Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-22
1615 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1616 konyságát. Adott esetben az Országgyűlés, illetve a kormányzati munka hatékonyságát kell szolgálnia a továbbfejlesztésnek. Megfelel e feladatnak a javaslat? Igen. Elősegíti, hatékonyabbá teszi az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét azzal, hogy a Minisztertanács tagjainak az Országgyűlés előtti beszámoltatási kötelezettsége nagyobb súlyt kap a törvénybe iktatott felmentési és visszahívási joggal. Teljes realitást kap az alkotmánynak az a rendelkezése, hogy az országgyűlési képviselők szóban előterjesztett interpellációjára a miniszternek az Országgyűlés ülésein kell válaszolnia, vagy az ügyrendnek az a rendelkezése, hogy sürgős interpellációra még ugyanazon ülésszakon kell válaszolni. Realitást kap, mert a távollevő miniszter helyett a minisztériumi államtitkár válaszadásra rendelkezésre áll. Elősegíti a javaslat a kormányzati munka hatékonyságát is — várhatóan —, éspedig azzal, hogy törvénybe iktatja, hogy a Minisztertanács tagjai egyénenként nemcsak saját ágazatukért, hanem az egész Minisztertanács testületi tevékenységéért felelnek; a miniszterek nemcsak az ágazati tevékenységet érintő, hanem az összkormányzati tevékenységre vonatkozó javaslatokat is terjeszthetnek a Minisztertanács elé; a minisztériumi államtitkári funkció általánossá válása után több lehetőséget kapnak a miniszterek, hogy jobban befolyjanak az összkormányzati tevékenységbe; végül feltétlenül a hatékonyság irányába mutat a minisztériumi államtitkár felelősebb, tehát szavazati jogú részvétele is a Minisztertanács ülésein. A szocialista demokráciát is szélesíti a javaslat azzal, hogy törvénybe iktatja a visszahívási jogot. A képviselők interpellációs joga érvényesülésének további garanciáját adja a minisztériumi államtitkárok státusának szabályozásával. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács tagjainak felelőssége elsősorban politikai, majd államjogi felelősség. Vannak, akikben felmerül a kérdés, hogy megvan-e a jogi garancia a felelősség érvényesüléséhez. A törvényjavaslat erre garanciát ad, és van erre garancia más törvényeinkben is. Antalffy elvtárs előadói beszédében hivatkozott arra, hogy a garanciák sorába tartozik, hogy a Minisztertanács tagjait az Országgyűlés nem általában, hanem meghatározott funkció betöltésére választja. Ez meghatározza a szerepüket, ágazati feladataikat. Ezen belül részletesebb ágazati feladataikat a Minisztertanács külön jogszabályban határozza meg. Ilyen például a munkaügyi miniszter, a pénzügyminiszter, az egészségügyi miniszter, a művelődésügyi miniszter feladatairól és hatásköréről szóló kormányhatározat. Mindezek 'körülhatárolják és tartalommal töltik meg a javaslat 10. § c) pontját az ágazati felelősségről. Az alkotmány 39. §^a szerint a Minisztertanács tagjai kötelesek az Országgyűlésnek beszámolni. Az Országgyűlés a beszámolót megvitatja, ennek során bírálatot gyakorolhat. A beszámolót ügyrendünk szerint elfogadja vagy nem fogadja el. A Minisztertanács tagjait az Országgyűlés, rletve ülések között az Elnöki Tanács a tervezet 1. §-a szerint egyénileg is visszahívhatja. Ez az államjogi felelősség érvényesülésének legfőbb jogi garanciája. Az alkotmány 27. §-a szerint az Országgyűlés tagjai a Minisztertanács bármelyik tagjához és az államtitkárokhoz feladatkörükbe tartozó minden ügyben kérdéseket intézhetnek, és — mint ismert — erre szóban kell válaszolni, a válaszra az interpellálónak viszontválasz] oga van, és joga van az Országgyűlésnek a választ nem elfogadni. A miniszter egyéni felelősségének érvényesülését polgári jogilag, büntetőjogilag vagy munkajogilag szabályozott kérdésekben — mint a javaslat kiemeli — a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv és más törvények szabályozzák. Tisztelt Országgyűlés! Amikor azt a kérdést veti fel valaki, hogy megvan-e a miniszter felelőssége érvényesülésének garanciája, akkor a mi társadalmunkban nem szabad, és reálisan nem lehet csak a jogi szabályozás garanciájára utalni. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a miniszteri tevékenység mindenekelőtt politikai felelősséggel jár. A politikai felelősség érvényesülésének sehol, semmilyen társadalomban nincs olyan garanciája, mint a mi szocialista társadalmunkban. E felelősség érvényesülését a proletárdiktatúra mechanizmusa is biztosítja, azzal a politikai viszonnyal, ami a mi társadalmunkban az alkotmány 3. §-ának szellemében a kormány, tagjai és a Magyar Szocialista Munkáspárt között van. Mindezeken túl van még egy el nem hanyagolható garanciális tényező. Ez pedig a Minisztertanács tagjainak, államtitkárainknak személyében rejlő garancia. Azt hiszem, hogy ennél jobb helyen, mint az Országgyűlés, nem is hivatkozhatnék e garancia értékére. Mi, országgyűlési képviselők, gyakran szem- és fültanúi vagyunk annak, hogy a kormány, a kormány tagjai, az államtitkárok milyen komolyan veszik felelősségüket. Ennek tanújele az Országgyűlés plénumain tartott beszámolóik, felszólalásaik, az interpellációkra adott válaszaik alapossága. De bizonyságai az Országgyűlés bizottságai előtt adott tájékoztatóik is. Nem hiszem, hogy ül itt közöttünk egy olyan képviselő is, akinek ne tűnt volna fel, és ne keltett benne mély benyomást az a lázas készülődés, a nagy támogató apparátus mozgósítása, az a felelősségteljes felkészülés, sokszor napokon keresztül tanúsított feszült figyelem, a íelejegyzetelt papírlapok csomója, amely a beszámolóra vagy a válaszadásra felkészülést jellemzi, amely mind-mind minisztereink mély felelősségérzetéről tanúskodik. Tisztelt Országgyűlés! Azon fáradozunk, hogy törvényt alkossunk a miniszterek jogállá;-áról és felelősségéről. Szeretném kiemelni,, hogy a Minisztertanács maga kezdeményezte és készítette e törvényjavaslatot. Maga a Minisztertanács akarja, hogy legyen törvényünk a miniszteri felelősségről, de nem azért, mert eddig bármilyen oldalról törvénytelenségek, állampolgárokat vagy intézményeket ért jogsérelmek követelték volna a miniszteri felelősség szabályozását. Nem !, Nem erről van szó.