Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-21
1545 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1546 hozott intézkedések alapvetően a vállalati kategóriába tartozó fejlesztéseket érintették, aminek részaránya a népgazdasági ágak közül az építőiparban a legmagasabbak közé tartozik. Az építőipari és az építőanyagipari beruházások tapasztalatainak elemzése során megállapítható, hogy a beruházási folyamat más ágazatokban is észlelhető hiányosságai ránk is jellemzők. Mind az egyedi nagyberuházások, mind pedig a központi fejlesztési program végrehajtásában számos előre nem látott akadályt kellett és kell leküzdeni. A beruházási helyzet megjavítására tett kormányintézkedések pozitív hatása már az 1972. évi beruházás-lebonyolítási tevékenységben jelentkezett. Az intézkedések a beruházási rendszer egészét érintik, a döntéstől kezdve a megvalósításig, ideértve olyan kérdéseket is, mint az előkészítés, a körültekintő elhatározás és a magas fokon szervezett végrehajtás feltételeinek biztosítása. Ezért máról holnapra a beruházási tevékenység gyökeres megjavítása nem várható. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy tétlenül szemléljük az építkezések költségeinek növekedését, a gazdaságtalan megoldásokat, az üzembehelyezések elhúzódását, a termelés lassú felfutását. Tisztelt Országgyűlés! Változatlanul legfontosabb feladatunknak tekintjük a lakáskérdés megoldását. A 15 éves lakásfejlesztési terv teljesítésének eddigi üteme alapján az egymillió lakás felépítését előirányzó program feltétlen megvalósulása, sőt bizonyos túlteljesítése várható. Az 1972-ben megépített 90 ezer lakás hazánk lakásépítésének történetében egyedülálló teljesítmény, minden ezer lakosra 8,7 megépült új lakás jut. Ez az arány eléri a fejlett európai szintet, meghaladja például Ausztria, Olaszország, Anglia lakásépítésének ütemét. A 90 ezer új lakásba több mint negyedmillióan költöztek be. A javuló lakásellátás érdekében szükségessé váló szanálások mérséklésére hozott kormányintézkedések hatására a korábbi évekkel szemben 1972-ben, mintegy 4 ezerrel kevesebb lakást bontottak le, ami javította a tiszta lakásszaporulatot. Ez az intézkedés csak pillanatnyi javulást hozott. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ha nem akarjuk, hogy az elhalasztott szanálások torlódjanak, akkor sokkal nagyobb gonddal kell kialakítani a szanálás és az építéshely meghatározását, helyes arányainak kialakítását. Ezt a tanácsokkal együtt az Építésügyi Minisztériumnak elsőrendű feladatnak kell tekinteni. Jelentősen javult a lakások szobaszám szerinti összetétele is. Az új lakásoknak 8 százaléka egyszobás, 62 százaléka kétszobás, 30 százaléka pedig kétszobásnál nagyobb. Az 1972-ben elkészült lakások átlagos alapterülete 62 négyzetméter. Az 1972-ben épített 90194 lakásból 36 247-et az állami kivitelező vállalatok építettek, ebből 91 százalékot az ÉM-vállalatok. Az állami kivitelezésben megvalósult lakások nettó árát 1972-ben 270 200 forintra terveztük, ténylegesen egy lakás nettó ára 265 000 forintba került. Néhány évvel ezelőtt még főleg a lakás- és közműépítési kapacitások elégtelensége okozott sok gondot. Ma már inkább az építési területek előkészítetlensége, valamint a közművek hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Kapacitásaink ezen a téren nincsenek teljes mértékben kihasználva, amennyiben anyagi lehetőségeink majd megengedik, ezen a téren fokozni lehet az ütemet. A lakásellátás rendszerében 1972-ben bevezetett módosítás kedvezően befolyásolta a szövetkezeti és egyéb szervezésű többszintes lakóházépítésben való részvétel feltételeit a munkáscsaládok, a sokgyermekesek és fiatal házasok részére. Az ebben az évben kiadott rendelkezések tovább javították a munkások lakásépítési lehetőségeit. A munkáltató szerveket ösztönöztük, hogy fokozottabban támogassák dolgozóik, munkásaik lakásépítéseit. Erről tegnap a csepeli képviselő elvtárs igen szép példákat sorolt fel. Az e téren bevezetett szociálpolitikai intézkedéseink az európai kapitalista országok érdeklődését is felkeltették. Az új lakások építése és a közművesítés mellett legfontosabb feladatunk a lakóház-fenntartási tevékenység fejlesztése. A párt- és kormányhatározatok pozitív hatásai már az elmúlt évi eredményekben is mutatkoznak. A tanácsi kezelésű lakásállomány karbantartásához és felújításához a lakásalap bruttó értékével arányos pénzügyi eszközök a tanácsok rendelkezésére állnak. Ez lehetővé teszi a lakóház felújítási tevékenység előre meghatározott ütemű és irányú korszerű fejlesztését. Bár az építőipar 1971-hez képest valamivel több épületfenntartási munkát végzett, ez az igények kielégítéséhez nem volt elegendő. Sajnálatos, hogy á kivitelezőknél tovább mérséklődött a lakosság részére végzett munkák aránya. Különösen kedvezőtlen, hogy a szövetkezetek épületfenntartási tevékenységében is csökkent a fenntartás jellegű építés és ezen belül a lakáskarbantartási munka. Az új építőipari árrendszer lényegében a szabadáras rendszerben csak a fenntartási munkákat hagyta meg, ez remélhetőleg fokozni fogja a vállalatok és szövetkezetek érdeklődését e munkák iránt. Tegnap Inokai képviselő elvtárs ezzel a felújítási problémával részletesen foglalkozott, ezért engedjék meg tisztelt képviselő elvtársak, hogy egy néhány általa fölvetett problémára — ha már szónál vagyok — reagáljak. A negyedik ötéves terv lakóház javítási előirányzata országosan 16 milliárd forint, 60 százalékkal több, mint a harmadik ötéves tervben. Ez lehet, hogy kevés, de nagyon nagy pénz, és lényeges előrelépést jelent az előző ötéves tervhez. Ezzel a kérdéssel a Gazdasági Bizottság is foglalkozott, miután a felújítási elmaradásoknak országosan körülbelül 20 milliárd forint értékű munka elvégzését jelentené a megoldása. A Gazdasági Bizottság ennek a problémának a végleges megoldására 1990-t írta elő. 1971-ben 3 milliárd volt az előirányzat, ugyanannyi a teljesítés, 1972-ben szintén. A fővárosban az 1,6 milliárdos előirányzatot 1971-ben
