Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1613 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1614 helytálljon azon a területen, ahol dolgozik. A helyzete azért nehéz, mert a munkatársai sokszor nyaggatják, hogy egy adott kérdés eldöntésében nem elég következetesen képviselte a tárca sajátos érdekeit, nem juttatta érvényre azt, amit a tárcánál dolgozók és csak a tárca érdekeit szem előtt tartók tőle elvárnak. Ez nehézzé teszi a helyzetét, de egyúttal megkönnyíti a helyzetét, mert részt tud venni politikus elmével a döntések meghozatalában és érvényesíteni tudja a Minisztertanács határozatait és elképzeléseit a tárcánál, amikor dolgozni kell, . amikor a helyi programokat ki kell dolgozni. A Minisztertanács területe tehát több, mint a minisztériumok összessége, ugyanakkor a minisztériumok egyike sem mondhatja azt, hogy t> van olyan téma, vagy van olyan terület, amelyen monopolisztikus joga van. Bármelyik tárca bármelyik szakterületét vesszük elő, ha ott valaki tenni akar valamit, kezdeményezni akar valamit, egy másik tárcával érintkeznie kell, olykor önmagát alá kell rendelni egy másik tárca feladatainak, olykor a másik segítségére kell lennie, és olykor konzultálnia kell a másik tárca vezetőjével. Ez a miniszterre személy szerint újabb és újabb felelősséget ró, és ezért is célszerű az államtitkári intézmény bevezetése, amely leemelhet és le kell hogy emeljen terheket a miniszter válláról. . De nemcsak arról van szó, hogy terheket vegyünk le a válláról, mert az államtitkári intézmény lehetővé teszi azt is, hogy a tárca képviselői egyszerre és egy időben — és ez is egyre gyakrabban fordul elő —, belföldön és külföldön egyaránt, olyan jellegű tárgyalásokon tudjanak részt venni, ahol a tárgyaló partner a vele szembenálló magyar fél képviselőjét vagy vezetőjét miniszteri joggal felruházott emberként vagy miniszterként tekinti és ekként tud vele megállapodásokat kötni. Megnyugtató a törvénynek az a rendelkezése, amely a felelősségről szólván azt mondja, hogy az államtitkár személyes felelősséggel tartozik a miniszternek. Ezt azért tartom megnyugtatónak, mert miközben az államtitkár felhatalmazást kap arra, hogy miniszteri jogkörrel rendelkezzék a miniszter távollétében, a miniszter biztosítékot kap arra, hogy távollétében a tárcája területén nem történhetnek olyan intézkedések, amelyek az ő koncepciójával, vezetési módszereivel, elképzeléseivel vagy a Minisztertanács felfogásával ellentétesek. A jogszabály csak jogi oldalról közelítheti meg pontosan, paragrafusba öntve a feladatokat. Jelen esetben ez a jogszabály a miniszter és az államtitkár felelősségét is jogi oldalról közelíti meg. Meggyőződésem azonban, hogy a felelősség jogi oldalról történő megfogalmazása csak akkor jöhet létre, ha annak erkölcsi és politikai előfeltételei adottak voltak. Az erkölcsi és politikai előfeltétele a jogi felelősségnek az, hogy az adott miniszter kommunista meggyőződésével szemben, országunk szocialista politikájával szemben és a magyar néppel szemben teljesítette a kötelezettségét húsz éven keresztül, és miután teljesítette, lehetővé vált, hogy ennek talaján, a politikai tapasztalatok alapján ! a jogszabályok meghatározzák, hogy jogilag hogyan kell mozognia a miniszternek és az államtitkárnak. Amit elmondtam, azzal azt szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy a tervezetet, a javaslatot jónak, fontosnak, világosnak tartom és ezért elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mátay Pál képviselőtársunk. DR. MÁTAY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Mint jogász, mint alkotmányos életünkért felelősséget érző képviselő, egyaránt örülök e törvényjavaslatnak, amelynek jelentőségét nem a javaslat terjedelme szabja meg, hanem az teszi jelentős politikai aktussá, hogy alkotmányos életünket fejlesztjük tovább, olyan törvényt igyekszünk alkotni, amely elősegíti az Országgyűlés alkotmányos szerepének további növelését, a kormányzati munka hatékonyságának növelését és erősíti államéletünkben a szocialista . demokratizmust. Szolgáljuk e javaslattal pártunk X. kongresszusának és Központi Bizottságának az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről szóló határozata végrehajtását is. Engedjék meg, tisztelt képviselő elvtársak, hogy a továbbiakban azt elemezzem felszólalásomban, hogy mennyiben fejleszti tovább állami életünket, mennyiben segíti várhatóan a munka hatékonyságát, mennyiben szolgálja a szocialista demokratizmus továbbfejlesztését, és hogy a miniszteri felelősség érvényesülésének megvannak-e a garanciái. A törvényjavaslat, majd a törvény sokoldalúan fejleszti tovább állami életünket, azzal, hogy törvénybe iktatja az Országgyűlés jogát a Minisztertanács elnökének, a Minisztertanács tagjainak felmentésére és visszahívására. Törvénybe iktatja az Elnöki Tanácsnak e kérdésekben a helyettesítési jogát. Törvénybe iktatja a kormány elnökének azt a jogát, hogy a Minisztertanács ülésein szavazategyenlőség esetén döntsön. Törvényi felhatalmazást ad a kormány elnökének, hogy a Minisztertanács tagjai munkaviszonyával összefüggő kérdéseket a Munka Törvénykönyvének figyelembevételével szabályozza. Kodifikálja a miniszteri és államtitkári összeférhetetlenséget. Feljogosítja a minisztériumi államtitkárokat, hogy a Minisztertanács ülésein érdemben, tehát szavazati joggal működhessenek közre, ha a minisztert helyettesítik. Feljogosítja az államtitkárokat, hogy az Országgyűlés ülésein a Minisztertanács határozata alapján a Minisztertanács nevében előterjesztéseket adjanak elő. Mindezek a kérdések, bár jó részük a gyakorlati kormányzati munkában megvalósult, alkotmányos jogszabályainkban még nem voltak szabályozva, mindezért állami életünk jogi továbbfejlesztését jelentik. Pártunk útmutatása felhívja azonban a figyelmet, hogy nekünk az a politikánk, hogy nemcsak formálisan kell az államéletet továbbfejleszteni, hanem a továbbfejlesztésnek olyannak kell lennie, amely elősegíti a munka haté-