Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-22
1605 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1606 A törvényjavaslat megfogalmazza a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak a jogait és felelősségük szabályait, valamint a felelősség érvényesítésének biztosítékait. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az állam végrehajtó és rendelkező szervei vezető tisztségviselőinek politikai és jogi felelőssége közvetett és közvetlen módon eddig is érvényesült. Alkotmányunk rendelkezése értelmében a kormányt az Országgyűlés választotta és mentette fel, számoltatta be, döntött előterjesztéseiről, meghatározta a kormányzás szervezetét, irányát, feltételeit. A Minisztertanács tagjainak felelőssége, munkájuk elbírálása a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Hazafias Népfront kezdeményezései alapján az Országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által történt meg. A most benyújtott törvényjavaslat arra irányul, hogy az Országgyűlés az alaptörvényünk rendelkezései és az alkotmányos elvek alapján eddig kialakult és a gyakorlatban jól bevált szabályokat egységes törvényben foglalja össze. Tisztelt Országgyűlés! Mit értünk miniszteri felelősségen? Melyek e felelősség tartalmi elemei és milyen módon érvényesülnek azok? A Minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és a miniszterek a kormánynak való felelősségük mellett testületileg és egyénileg is felelnek az Országgyűlésnek, illetőleg az azt helyettesítő Elnöki Tanácsnak. E felelősségük a megválasztásuktól megbízatásuk végéig tart. Az a tény, hogy a Minisztertanács valamely tagját tisztségére az Elnöki Tanács választja meg, az Országgyűlés előtti felelősségen nem változtat. Az Elnöki Tanácsot ugyanis az Országgyűlést helyettesítő hatáskörében illeti meg az a jog, hogy a Minisztertanács tagját megválassza. A törvényjavaslat a kormány tagjainak testületi és egyéni felelősségét egymással összhangban és szoros kapcsolatban fogalmazza meg. A Minisztertanács testületi munkájában annak minden tagja egyenlő, a feladatkörükbe tartozó államigazgatási ágak és az alárendelt szervek irányításában pedig a törvényekben szabályozott módon az egyszemélyi felelős vezetés elve érvényesül. Ennek megfelelően a Minisztertanács tagjai együttesen felelősek az Országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa előtt a kormány alkotmányos, törvényes, rendeltetésszerű munkájáért. De egyénileg is felelnek a törvények és más jogszabályok végrehajtásáért, és mindazokért a döntésekért, amelyeket a kormányban kollektíven meghoztak, valamint a vezetésükre bízott szervek és szervezetek vezetéséért, irányításáért, illetve ellenőrzéséért. A miniszteri felelősség tartalma több irányú. Elsősorban is politikai természetű az, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt előtt érvényesül. Ez következik abból, hogy a munkásosztály pártja társadalmunk vezető ereje. De a politikai felelősséget abban az értelemben is hangsúlyozzuk, hogy a kormány tagjainak tevékenysége következményeiben politikai kihatású. Ugyanakkor a felelősséget az államszervezet tevékenységének alkotmányos rendjéből eredően törvényben is meg kell fogalmazni. A törvényjavaslat az állam jogi felelősséget tartalmazza. A kormány tagjai azonban a minden állampolgárra egyformán vonatkozó egyéb törvényeknek is alá vannak vetve. Ez utóbbi magától értetődően súlyosabb, mint az állampolgárok esetében. Valamely jogszabály megsértése az állampolgárok részéről esetleg egyszerű szabálysértés, de ha a miniszter hivatali tevékenysége során sérti meg a jogszabályokat, vagy azokkal ellentétes intézkedéseket tesz, az általánosan érvényesülő szankciók mellett előtérbe lép a sokkal szigorúbb politikai és állam jogi felelősség is. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a miniszter elmulasztja azokat az intézkedéseket, amelyeket hatáskörénél fogva köteles megtenni. A politikai és állam jogi felelősség tehát a minisztertanácsi tagsággal járó többletfelelősség. Érvényesítésének legfontosabb biztosítéka pedig a visszahívás joga, amely korlátlanul megilleti azokat a testületeket, amelyek a megválasztásról döntöttek. A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok is a köz szolgálói. Megtisztelő megbízatásukkal magas tisztségükben a dolgozó nép hatalmát képviselik. Közéletünk állandó reflektorfényében élnek és dolgoznak. Tevékenységük, emberi magatartásuk jelentősen befolyásolja az állampolgároknak a szocialista államhatalomról alkotott álláspontját. A minisztereket ezért nemcsak a hivatali fegyelem köti, hanem a fokozott társadalmi, politikai és erkölcsi felelősség is. Mindennapos munkájukat úgy kell végezniük, hogy soha ne feledjék, magas beosztásukba a dolgozó nép bizalmából kerültek, és csak addig maradhatnak ott, ameddig bírják e bizalmat. Társadalmunk ezt nemcsak elvárja, de meg is követeli. Ezt juttatja kifejezésre a törvényjavaslat is, amikor kimondja, hogy minden olyan tevékenység vagy magatartás, amely ellentétes a társadalom érdekeivel, összeférhetetlen a minisztertanácsi tagsággal, illetőleg az államtitkári tisztséggel. Ez a közéleti, hivatali tevékenységre, valamint az egyéni magatartásra egyaránt vonatkozik. A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását szabályozó törvényjavaslat egyaránt tartalmazza a jogokat és kötelezettségeket. A jogok más oldalról kötelességeket jelölnek. Ezzel összefüggésben csak arra a rendelkezésre hivatkozom, hogy a miniszterek a vezetésük alatt álló területet, valamint az egész kormányzati tevékenységet érintő kérdésekben javaslatokat terjesztenek a kormány elé és részt vesznek a döntések meghozatalában, a hozott határozatok végrehajtásában. A kormányzati munka rendszeres fejlesztésében jelenleg nálunk e kettős feladat összehangolt érvényesítésére kell a fő figyelmet fordítanunk. A miniszter nem egyszerűen minisztériumának a kormányban tevékenykedő képviselője, hanem a kormánynak a társadalmi érdekeket kifejező tevékenységét is elősegíti és képviseli a minisztériumban és az alárendelt szervekben. Ezzel a miniszter nem válik „kettős lelkűvé", hiszen a társadalmi és a tárcaérdek harmonikus képviseletéről és egységesen értei-