Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1487 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1488 Ügy gondolom, azzal valamennyien egyetértenek, hogy e nagy jelentőségű kormányhatározat végrehajtása az egyik legfontosabb^ de legnehezebb kérdése is egész népgazdaságunknak. A határozat megvalósítása a jelenlegi körülmények között nemcsak gazdasági, hanem rendkívül fontos politikai kérdés is. Az utóbbi hónapokban tendenciaként kialakult jelenségek, megítélésem szerint, már adnak bizonyos alapot a határozat nyomán született intézkedések hatásának elemzésére. Ezek közül mindenekelőtt igen figyelemreméltó a szarvasmarha-állomány alakulása. Az elmúlt év márciusa óta a megye szarvasmarha-állománya 5,4 százalékkal, a tehénállomány 7,7 százalékkal növekedett. Ez azt mutatja, hogy nagyüzemi és háztáji gazdaságaink megértették a kormányhatározat lényegét, és munkájuk során törekszenek végrehajtására. Külön pozitívan értékelhető, hogy a korábbi évek rendszeres csökkenésével szemben ebben az időszakban a háztáji kisüzemi gazdaságok tehénállománya is mintegy öt százalékkal növekedett. A tenyésztői kedv fellendülését mutatja az is, hogy az év első négy hónapjában az inszeminálások száma megyénkben csaknem ötezerrel haladta meg az elmúlt év hasonló időszakának adatát. Üzemeink több gondot fordítanak a takarmányozási és tartási föltételek javítására, és ennek legjobb kifejezője az, hogy ez év május 31-ig mintegy 60 000 hektoliterrel több tejfelvásárlás történt a megye területén, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ezek a tények egyértelműen azt bizonyítják, hogy a tett intézkedések alapvetően helyesek voltak, és remény van arra, hogy a mezőgazdaság e nehéz kérdése előbb-utóbb megoldódik. A pozitív eredmények mellett viszont időszerűnek tartom néhány olyan kérdésre is felhívni a közfigyelmet, amely megítélésem szerint akadályozta és akadályozhatja az ez irányú célok megvalósítását. Nem tartom megnyugtatónak a háztáji és kisüzemi gazdaságok nőivarú szarvasmarha-állományának helyzetét, perspektíváját. A háztáji üszőborjúk, növendék- és vemhes üszők forgalmazásának tapasztalatait néhány hónapon belül az illetékes irányító szerveknek feltétlenül elemezniük kell. A határozat végrehajtásának nagy hátráltatója volt az elmúlt év őszén fellépett járványos száj- és körömfájás. A betegség elleni védekezés, a megelőzés során az állategészségügyi szervezet és az üzemek elismerésre méltóan tevékenykedtek. A széles körű társadalmi összefogásnak, a szervezett védekezésnek is feltétlenül szerepe volt abban, hogy a nagy intenzitású járványt eléggé sikerült lokalizálni, illetőleg napjainkra megszüntetni. Nem volt számottevő a járvány miatt bekövetkezett közvetlen kiesés, károsodás sem. Igen hátráltatóan hatott a járványvédelem kapcsán bevezetett intézkedések hatására bekövetkezett közvetett kiesés, kondícióromlás, a többlettakarmányozás, az elhúzódó értékesítés, a termékenyítés elmaradása, az export minőségi értékcsökkenése stb. Szerzett tapasztalataink egyértelműen azt bizonyítják, hogy a járvány megelőzése céljából bár igen fontos az üzemi szervezettség, a prevenció, de mindez csak akkor eredményes, ha az állomány is kellő időben immunizálva van, és mindenkor az állomány igényeinek megfelelő oltóanyag is áll rendelkezésre. Érdemes megvizsgálni annak gazdaságosságát, hogy a szükséges oltóanyag biztosítása, vagy pedig az esetleges járvány közvetlen és közvetett kihatásai jelentenek-e nagyobb terhet a népgazdaságra. Az ország nagy értékű állatállománya megérdemli, hogy ilyen kérdésekkel is megkülönböztetetten foglalkozzunk. Tapasztalataink szerint' a járványhelyzet öthónapos elhúzódásának igen lényeges oka az volt, hogy nem voltunk kellően felkészülve ilyen nagy kiterjedésű járvány gyors és következetes felszámolására. Menet közben történt a karanténhelyek kiválasztása, kijelölése, üzemelésének megszervezése. Az így bekövetkezett kényszerszállítások nagyon meghosszabbították a járványos időszakot és nehezítették a járványvédelmet. Az ez irányú további lehetőségekkel számolva célszerűnek tartanánk legalább megyénként és esetleg állatfajonként előre karanténtelepeket kijelölni, létrehozni, fenntartani. Még növelné a hatékonyságot, ha a karanténtelepen minimális kapacitású vágóhíd is állna rendelkezésre. Ezzel lehetővé válnék, hogy esetleges járvány fellépésekor már a legelső megbetegedett egyedet időben és gyorsan el lehetne különíteni, és ezzel a térség védettségét biztosítani. Járványmentes időszakban ezeket a telepeket egyéb célra, így selejtállatok nevelésére, vágására, tbc- és brucellamentesítés céljára lehetne felhasználni. Mint már említettem, az elmúlt járvány közvetlen kára a megye területén nem volt nagy, a közvetett kár viszont néhány nagyüzemet igen jelentősen érintett, aminek kihatása még a jövőben is fog jelentkezni. Ezek a szövetkezetek a járvány következtében bekövetkezett kiesések pótlására alapvetően önerőből igyekeznek intézkedéseket eszközölni, ami viszont néhány esetben meghaladja erejüket. Ezekben a szövetkezetekben vontatottabb, hoszszabb lesz a kormányprogram végrehajtása. Ezzel kapcsolatban helyesnek tartanám annak mérlegelését, hogy ahol jelentós volt a járvány miatti kiesések, megkülönböztetett, egyedi segítségnyúj tásban részesülj ének. A szarvasmarha-fejlesztési program végrehajtásának igen lényeges feltétele az egyre magasabb színvonalú tömegtakarmány-termesztés. Üzemi vezetőink szemléletében e téren igen kedvező változást tapasztalunk. Széles körű kezdeményezés történt a rét- és legelőterületek komplex fejlesztésére, a korszerű szálastakarmány-betakarítás, tartósítás, tárolás megvalósítására. Az egy számosállatra jutó szántóföldi takarmányterület 11 százalékkal, a rét- és legelőterület 26 százalékkal alacsonyabb az országosnál. Sajnos, a megye rendelkezésére álló rét- és legelőfejlesztési támogatási keret még a szakosított szarvasmarhatelepet építő szövetkezetek igényeinek kielégítésére sem elegendő. Nehezíti a korszerű takarmánytermesztés kiszélesítését, hogy a kereskedelem egyáltalán nem rendelke-