Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1607 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1608 mezendő kettős feladatról van szó. A miniszter kormányzati, ágazati vagy funkcionális jogkörének gyakorlása során szerzett szakismeretének és tapasztalatának felhasználásával segíti elő a kormány döntéseinek kialakítását. A kormány tagja jogosult, de egyben köteles is minden olyan észrevételt megtenni, amely elősegítheti a legjobb döntések meghozatalát, a határozatok eredményes végrehajtását. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a Minisztertanács tagjain kívül szabályozza az államtitkároknak az államszervezetben elfoglalt helyükhöz igazodó jogállását és felelősségét is. Mint ismeretes, az államtitkári intézmény régi államjogi, kormányzati intézményeink közé tartozik. Más országokban is sok helyütt van. 1949 és 1968- között nálunk államtitkárok nem működtek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968ban alkotott törvényerejű rendeletet az államtitkári tisztségről. így került sor az országos hatáskörű állami szerveket vezető elnökök államtitkári kinevezésére. A törvényerejű rendelet lehetővé tette minisztériumi államtitkárok kinevezését is, ezzel azonban az utóbbi időkig nem éltünk. Jelenleg — mint tudjuk — az Országos Tervhivatalban, a Külügyminisztériumban, a Művelődésügyi Minisztériumiban és az Igazságügyi Minisztériumban működnek államtitkárok, akik egyben a miniszterek első helyettesei. Fokozatosan a többi minisztériumokban is javasoljuk majd államtitkárok kinevezését. Hogy az első kinevezések az említett minisztériumokban történtek, az nemzetközi kapcsolataink bővülésével, a törvényhozással való szorosabb kapcsolatokkal és a kormányzati munka iránt megnövekedett igényekkel indokolható. Alkotmányunk — módosítása óta — az állami szervezet részeként szabályozza az államtitkári intézményt. A most előterjesztett törvényjavaslat az országos hatáskörű szervek vezetésével megbízott és a minisztériumi államtitkárok jogállását lényegében azonos elvek szerint szabályozza. Ez kifejezésre jut a kinevezésükben, tisztségük megszüntetésében, jogaikban és kötelezettségeikben egyaránt. Különbség csak ott van, ahol feltétlenül indokolt. Ezt leginkább az a rendelkezés fejezi ki, hogy a minisztériumi államtitkárok felelősséggel tartoznak a saját miniszterüknek is, sőt ez az elsődleges. Felelősségük a Minisztertanács, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyűléselőtt akkor kerül előtérbe, amikor a minisztert helyettesítő jogkörükben tevékenykednek az említett állami vezető testületek munkájában. A minisztériumi államtitkárok kinevezése közvetlenül kapcsolódik a kormányzati munka fejlesztéséhez, erősítéséhez. Ettől az intézkedéstől joggal várjuk, hogy a miniszterek az eddiginél többet és hatékonyabban foglalkoznak majd a kormányzati munkával, mivel a minisztériumok irányításában eddig rájuk háruló feladatokból többet adhatnak át az államtitkároknak. Ugyanakkor megoldódik a miniszterek megfelelő jogkörű helyettesítése, például az Országgyűlésen is. Alkotmányunk értelmében a helyettesítésre ott a miniszterek első helyettesei nem jogosultak, míg államtitkári kinevezésük esetén ez az akadály elhárul. így nem lesz szükség arra, hogy ha a miniszter hivatalának ellátásában valamilyen okból akadályoztatva van, vagy ha a miniszteri tisztség betöltetlen, akkor a kormány elnökének, elnökhelyettesének vagy egy másik kormánytagnak kelljen ott — „helyettesítenie". A minisztériumi államtitkár kinevezésével tehát egyrészt olyan helyettest kap a miniszter, aki az eddiginél nagyobb felelősséggel segíti munkáját, másrészt pedig folyamatosabbá válik a Minisztertanács tevékenysége, a felsőbb és az alárendelt szervek tekintetében egyaránt. Kinevezésük ezért az elmondottakból is következően nem egyszerűen cím vagy rang kérdése, hanem kifejezésre jut benne az államtitkárok fokozott politikai és jogi felelőssége a rájuk bízott munkában. Tisztelt képviselő elvtársak! Alkotmányunk az Országgyűlés hatáskörébe utalja -a kormányzás szervezetének meghatározását. Ezzel függ össze az az alkotmányos rendelkezés, amely szerint a minisztériumok felsorolását külön törvényben kell rögzíteni. A minisztériumok felsorolását 1949 és 1957 között az alkotmány tartalmazta. Ez azzal járt, hogy minden átszervezés egyben az alkotmány módosítását kívánta meg. Ennek elkerülése indokolta, hogy a kérdést az alkotmány külön törvényre utalta. Most teszünk eleget az alkotmány erre vonatkozó rendelkezésének. Mint a javaslatból kitűnik, a kormány a jelenlegi helyzet rögzítését kéri az Országgyűléstől. Tisztelt Országgyűlés! A kormány abban a meggyőződésben terjeszti elő a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről, valamint a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslatokat, hogy elfogadásukkal újabb lépést teszünk előre az alkotmányos államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésének útján. A Minisztertanács nevében kérem, hogy az írásban előterjesztett és szóbeli kiegészítéssel indokolt törvényjavaslatokat fogadja el és emelje törvényerőre. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.58—12.25. — Elnök: VARGA GÁBORNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Dr. Antalffy György képviselőtársunkat, a két törvényjavaslat bizottsági előadóját illeti a szó. DR. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tárgyalta azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről, valamint a Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról szólnak. A bizottság megállapította : a vonatkozó törvényjavaslatok nemcsak hogy mindenben