, 2! Az egészségüggyel csak érintőlegesen kapcsolatban levő képviselőtársaim számára úgy tűnhetik, hogy az egészségügyi államunk „kisködmöne", amely mündig csak kér és mindent felfal. Az ember egészségének megvédése, megromlott egészségi állapotának helyreállítása azonban nem csupán egyéni, hanem társadalmi érdek is. Az egészségügyi törvény biztosította jogokkal mindenki egyformán, azonos ellátási szinten élni is akar. Ennek azonban vannak személyi és tárgyi feltételei. A személyi ellátottság tekintetében világviszonylatban is jól állunk. A kórházi ágyak tekintetében már lényegesen rosszabb a helyzet. Látszólagos paradoxonok keletkeznek. Például annak ellenére, hogy az orvosok száma magas, még sincs elég szakorvos. Szakorvos ugyanis kórházi háttér nélkül nem képezhető. Különösen nehéz helyzetben van a főváros és néhány megye. Az 1971. évi, a kórházak átlagára vonatkozó országos kataszter bizonyítja, hogy a fővárosi kórházak és klinikák állapota az 1965. évi felmérés óta tovább romlott, és lényegesen rosszabb az országos átlagnál. Az 1974. évi költségvetési keret biztosította lehetőségeken túl a fővárosi kórházakban elvégzendő igen sürgős, halasztást nem tűrő munkálatokra gondos mérlegelés és rangsorolás után kialakult sürgősségi listán 1974-ben mintegy 37—40 millió forint felújítási póthitel-igény szerepel. Ezek között van a visegrádi kórház szennyvíztisztítója — jelenleg tisztítatlan kórházi szennyvíz ömlik a Dunába —, a Korányi Kórház rekonstrukciójának második üteme, az István kórház mosodájának befejezése és több állami szociális otthonban az életveszély elhárítása. A második kérdés az egészségügyi intézmények műszerellátottsága. A helyzet illusztrálására az állandó bizottsági ülésen elhangzott találó megjegyzést idézném. „Az egészségügy műszeréhségben szenved", és ezen a Faluvégi elvtárs által említett terven felüli 50 millió forint is csak átmenetileg segít. Az egészségügyi intézetek orvosi műszerállományának felújítására a nyilvántartott érték alapján képződő hányadkulcs biztosítja a fedezetet. Ez három százalék, és még akkor is kevés, ha nálunk az egyéb költségvetési szervektől eltérően ebből nemcsak javítás, hanem csere, pótlás is fedezhető. A közvetlen betegellátást végző intézmények orvosi gépeinek és műszereinek mind technikai, mind fizikai és erkölcsi elavulása nagy. Ennek ellenére a hányadkulcs alapján 33 éves működtetést kell figyelembe venni. Az állóeszköz amortizációs normáira kiadott utasítás figyelembevételével az éves elhasználódás mértéke az egészségügyben használatos gépek és műszerek esetén átlagosan évi 9 százalékot tesz ki. 1971-ben az Egészségügyi Minisztérium körültekintő előkészítő munka után elkészítette a műszerezettségi szint megállapítására vonatkozó irányelveit. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy minimumszükségletet és nem optimális igényt vettek alapul. E felmérés szerint az országos műszerezettség 40—45 százalékos. A fővárosi tanácsi kórházak területén 1972-ben felvett adatok szerint a fenti normatívához viszonyítva a fővárosi 73. december 19-én, szerdán 1700 vezető kórházak 37 százalékos, a kerületi kórházak 22 százalékos, a szakorvosi rendelőintézetek 43 százalékos műszerezettségi szinten álltak. A röntgengépek decemberi ellenőrzése során kiderült, hogy a gépek 40 százalékánál azonnali felújítás vagy selejtezés szükséges. E gépek értéke közel 100 millió forint. A fővárosi vezető kórházak 40 százalékában, a kerületi kórházaknak csak 20 százalékában van korszerű altatógép. Amint tisztelt Képviselőtársaim is tudják, a tervidőszak kiemelt egészségügyi programja az intenzív osztályok megszervezése. Igen nagy erőfeszítések árán a vezető kórházak 50 százalékában valósult ez meg, és anyagi okok miatt késik a traumatológiai osztályok kiépítése is. Nem jobb a helyzet az egyetemen sem, noha feladatait tekintve, magasabb műszerezettségi szintet igényel. Ez azonban nincs meg. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném hangsúlyozni, hogy az egészségügyi munkának is vannak belső és külső feltételei. A belső feltételek közül a beteg emberek mennyiségi száma csak bizonyos értelemben befolyásolható, de pontosan előre nem tervezhető egészségügyi szervező munkával. Lehet a területi szakemberellátáson is változtatni. De az egészségügyi profil változtatása, vagy a központosított laboratóriumok kialakítása például már nem képzelhető el külső, vagyis gazdasági és egyéb segítség nélkül. Az egészségügy továbbfejlődése tehát kizárólag a belső feltételek javításával nem oldható meg. Ehhez a gazdasági, építőipari, műszeripari és egyéb külső szakemberek kooperatív segítsége kell. Annak eldöntése, hogy a problémák leggyorsabb megoldására melyik a legjobb út, a felújítási hányadkulcs változtatása, keretkiegészítés vagy külön igény kielégítése, a szakemberek feladata. Kérésem az illetékes szervezési, gazdasági és egészségügyi szakemberekhez, kettős. Egyrészt a tervidőszak hátralevő két évére kérem a fővárosi felújítási póthiteligény teljesítését, valamint az országos műszerezettségi szinthez való lemaradás felszámolását, másrészt, hogy az V. ötéves terv előkészítése során az egészségügyi ellátásban jelentkező problémák megoldását körültekintően mérlegeljék, továbbá, hogy a tervezés során a főváros egészségügyi intézményeinek sorsát a sok irányú, ellátási feladatokra való tekintettel, kiemelten kezeljék. A tárgyi feltételeknél a tények és a számok önmagukért beszélnek. Tízezer fővárosi lakosra 1960-ban még 109, 1970-ben már csak 91 ágy jutott. Vidéken ugyanezen idő alatt 60-ról 76-ra emelkedett az ágyszám. Ez elsősorban az újonnan belépő kórházaknak köszönhető, míg a budapesti elmaradás oka a tervezett új ágyak belépésének késése, így például a dél-pesti kórház még ma is csak a tervezés stádiumában van. Ugyanakkor a Budapesten kezelt vidékiek aránya 1970-ben 28,2 százalék volt. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elmondottak alapján valamenynyiük előtt nyilvánvalóvá vált, hogy kéréssel fordultam az illetékes szakemberekhez. Ez valóban így van. Kérem azonban Önöket, ne tegyék le a kérés gondját egy jóleső sóhajjal, hogy nem önök I az illetékesek. Én ugyanis ebben a kérdésben az