Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-20
1485 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1486 javításának fontos részeként tekintik a munkaidő-csökkentés további kiterjesztését. Azt hiszem, ezzel a jövőt illetően semmiképpen nem kellene késlekednünk továbbra sem ott, ahol az önerő az áttéréshez ténylegesen adott7 ezeken a területeken elsősorban, természetesen más a helyzet ott, ahol a rövidebb munkaidő csak többlet anyagi ráfordításokkal biztosítható. Itt nyilvánvalóan csak fokozatos előrelépésről lehet szó. Lényeges viszont, hogy ez a kérdés mind a kormány, mind pedig az érintett ágazatok felelős vezetői részéről a jövőt illetően megkülönböztetett figyelmet kapjon a következő időszakban, keresve a mielőbbi megoldás reális lehetőségeit. Az életkörülmények javításában természetesen változatlanul elsődlegesek és kiemelt jelentőségűek a végzett munka utáni jövedelemnövelő tényezők. Ehhez kapcsolódva a közszolgálat területéről két kérdésben szeretném ez alkalommal a jövőt illetően a kormány további támogatását kérni. Az egyik, hogy a negyedik ötéves terv hátralevő időszakában sorra kerülő bérpolitikai intézkedések között vegye számításba a tanácsi apparátus és a kutató intézetek dolgozóinak bérkorrekcióját is. A tanácsi igazgatási munka fejlesztése érdekében az elmúlt években már több intézkedés született. Tökéletesedett az igazgatás szervezete, számos, a hivatali munkát korszerűsítő intézkedés történt, továbbfejlesztésre került az apparátus képesítési rendszere és történtek lépések, amint arra már utaltam, az apparátus anyagi helyzetének javítása érdekében is. A tanácsi munka személyi feltételeinek javításához, az apparátus előtt álló követelmények sikeres valóra váltásához, a kereseti színvonalukban meglevő számottevő elmaradás felszámolásához azonban — úgy ítéljük meg — most már központi bérintézkedésekre is szükség van. Az itt levő feszültségek a tisztelt Országgyűlés előtt ismertek. Hasonlóak miatt tartjuk szükségesnek a kutatói apparátus bérhelyzetének javítását is. Mindenekelőtt tudománypolitikai céljaink, a tudományos kutatás és a gyakorlati élet, a termelés jobb kapcsolatának megvalósítása érdekében. A másik teendő az intézkedések körében, amiben a kormány támogatását kérem, az egységes államigazgatási és igazságügyi bérrendszer mielőbbi bevezetése. Ezt a kérdést azért teszem most szóvá, külön az Országgyűlés fórumán is, mert számításaink szerint ez is igényel, ha nem is nagy volumenű, de valamelyes pénzügyi fedezetet, amit viszont úgy gondolom, hogy a következő időszakban a költségvetés készítésekor is szükséges a kormánynak számba vennie. Meggyőződésem, hogy mindkét kérés teljesítése jól fogja szolgálni az állami élet fejlesztésével összefüggő feladatok sikeresebb megoldását, az államapparátus stabilitását, a hivatástudat növekedését, összességében az egész állami munka színvonalának emelését. Ezekkel a gondolatokkal és javaslatokkal az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és miniszter indokolását > elfogadom. Köszönöm a tisztelt Országgyűlés figyelmét. (Taps.) ELNÖK: Szabó Gusztáv képviselőtársunk következik szólásra. SZABÓ GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlési Szocialista rendszerünk egész fejlődését pártunk irányító tevékenysége mellett kormányunk állandó figyelemmel kíséri. Reagál mind a terv teljesítését elősegítő és fokozó, mind a visszahúzó tényezőkre. Évekre szóló gazdasági céljaink zökkenőmentes és fokozott ütemű fejlődését csak úgy tudjuk megvalósítani, ha egy-egy gazdasági év befejeztével elemezzük annak minden mozzanatát és további gazdálkodásunkból kiszűrjük mindazt, ami rossz, továbbfejlesztjük ténykedéseinkben mindazt, ami jó. Az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásának előterjesztésével kormányunk is ezt a célt szolgálta. Hozzászólásomban a mezőgazdasági ágazat egy részével, a szarvasmarha-tenyésztéssel kívánok foglalkozni. Az élelmiszer- és fagazdaság helyzetét, fejlődésének tendenciáit az elmúlt időszakban igen jelentős fórumokon értékelték. Ennek folyamán az elmúlt év novemberében pártunk Központi Bizottsága, megelőzően Országgyűlésünk összességében pozitívan értékelte az ágazat helyzetét, az elért eredményeket, az ágazat dolgozóinak tevékenységét. Az egészében pozitív értékelés mellett azonban minden esetben kiemelt további feladatként határozták meg a szarvasmarha-tenyésztési ágazat fejlesztését, az ez irányú fejlődés ütemének gyorsítását. Ezzel összefüggésben került sor arra is, hogy 1972. július 27-én a kormány igen széles körű és konkrét intézkedéseket tartalmazó határozatot hozott az ez irányú feladatok megvalósításának segítésére. A határozat megjelenése óta közvéleményünk igen sokat és behatóan foglalkozott az ágazat helyzetével, s az e téren meglevő és jelentkező problémákkal. Ezt az is mutatja, hogy Országgyűlésünknek sem volt olyan ülésszaka, ahol valamilyen formában ez a kérdés ne szerepelt volna napirenden. Engedjék meg, hogy ez alkalommal most már a határozat megjelenése óta eltelt mintegy háromnegyed év tapasztalatainak birtokában ismételten szót emeljek az ágazat fejlesztése érdekében, abból kiindulva, hogy ha még nem is végleges, de kezdeti tapasztalatokkal már rendelkezünk. Közismert, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága jelentős helyet foglal el. A megyében van az ország szarvasmarha-állományának csaknem 8 százaléka, a tehénállománynak 7,6 százaléka. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha-sűrűség megyénkben 2,2 százalékkal magasabb az országosnál. Mindez alapot ad arra, hogy megyei szinten megkülönböztetett figyelemmel vagyunk a határozatban megjelölt feladatok végrehajtására, az annak hatására kialakult tendenciák folyamatos elemzésére.