Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1651 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1652 vábbiakban a statisztikai munkához, és lehetővé teszi az egységes statisztikai rendszer «megteremtését. Az előterjesztett törvényjavaslat főbb céljait tájékozódásom szeriint a szakemberek is időszerűnek, jónak ítélik meg. Mint kerettörvény azonban célját a végrehajtási utasítással éri el, és helyes érvényesülése így lehetséges. Ennek egyértelmű értelmezését, megtartását és megtartaitásiát minden területen úgy gondolom, szigorúan meg kell követelni. Tisztelt Országgyűlés ! A törvényjavaslatból kitűnik, hogy a statisztikai tevékenységben minden főhatóság érdekelt, annak aktív művelője. Mint gyárigazgató, s mint a területen működő közéleti ember, a továbbiakban az előterjesztett törvényjavaslat néhány fontos részére szeretném a figyelmet fölhívni. Megítélésem és tájékozottságom szerint ugyanis jelenleg a statisztika munkájában a legfőbb gondot ezek okozzák. A törvényjavaslat általános indokolásia is kiemeli,, hogy a statisztikai tevékenység az elmúlt időszakban összehangolatlanná vált. Növekedett az indokolatlan, szakszerűtlen, párhuzamos adatgyűjtések száma, amiről az előttem szólott képviselő elvtársak is szóltak. Ez nagy mértékben és feleslegesen terhelte az adatszolgáltatókat, de az adatgyűjtőket is. Az egységes statisztikai fogalmak, módszerek, csoportosítások hiánya pedig nemegyszer értelmezési zavarokat okozott. Tapasztalataim alapján én is megerősítem, hogy a KSH, a minisztériumok, a főhatóságok adatgyűjtései sokszor eltérő értelmezési, fogalmi, osztályozási rendszert alkalmaznak. Az adatszolgáltatók munkatöbbletét fokozza, hogy a tervezésiben, a könyvvitelben és a statisztikában használt metódusok is számos esetben eltérőek. Másrészt még mindig gyakori az indokolatlan párhuzamosság az adatgyűjtésékben. Harmadsorban súlyosnak ítélem, hogy gyakran találkozunk szakszerűtlein, megalapozatlan, úgynevezett engedély nélküli «adatkérésekkel. Ezek főleg középszintű állami vagy társadalmi szervektől indulnák ki. E gondolatok erősítéseként csak néhány egyszerű példát szeretnék említeni. A metodikai, módszertani eltérésekre igen jellemző példa- a megyei munkaerőmérleg. Jelenleg három szerv is készít megyei munkaeramérleget : a megyei tanács tervosztálya, a megyei tanács munkaügyi osztálya és a Központi Statisztikai Hivatal. A főhatóságoktól kapott eltérő utasítások miatt a három munkaerőmérleg között több ezreo nagyságrendű különbség van, így például az inaktív keresők, a munkaképes korúak, vagy a megyében lakó, máshol dolgozó, illetve az ott dolgozó, máshol lakó, be- és kijáró munkaerők eltérő értelmezése miatt. Számszerűleg tehát az adatok mindhárom szerv értelmezése szerint pontosak, ettől függetlenül az előbbi okok miatt eltérőek, s a megyei vezetőket különbözőképpen informálják. Sok ilyen példát lehetne még felsorolni, de talán csak annyit, hogy velem is előfordult nemegyszer, hogy azonos jelenségre más és más adatot találtam a különböző állami publikációkban. Igen fontosnak tartanám azt is, ha a főbb kérdésekben, mind a tervezés, mind a statisztika azonos terminológiát alkalmaznának, hiszen ezt a törvény is előírja. Ez esetben nem kell majd a különböző szintű tanácsi osztályoknak, a községi tanácsnak, a korábban már begyűjtött és feldolgozott adatok mellett újbóli adatgyűjtéseket végrehajtani. Arra is több példa lenne, amikor szakszerűtlen, félreérthető — elnézést a kifejezésért, néha értelmetlen adatigényekkel jelentkeznek a statisztikai feladatokkal közismerten túlterhelt adatszolg ált a tóiknál. Heves megyében például a termelőszövetkezetekihez érkező egyik kérdőíven az 1970—71—72-es évekre többek között a a kukorica, a hüvelyes és a burgonya december 31^i állapot szerinti vetésterületének feltüntetését kérték. Eltekintve attól, hogy ez kedvezőtlen fényt vet az adatkérőre, az adatszolgáltatás szempontjából több vonatkozásban káros hatást váltanak ki. Másrészt a KSH megyei szervei igen részletes vetésterületi adatok birtokában vannak, természetesen nem december 31-re, hanem június l-re vonatkozóan. A közelmúltban nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a különböző középfokú szervek adatgyűjtést rendelnek el, a kapacitás kihasználására vonatkozóan. Volt köztük részletes, egészen szakszerű, de volt olyan is, amely csak azt kérdezte: a kapacitáskihasználás százaléka, az 1971—72-ies tény és az 1973-ra tervezett. A gazdasági kérdéseket csiak kicsit is ismerő számára is világos, hogy nem ugyanaz a kapacitás kihasználásának foka és mérési módszere sem egy gépipari, vagy egy építőanyagipari üzemben. Az említett adatgyűjtések függetlenül attól, hogy az adatszolgáltató milyen ágazathoz tartozott, mit termelt és milyen módon, egyforma kérdőíven azonos mutatószámokat kértek. Az adatszolgáltatókat a párhuzamos, szakszerűtlen, feleslegesnek tűnő adatkérések felületességire szoktatják. Bálint elvtárs expozéjában hangsúlyozta, hogy az állami statisztika feladatai nagyok és számítani lehet arra, hogy a feladatok a jövőben növekedni fognak. Gondolni kell viszont arra is, hogy a statisztikai munkaerőkapacitás sem korlátlan. Ezért javasolom, hogy ne engedjük a rendelkezésünkre álló erőket szétforgácsolni, ne engedjük a népgazdasági, társadalmi, vállalati és sok vonatkozásban az egyéni, állampolgári érdekből is rendkívül fontos adatbázis gyengítését. Erre a statisztikai törvényjavaslat szelleme a lehetőséget megadja, a Minisztertanács rendelettervezete, illetve annak következetes betartása pedig biztosítja a megvalósulását. Annak érdekében, hogy a jövőben következetesen megvalósuljon a törvénytervezetben elrendelt egységes statisztikai módszer, útját álljuk az indokolatlan, párhuzamos vagy éppen szakszerűtlen statisztikai tevékenységnek, a törvénytervezet és a Minisztertanács rendelettervezete néhány szakaszára hívom fel az illetékesek figyelmét, illetőleg kérem azok megerősítését. ( *A törvényjavaslat 5. §-ához a rendelettervezet kiegészítést, megjegyzést nem fűz. Ezért