Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1649 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1650 így indokolatlan volt. Ismereteim szerint ezek terjedelemben és gyakoriságában nagyobb terhet jelentettek az adatszolgáltatáknak, mint a Központi Statisztikai Hivatal által kért rendszeres adatszolgáltatások. Éppen ezért helyesnek tartom azt a célt, hogy a statisztikai tevékenység az egész országban összehangolt legyen. Így remélhetőleg elejét lehet venni a felesleges adatkéréseknek. A felesleges adatkérés egy részét el lehetne kerülni, ha az információ időben jutna el a felhasználókhoz. Egy késve érkezett információ már nem, vagy nem is olyan hatékonysággal használható a döntéseknél. Példának említem meg, hogy a megyei igazgatóságok által készített évkönyvek rendkívül széles információt biztosítottak a megyei vezetés számára, amely az utóbbi években elég későn jelenik meg. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, ahogy értesülve vagyok, hogy az 1972. évi évkönyvet még ma sem ismerjük, holott a megyei döntéseiknél a tényszámokra feltétlenül már szükség lett volna. A mi megyénkben minket különösen is érzékenyen érint ez, azért is, hogy rendelkezésiünkre álljon időben, mert gazdaságunk olyan helyzetben van, hogy a gazdálkodás egyes folyamatait nem megyei szinten, hanem központokban, országos szinten mérik, például a gyáregységek sorozatánál. Ezért, ha megfelelő módon alkarunk informálódni, többletmunkával szerezzük be a szükséges adatokat. Megítélésem szerint nagy szükség lesz arra, hogy a javasolt statisztikai koordinációs bizottság többek között a fogalmak egyesítésével, és az adatgyűjtések elrendezésének koordinálásával egyértelművé tegye az adatokat, ugyanis van a gyakorlatban 'bőven tapasztalat, hogy a fogalmak használata és értelmezése esetenként önkényes, amelyhez nemegyszer az adatkérőknek érdeke is fűződik. A fogalmak egységes értelmezése megkönynyíti az adatszolgáltatók és a felhasználók munkáját. Az elmúlt években sokszor történt meg az is, hogy rövid időn belül, néhány hét vagy hónap múlva ugyanarra a jelenségre, vagy folyamatra ismét ugyanazon, vagy kisebb mértékben módosított adatokat kértek. Nem vették figyelembe, hogy azokra már rendelkezésre álltak az adatok, amelyek természetüknél fogva .általában alig változtak a két időpont között, így gyakorlatilag emiatt sem volt értelme az új adatgyűjtésnek. Megjegyzem, hogy az időpont eltérése sokszor zavart okozhat a felhasználóknál. Nem tudták ugyanis, hogy melyik a jó adat. Itt említem meg, hogy a meglevő problémák megoldására a helyi szervek is keresik az utat. Például a Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága ez évben határozatot hozott a tervgazdasági bizottság mellett működő statisztikai állandó albizottság létrehozására, amelynek feladatául a következőt tűzte: feladatává tette az adatgyűjtések átfedésének a megszüntetését, a hiányos adatszolgáltatás kiegészítésére és általában az egységes adatszolgáltatás körére javaslattételt az illetékes szervek felé. Nagyon fontosnak tartom a Minisztertanács által meghatározott módon egyes statisztikai adatfelvételek önkéntessé tételét is. Napjainkban sokan alkarnak majdnem mindent tudni. Emiatt szinte elárasztják a különböző szervéket, egyéneiket mindenféle kérdéssel. Már több mint három éve érvényben van egy, a KSH elnöki utasítása, amely tulajdonképpen az adatszolgáltatóra bízza, hogy teljesíti-e, vagy sem az ilyen kéréseket. A gyakorlatban az a helyzet, amit Novics elvtárs is elmondott, hogy rendszerint teljesítik a kéréseket, mert kényelmetlen azokat nem teljesíteni. Nézetem szerint ahhoz, hogy a begyűjtött adatok mennyisége és az adatszolgáltatók terhe csökkenjen, szükség van annak szétválasztására. A cél gyakorlati megvalósulása érdekében azonban arra is szükség van, hogy a közvélemény, elsősorban a vállalatok, szervek, intézmények illetékesei megismerjék a törvénynek ezt a paragrafusát is, és merjék is alkalmazni. Nagyon sok függ azon szervök vezetőinek magatartásától is, akiknek joga lesz önkéntes statisztika kérésre. Szerintem itt a legtöbbet a minisztériumok, a főhatóságok és az érdekvédelmi szervek tehetnek. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a törvényjavaslatot jónak, korszerűnek, és célravezetőnek tartom. így azt elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Sas Kálmán képviselőtársunk. SAS KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Jelentős törvénytervezet van előttünk: törvényjavaslat a statisztikáról. Gazdaságpolitikai folyóiratunk, a Figyelő, múlt év végén megjelent cikke többek között foglalkozott azzal, hogy a Magyar Rádió és Televízió egyik közvéleménykutatása szerint az ország lakosságának körülbelül 83 százaléka nem ismeri a Központi Statisztikai Hivatal tevékenységét. Azt hiszem, minden gazdasági, illetőleg politikai kérdéssel foglalkozót az első pillanatban meghökkentett ez a magas arányszám. Erre gondoltam én is, amikor először esett szó a statisztikai törvényjavaslatról és úgy érzem, hogy a törvényjavaslat országgyűlési vitája, majd elfogadása a lakosság körében is növelni fogja ezt a tájékozottságot, hiszen az Országgyűlés témáinak széles körű figyelemmel kísérése közismert. Függetlenül attól, hogy a lakosság viszonylag széles rétege nem tájékozott kellően a statisztika vagy a Statisztikai Hivatal munkájáról, az élet minden területén nap mint nap találkozik ezzel, és az ország lakosai is, születésük pillanatától kezdve alanyai, vagy alkotói lesznek a statisztikának. A mai gyorsan változó társadalmi, gazdasági életünkben ha nem is lehet számszerűen lemérni, hogy mekkora a statisztika szerepe, de bizton mondhatjuk, hogy feltétlenül jelentős, hiszen a jó politikai és gazdasági cselekvés egyik alapja a jelenségeket reálisan és jól tükröző statisztika. Figyelembe véve a párt- és állami szervek, a középirányító szervek és maguknak az adatszolgáltató szervek vezetőinek információigényét, érzékelni lehet, hogy milyen egy olyan törvény jelentősége, amely jogi alapot ad a to-