Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1579 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1580 lalatok és az egész népgazdaság fejlődése érdekében és felhívta a figyelmet arra, hogy országos mozgalom keretében a következő két-három évben kiemelt feladatként állandóan napirendként kell tartani. A határozat megjelenésekor a körülbelül 500 budapesti vállalat egyharmadáról lehetett csak elmondani, hogy megvan a korszerű, vagy legalábbis kielégítő üzem- és munkaszervezési gyakorlata, illetve az ehhez szükséges apparátusa. Az üzem- és munkaszervezés belső korszerűsítését időszerűvé tette az is, hogy az 1963. évi iparirányítási átszervezés csak nagyméretű külső szervezési feladatokat oldott meg. Tíz évvel ezelőtt, a nagyvállalatok létrehozásának időszakában, sőt a későbbi években is voltak akik kételkedtek ennek a formának az életképességében; az igazság az, hogy ez a nagyméretű vállalati átszervezés fő vonalaiban helyesnek bizonyult, egészségesen koncentrálta az eszközöket és növelte a hatékonyságot. A megtett szervezési intézkedések elegendőek voltak ahhoz, hogy nagyvállalataink jó része előrelépjen gyáraink irányítási és döntési rendszerének korszerűsítésében, működési és szervezeti szabályainak fejlesztésében. Az öszszevont nagyvállalatok közül a Villamosberendezés- és Készülék Művek, népszerűbb nevén a VBKM vezetési tevékenységének vált fontos elemévé az üzem- és munkaszervezés tudatos alkalmazása, mint ahogy ez iparági szinten is elismerést váltott ki, s ezért szeretném példaként megemlíteni e vállalatot, az elmúlt évi szervezési tevékenységét, s annak eredményeit. A VBKM-hez jelenleg tíz termelő gyár és egy fejlesztési intézet tartozik, 14 ezer embert foglalkoztat, ma az erősáramú gépipar egyik legnagyobb vállalata, melynek éves árbevétele 4 milliárd forint, s az állami költségvetéshez az elmúlt évben félmilliárd forinttal járult hozzá. A vállalat termelése 1971-hez viszonyítva 8 százalékkal, az erősáramú alágazat átlagát meghaladó ütemben nőtt, s az elmúlt évi termelés-felfutást teljes egészében a termelékenység növekedése fedezte. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárultak a vállalatnál az elmúlt időszakban megtett üzem- és munkaszervezési intézkedések. A kérdéssel kapcsolatban azonban nemcsak az eredményekről kívánok szólni, hanem néhány hiányosságot is szeretnék megemlíteni. Sokan vannak, akik valami csodát remélnek a vállalatoknál életre hívott szervezési osztályoktól, illetve a kidolgozott szervezési programoktól. Ügy gondolják, hogy ezzel önmaguktól megoldódnak a nehézségek és gondok. Azt hiszem nem kell különösebben ecsetelni ezen szemlélet káros voltát. Eredményeket csak úgy érhetünk el, ha mindenki a maga posztján kellő hozzáértéssel, felelősségtudattal és akarattal kezdeményezője, senkentője, szervezője és végrehajtója lesz az üzem- és munkaszervezésből rá háruló feladatoknak. Mint nagyüzemben dolgozó művezető, az a véleményem, hogy egyetlen művezetőtársam sem várhatja el, hogy a vállalati szervezési program mentesíti őt a gondolkozástól, a műhely napi kérdéseivel való foglalkozástól. A vállalat vezetői azonban joggal elvárhatják a művezetőtől, hogy a maga munkaterületén a szervezési program végrehajtásának példamutató kezdeményezője legyen. Mit várnak a gyárak, az üzemek fizikai dolgozói, a munkapad mellett dolgozó munkások az üzemés munkaszervezési határozat megvalósításától? Azt várják, hogy biztosítva legyen részükre a folyamatosabb, szervezettebb munka- és anyagellátás, a termelés feltételeinek állandó javítása, az üzemi munkakörülmények színvonalának emelése, amely biztosítani tudja számukra a munka- és kereseti feltételek javítását, a túlóra nélküli egyenletes jövedelemnövekedést, valamint azt várják, hogy az adminisztratív létszám ne emelkedjen tovább, mert ezt nem szívesen veszik a munkapad mellett. összegezve erről a kérdésről elmondott véleményemet, a magam és mások tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata nem tudatosult még eléggé a fejekben. Kiteljesedett országos mozgalomról még nem beszélhetünk. A határozatok néhány fontos pontja még csak a megvalósulás kezdeti stádiumában van, ilyen például a művezetők jogainak és kötelességeinek felülvizsgálata, illetve bővítése, valamint az a jogos igény, hogy a dolgozó kollektívák is széleskörűen vitassák meg a határozatokból adódó tennivalókat. A mi korunkban a társadalmi fejlődés rendkívül dinamikus. A szüntelenül váltakozó élet és életkörülmények a gazdasági élet minden területén, s a vezetés minden szintjén nagyfokú rugalmasságot követelnek. Az üzem- és munkaszervezés fejlődésének legalább akkora a politikai jelentősége, mint a várható közvetlen gazdasági hatékonysága. Ezért fejlesztésének kéidéseit nem kezelhetjük úgy mint kampányfeladatot, hosszabb távú tevékenységről van szó, amit fogalmazhatunk úgy is, hogy a jövőben munkánk egyik fontos folyamatos napirendi kérdésévé kell, hogy váljon. S amennyiben így lesz, eredményei nem maradhatnak el, amit biztosan tapasztalni fogunk a jövőben egy-egy költségvetés vagy zárszámadás eredményeiben. A gazdaságtalan termékek gyártásának kérdéseivel és az ezeket előállító vállalatok helyzetével az elmúlt időszakban különböző fórumokon sokat foglalkoztak és kormányszinten megfelelő intézkedések is történtek ebben a kérdésben. A példaként említett vállalatnál jelentős eredményként könyvelhetik el, hogy 1972-ben a gazdaságtalannak tekinthető termékek részaránya az értékesítésben egészen minimálisra csökkent. 1973-ban pedig már egyáltalán nem számolnak gazdaságtalan termékkel, mivel valamennyi termék piacképes, tényleges népgazdasági és vásárlói igényt elégít ki, s a vállalat számára nyereséget biztosít. 1972-ben már az elért árbevétel 24 százalékát egy évnél nem régebbi gyártmányok tették ki. Ez az arány reprezentatív mutatója a művi gyártmány összetétel korszerűségének és piacképességének. Ez annak is az eredménye, hogy a vállalat fejlesztési alapjával központilag gazdálkodik, ami lehetővé teszi, hogy a beruházási összegek egy-egy időszakra összpontosítva kerüljenek felhasználásra, fejlesztési célokra. Tisztelt Országgyűlés! Néhány hete volt az