Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1567 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1568 nünket, hogy gyorsítani tudjuk a tempót a pozitív mérleg megvalósítása felé. Az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. A múlt évi költségvetés kapcsán azonban néhány olyan problémát szeretnék felvetni, amely még 1973-ban is feszültséget okoz. Az egyik a beruházási teljesítmények elszámolására vonatkozik. A 6/1968. I. hó 30-i PM számú rendelet kimondta, hogy az építőipari szervezetek ,,részszámlát állíthatnak ki olyan építmény esetében, amelynek értéke a 8 millió forintot, és a szerződés szerinti kivitelezés ideje az egy évet meghaladja, a költségvetésben meghatározott, műszakilag elhatárolható, önállóan mérhető, és hathónapos kivitelezési időtartamot meghaladó meghatározott szakaszról." Egyetértek a rendelet alapvető törekvésével, amely az építési idő csökkentésére ösztönöz, azonban el kell mondanom', hogy Somogy megye vonatkozásában e rendeletnek bénító hatása van. Ismeretes megyénk szűk építőipari kapacitása. A megyei székhelyű magasépítőipar kapacitásának 57 százalékát adja a magasabb szervezettségű, nagyobb forgóeszköz-állománnyal rendelkező két építőipari vállalat. A helyi szövetkezeti építőipari szektorban alacsony a rendelkezésre álló forgóeszköz-állomány, így részszámlázási lehetőség nélkül nem hajlandók elvállalni a 3—7 milliós beruházásokat, mert hoszszabb átfutási idő miatt anyagi lehetőségeik kimerülnek. A magasabb szervezettségű állami építőipar nem vonul fel ilyen, számára kisebb értékű munkára, a szövetkezeti építőipar részszámlázási lehetőség híján nem vállalja a kivitelezést és a tanácsok és más beruházók egyik szeme megtelik könnyel. Könyörgés, rábeszélés, fenyegetés, huza-vona, építési határidők kitolódása a következmény. A fonyódi szakmunkásképző iskola, a csökölyi, a somogysárdi, a darányi iskola építése például az említett rendelet miatt nem tudott kellő időben gazdára találni. E rendelet megyénkben a kisebb települések fejlesztésére rossz hatással van. Kérem a pénzügyminiszter elvtársat, vegyék fontolóra a részszámlázás jelenlegi rendje alóli felmentést konkrét és indokolt esetekben. A másik probléma a lakásépítési beruházásokkal kapcsolatos és a kedvezményrendszerre vonatkozik. Előrebocsátom, hogy az érvényben levő kedvezményrendszer helyes társadalompolitikánk és fejlődésünk bizonyítéka, de mindjárt hozzáteszem, hogy a kedvezményrendszer továbbfejlesztésre érett. Az érvényben levő kedvezményrendszer alapján az is előfordulhat, hogy egy több gyermekes munkásnak meghatározott településen telepszerű, több szintes lakóházépítésnél még az előtörlesztés kötelezettsége alól is mentesülhet, magyarul: pénz nélkül is építkezéshez kezdhet, s majd csak a használatbavétel után kell megkezdenie a hosszú lejáratú, többféle kedvezménnyel csökkentett építési költségekre felvett hitel törlesztését. Ez nagyszerű dolog! Ez a kedvezményrendszer azonban szerintem túlzottan városcentrikus szemléletű, mert mindenhol mint alapvető feltételt hangsúlyozza a telepszerű és több szintes építkezést. Tévedés ne essék: nem az urbanizáció ellen beszélek, csak a túlzottan városközpontú szemléletet kifogásolom. A város és a falu közötti különbség mérséklésére való törekvést tartom fontosnak az urbanizáció túlzásaival szemben. A fejlődés összefüggéseibe okszerűen beágyazott, méretarányos város- és falufejlesztési programra van szükség. A célkitűzések és az ösztönzők összhangjára fokozottabban oda kell figyelni. A hirtelen történt urbanizációból számos feszültség keletkezett, mivel az infrastruktúra fejlődése nem tudta követni a népesség növekedését. A jelentős mezőgazdasággal rendelkező területeken hosszú távon biztosítani kell a szakképzett munkaerőt, a gazdaságfejlesztési törekvéseket e helyeken is összhangba kell hozni a településhálózat-fejlesztési tervekkel. A túlzott urbanizáció ellensúlyozására a családiház-építést is kellene és lehetne is megfelelő megkülönböztetéssel támogatni. A községek településfejlesztési tervébe is beillenék mind a foghíjak beépítése, mind pedig a faluvégi családi házak építése. Különösen időszerűnek tartom a preferencia kiterjesztését a családiház-építésre is népesedéspolitikai vonatkozásban. A szociálpolitikai kedvezmények jelenleg a gyermekek révén csak telepszerű, több szintes lakásépítésnél érvényesek. Településfejlesztési szemlélet helyett nézetem szerint ma szociálpolitikai oldalról kellene közelíteni a problémához. A gyermekek utáni kedvezménynél ne ragaszkodjunk a telepszerű, több szintes építkezéshez, a családiház-építkezés optimális arányát a rá vonatkozó hitelezési rendszerrel szabályozhatjuk, de ne jelentsen a gyermek számára hátrányos megkülönböztetést, hogy nem tömbszerű, több szintes lakásban született, vagy hogy a szüleik például Somogyszentpálon akarnak élni. Sok szó esik mostanában a népszaporulatról, a gyermeknevelés terheinek viseléséről. Engedjék meg, hogy három gyerek apjaként mondjam el véleményemet a népesedéspolitikai problémáról és azt javasoljam, hogy ne legyen gyermektelenségi adó, de fokozatosan rekesszük ki a kedvezményekből azokat, akik nem vállalják a családot, de ne rekesszük ki a kedvezményekből a több gyermekes családokat azért, mert nem tömbszerűen és nem több szintesen laknak. Ehhez a javaslathoz csatlakozik természetesen az is, hogy ezzel összefüggésben az illetékesek vizsgálják meg a családiház-építésre vonatkozó kölcsönök hitelfeltételeinek differenciált lehetőségeit. Az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.45—12.11. — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Sándor József képviselőtársunk — Békés megyéből — a következő felszólaló.