Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-21
1577 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1578 sodik részében megyénk lakás- és közműgondjairól, problémáiról szeretnék szólni. Megyénkre a kedvezőtlen lakáshelyzet, a rossz lakásállomány, az igen magas tanyai lakásarány a jellemző. Engedjék meg, hogy ennek érzékeltetésére néhány számot felsoroljak. A megye lakásállományának 30 százaléka külterületen levő tanya, hat százaléka életveszélyes szükséglakás, 55 százaléka egyszobás, 38 százaléka még a múlt században épült és 85 százaléka vályog- vagy sárfalazatú Országosan folyóvízzel el van látva a lakások 36,4 százaléka, megyénkben csak 20,4 százaléka. Hasonló az arány a villannyal ellátott lakások esetében is, nem beszélve a szennyvízcsatornázásról, ahol ez az arány még sokkal elszomorítóbb. Ügy gondolom, hogy ezek a számok jelzik a gondokat, nehézségeket, de egyben a megoldást is sürgetik. A megye a negyedik ötéves terv időszaka alatt 20 000 lakás építésével számol, amiből azonban csak 40 százalék a többszintes és telepszerű beépítésű, az eredetileg tervezett 60 százalékkal szemben. A lakótelepszerű beépítés megoldása jelenleg a tanácsok legsúlyosabb problémája. Elsősorban azért, mivel a szükséges közművek megépítéséhez a pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésükre. A családi házas lakásépítés arányának növelése csak látszólag csökkenti a problémákat, mert középtávon, vagy távlatilag ezek felhalmozódnak, és szinte megoldhatatlan anyagi terheket jelentenek a tanácsoknak. A jelenlegi helyzet megváltoztatására szeretnénk kérni az illetékeseket, elsősorban arra, hogy a megye tényleges helyzetét reálisan vegyék figyelembe a lakásszámok kialakításánál, és a szükséglet megállapításánál. Indokoltnak tartanánk, hogy az ötödik ötéves tervben a jelenleginél lényegesen magasabb célcsoportos lakáselőirányzat állna a megye rendelkezésére. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a jelenlegi tervidőszakban a 20 000-es lakásszámból mindössze 15% volt célcsoportos előirányzat, az országos 45 százalékos átlaggal szemben. Szeretnénk kérni azt is, hogy a lakótelepszerű többszintes lakásépítéshez a tanácsok kapjanak megfelelő támogatást a központi alapból, mivel a területelőkészítés, a közművesítés gondjait saját pénzeszközeikből nem tudják megoldani. A városok és a nagyközségek belterületi lakosságának gyors növekedése, az urbanizáció fokozódása elkerülhetetlenül igényli a nagyobb települések közműellátásának biztosítását. Ez az igény általánosságban is felmerül a fejlődéssel • párhuzamosan, de konkrétan a többszintes lakótelepszerű beépítésnél ez segítő, vagy akadályozó tényező lehet. Kérem a tisztelt kormányunkat, hogy e problémák együttes mérlegelése alapján a megye lakásfejlesztési, közművesítési gondjainak tárgyilagos vizsgálatát eszközölje, és ennek alapján az ötödik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit a központi alapból támogassa. Befejezésül a megye lakossága nevében köszönetünket fejezzük ki a kormánynak a megyei kórház megépítése érdekében tett erőfeszítéseiért, valamint a Pénzügyminisztériumnak és ' a Nehézipari Minisztériumnak a tanyavillamosítási gondjaink enyhítéséhez az 1974. és 1975. évekre nyújtott segítségükért. Az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést magam és választóim nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csapó Ernő képviselőtársunk. CSAPÓ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi költségvetés végrehajtásának tárgyalása jó alkalmat ad annak vizsgálatára, hogyan sikerült megvalósítani az elmúlt évre vonatkozólag gazdaságpolitikai céljainkat. Az eredményeket összevetve a még megoldásra váró problémákkal megállapítható, hogy népgazdaságunk az elmúlt évben az éves tervben meghatározott és negyedik ötéves tervünkkel összhangban álló céloknak megfelelően fejlődött, így azt sikeresnek, az eredményeket tekintve pedig jó gazdasági évnek tekinthetjük. Örömmel olvastam a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésben, hogy az iparvállalatok gazdasági tevékenységét az előző évinél egyensúlyozottabb, arányosabb fejlődés jellemezte. Javult az előállított termékek minősége és bővült a választékuk, valamint jobb volt a munkaerő-gazdálkodás, s kisebb volt az indokolatlan munkaerőmozgás és munkaerő-kereslet. Az előző évinél kedvezőbb az arány a termelés és a bérek, valamint a munka termelékenység és a bérszínvonal között. Az iparvállalatok 1972-ben közel 50 milliárd forint nyereséget hoztak létre, ez körülbelül 10 százalékkal, ötmilliárd forinttal több, mint az előző évben, és ennek megfelelően nagyobb öszszeg állt rendelkezésre a vállalatoknak évközi jutalmazásra, év végi nyereségrészesedésre, valamint szociális, kulturális és sportintézmények fenntartására. Mint ipari dolgozó, elsősorban azt kísértem figyelemmel, hogy az ipari tevékenységre vonatkozó irányelvek, amelyeket az Országgyűlés is elfogadott, hogyan kerültek megvalósításra az elmúlt évben. Az 1972. évi költségvetési vitában felszólalók a termelőmunka fejlesztésének érdekében ráirányították a figyelmet azokra a különösen fontosnak tartott kérdésekre, amelyeket a vállalatoknak lehetőségükhöz képest és adottságuknak megfelelően saját erejükből kell megoldaniuk. E kérdések közül az első, hogy emeljék magasabb szintre az üzem- és munkaszervezést, a második, hogy bátrabban nézzenek szembe a gazdaságtalan termelés problémájával, a harmadik pedig, hogy jobban építsenek az öntudatos munkásokra, a munkaversenymozgalomra. Megítélésem szerint ezek a feladatok az iparfejlesztés leglényegesebb kérdései közé tartoznak, amelyeknek megvalósítása elősegítheti a vállalatoknál folyó hatékonyabb, korszerűbb tevékenységet, a magasabb fokon végzendő termelést, és ennek kihatásaként elősegíti az életszínvonal gyorsabb emelkedését. A Központi Bizottság 1971 decemberi határozata nagy jelentőségűnek ítélte meg a korsze' rű üzem- és munkaszervezést, a szocialista vál66*
