Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1281 Az Országgyűlés 17. ülésé, 1973. március 21-én, szerdán 1282 vagy a külön állami támogatást a vállalati hozzájárulás arányában biztosítani? E kérdéshez kapcsolódik az a probléma is, ami országos jelenség is, hogy városunk nem rendelkezik megfelelő közművesített területtel a lakásépítésekhez. Az új lakóterületek közművesítése a tanács fejlesztési alapjából viszont azt jelenti, hogy kevesebb lakás épülhet meg a tervezettnél. Ezért kérem, hogy a kormány e kérdésben is legyen segítségére a kisvárosoknak azzal, hogy megfelelő pénzügyi alapot biztosít a közművesítésre. Városunk dolgozóiban is közmegelégedést váltott ki az indokolatlan áremelések ellen kilátásba helyezett intézkedés. Ennek valamenynyien örülünk. Hogy az örömből ne legyen üröm, kérem az illetékes minisztériumokat és főhatóságokat, hogy az árellenőrzést még jobban szigorítsák meg, és a vétőket példamutatóan büntessék, mivel pártunk és kormányunk helyes politikájának érvényre juttatásáról van itt szó. Messzemenően egyetértés nyilvánul meg a dolgozók körében a nagyüzemi dolgozók életszínvonalának folyamatos emelésével kapcsolatban. Tudják, hogy ehhez hatékonyabb munkára, magasabb szintű üzem- és munkaszervezésre van szükség. A könnyűiparban megindult rekonstrukció sok területen már jelentősen hozzájárult a munkakörülmények javításához, a termelékenység emelkedéséhez. A pápai textilgyárban is, ahol mintegy 3000 fizikai munkás dolgozik, nagy szükség lenne a rekonstrukció mielőbbi megvalósítására, hiszen a jelenlegi gépállomány nagy része már nem felel meg a termelés korszerű követelményeinek, az exportigényeknek. Kérem a Könnyűipari Minisztérium vezetőit, vizsgálják meg, hogy e tervezett rekonstrukció előbbre hozható-e vállalatunknál. A Központi Bizottság 1972. évi júniusi határozata foglalkozott közoktatásunk továbbfejlesztésének kérdésével. Szeretném felvetni ezzel kapcsolatban azt a problémát, hogy az éves költségvetésben jelenleg is biztosított kétszázalékos dologi fejlesztés nem elegendő az oktatás korszerűsítéséhez. Városunkban különösen súlyossá teszi a helyzetet az a körülmény, hogy iskoláink a múlt század végén épültek — kivétel nélkül —, így a fenntartási költségek minden hitelt felemésztenek. Kormányunk az oktatás korszerűsítésére jelentős összeget biztosított. Tudomásom van arról, hogy néhány megyét kiemelten kezel kormányzatunk a központi hitel elosztásánál. Javasolom, hogy a fennmaradó összeget differenciáltan osszák szét az illetékesek azok között a városok között is, amelyek elavult épületekkel és hiányos felszereléssel rendelkeznek. Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszédéből az csendül ki, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya szilárdan a X. kongresszus határozataiban megjelölt úton halad, és az a munka, amelyet eddig végzett, és azok a feladatok, amelyek a kormány jövő munkájának alapvető tendenciái, munkásosztályunk politikai, erkölcsi és anyagi felemelkedését szolgálják. Az a bizalom, amely pártunk és kormányunk politikája iránt városunkban is megnyilvánul, azt bizonyítja, hogy helyes úton járunk. A hozott intézkedések végrehajtása mindnyájunk szívügye marad. Biztos jovőnkbe vetett hittel dolgozunk ezután is, hogy mindenki biztonságban, megelégedettségben élhessen és dolgozhassék. A kormány beszámolóját a magam részéről elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.35—15.01. — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Biró József külkeres-< kedelmi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. BIRÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszámolójában jelentős helyet foglal el népgazdaságunk helyzetének elemzése. Többször említette a külkereskedelem időszerű kérdéseit is. Az a megállapítása, hogy a kormány a X. pártkongresszus határozata alapján végzi munkáját, a külkereskedelemre is érvényes. Arra törekedtünk és a jövőben is fő feladatunknak tekintjük, hogy pártunk politikájának megfelelően végezzük munkánkat. A külkereskedelem szerves része a népgazdaság egészének. Tevékenysége politikai és gazdasági jellegű. Politikai, mert bel- és külpolitikánkkal összhangban álló irányvonalat követ — gazdasági, mert szinte egész népgazdaságunk eredményei és hiányosságai tükröződnek benne. Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítjuk, a többi országra pedig forgalmunk egyharmada jut. Az utóbbi területen belül a fejlődő országokkal bonyolódó forgalmunk 18 százalékot képvisel. Nemzetközi kapcsolatainkra jellemző, hogy államközi szerződéseink 89 országra terjednek ki, 30 országgal van hosszú lejáratú megállapodásunk. A magyar vállalatok 142 ország vállalataival tartanak fenn export-import kapcsolatokat. Külkereskedelmi forgalmunk dinamikusan fejlődik, és az export aránya a nemzeti jövedelemben megközelíti a 40 százalékot. A külkereskedelmi forgalom gyors növekedését bizonyítja, hogy 1961—1970 között átlagban az egyszázalékos nemzeti jövedelem-emelkedésre közel 2 százalékos külkereskedelmi forgalomnövekedés jutott. Ismert tény, hogy a magyar népgazdaság IV. ötéves tervének fő célkitűzése a termelés hatékonyágának növelése. E cél elérését a fejlesztések, az anyagi és szellemi erők, az emberi munka ésszerű felhasználása mellett a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fokozása is biztosítja. Terveink szerint a külkereskedelmi forgalom 1975-ig 40—50 százalékos emelkedést ér el 1970-hez képest. A IV. ötéves terv megvalósításából két esztendő telt el. A külkereskedelmi 54 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ