Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1489 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1490 zik betakarító-gépsorokkal. Például megyénkben a legkorszerűbb E 280 önjáró szecskázógépre az igény 20, az eddig visszaigazolt 9, leszállítva 2, hasonló a helyzet az RM 2 fűkaszáló leszállításánál is. Tisztelt Országgyűlés ! Mint ahogy már említettem, az eltelt néhány hónap tapasztalatából még nem lehet végleges következtetést levonni, de az említett jelenségek — úgy érzem — olyan tényezők, amelyek nagyban befolyásolják a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányprogram megvalósítását. Hatásuk mérséklése szintén nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, ezért kérem ismételten azok megvizsgálását és az akadályok elhárítását. Az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem! (Szünet: 13.31—15.02. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Orbán László képviselőtársunk felszólalása következik. DR. ORBÁN LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel és Faluvégi pénzügyminiszter elvtárs előterjesztésével egyetértek. Felszólalásomban két kérdéssel kívánok foglalkozni. Két nap múlva lesz — ahogy erre Apró elvtárs is utalt már —, az iskolák államosításának 25. évfordulója. Ezt megünnepeltük már a pedagógusnap alkalmából. De úgy hiszem helyénvaló, ha itt és most is emlékezünk róla. Hiszen az akkori nagy harcnak utolsó szakasza ebben az ülésteremben a törvény meghozatalával zárult le. Az iskolák államosításáért folytatott küzdelem a kulturális forradalomnak egyik legfontosabb, s az akkor vívott nagy társadalmi harcoknak is jelentős ütközete volt. A „Tiéd az ország, magadnak építed" jelszó teljes valóraváltásához az is kellett, hogy miután miénk lett a föld, a gyár, miénk legyen az iskola is. Folyt a csata ezért az iskolákban és az egész országban, végül pedig itt, ebben az ülésteremben. Ma már csak kevesen ülnek sorainkban olyanok, akiknek személyes emléke és élménye az akkor itt lezajlott győzelmes harc. Büszkén, jóleső érzéssel emlékszünk vissza erre az eseményre és tisztelettel a munkásosztály harcosainak, pedagógusoknak, akkori fiataloknak sok-sok ezreire, akik részesei voltak az iskolák államosításával kivívott győzelemnek. Ez feltétele és alapja volt közoktatásunk 25 éves történelmi jelentőségű fejlődésének. Iskoláinkban, oktató-nevelő munkánkban sok a gond, probléma, a még megoldásra váró feladat. De ezek egy dinamikusan fejlődő szocialista társadalomnak, a szocialista iskolának a gondjai, és napirendre tűzésüket éppen a 25 év alatt elért eredmények tették lehetővé. Mi nemzetközileg az iskoláztatás élvonalába kerültünk és magunk mögött hagytunk nem egy nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb, gazdagabb kapitalista országot. Gyermekeink 91 százaléka elvégzi az általános iskola 8 osztályát, s ebben az évben is a 8 osztályt végzettek 91,7 százaléka továbbtanulásra jelentkezett, ami azt jelenti, hogy a középfokú műveltség megszerzése válik mindinkább általánossá. Innét, ebből az óriási fejlődésből adódnak részben mai problémáink és gondjaink. Például a nagy mennyiségi fejlődéssel együtt járó színvonalbeli különbségek az iskolák között. Milyen mások mai problémáink iskoláinkban is, mint a felszabadulás előtt, amikor a nemzeti nyomor kulturális nyomorúsággal járt együtt, amikor a mai 8 osztálynak megfelelő iskolába a gyermekeknek csak 16,5 százaléka járt, és széles néptömegek számára még az alapfokú műveltség megszerzése is elérhetetlen volt. E témáról szólva hadd mondjak valamit a párt Központi Bizottsága múlt évi, az állami oktatásról hozott határozatának és az azon alapuló minisztertanácsi határozatnak a végrehajtásáról. Ez persze hosszú évek megfeszített munkáját igényli. De a munka már megkezdődött és első eredményei megszülettek. A kormány határozatot hozott arról, hogy az összes középfokú iskolák is a tanácsok hatáskörébe kerüljenek, amelyek az iskolák nagyobb részének már eddig is gazdái voltak, és hadd tegyem hozzá, jó gazdáinak bizonyultak. Az ősszel kezdődő tanévben jelentősebb lépést teszünk előre a tananyagnak, a tanulók túlterhelésének a csökkentésére. Természetesen nem egyszerűen arról van szó, hogy gyermekeink kevesebbet tanuljanak. A tananyagnak és a túlterhelésnek a csökkentése azt a célt szolgálja, hogy a tanulók az alapvető ismereteket jobban elsajátíthassák, több idő és lehetőség nyíljék a nevelőmunkára, a gyermekekben rejlő tehetség és képességek kibontakoztatására, a tanulás megkedvelésére. Kialakultak iskoláinkban a demokratizmus továbbfejlesztésének keretei és módszerei is. Ezek az ősszel életbe lépő új rendtartásokban megfogalmazódtak. Az iskolai demokratizmus fejlesztésére nem véletlenül kerül sor és kapott ez nagy hangsúlyt a párthatározatban és a végrehajtást szolgáló munkálatokban. Pártunk kongresszusa állapította meg, hogy társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése a szocialista demokratizmusnak a továbbfejlesztése. Áll ez iskoláinkra, szocialista oktató és nevelőmunkánkra is. A tantestületekben a demokratizmus a pedagógusok kezdeményezőkészségének és alkotó kedvének szabadabb kibontakozását segíti. Ezért erősítettük az igazgatók és a pedagógusok egyéni felelőssége mellett a pedagógus közösségek, a tantestületek szerepét. Ez egyben biztosíték, hogy az iskolák irányításában helyesen végrehajtott decentralizáció, a tanácsok és igazgatók nagyobb hatásköre valóban a demokratizmust erősítse és ne vezessen esetenként szubjektivizmusra, önkényeskedésre. Az iskolai élet demokratizmusának másik fontos területe az iskolai ifjúsági közösségek élete, abban a fiatalok fokozott önállóságának és felelősségének biztosítása. Az a törekvésünk, hogy az iskola a demokráciának is iskolája legyen, a közéleti tevékenységre is felkészítse fiaORSZÁGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ