Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1465 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1466 menyei és gondjai húzódnak meg. Mit mondhatunk összességében az elmúlt évi vállalati gazdálkodásról? A lényeg tömören ez: gazdálkodásuk egészében eredményes volt, bár némileg nagyobb jövedelem lenne kívánatos. A vállalatok és a szövetkezetek nyeresége 93,5 milliárd forint, ami csaknem 11 százalékkal nagyobb az előző évinél. Az iparvállalatok nyeresége 49 milliárd forint, amiből a kisipari szövetkezeteké 5,4 milliárd forint. A gazdálkodó egységek 43 milliárd forint fejlesztési alapot, valamint 10,5 milliárd forint részesedési alapot képezhettek. A tartalékalapok elérték a 14 milliárd forintos összeget. 1972-ben 8,4 százalékkal gyarapodott a vállalatok és a szövetkezetek vagyona. A nyereség növekedésének nagyobb része a termelés bővüléséből, kisebb része a gazdálkodás hatékonyságának javulásából származott. Az iparvállalatoknál egységnyi terméket. kevesebb anyag- és bérköltséggel állítottak elő, de a ráfordítások színvonala korántsem csökkent a tervezett mértékben. Az úgynevezett „általános költségek" aránya mérséklődött, azonban viszonylag még mindig magas, ami a vállalati irányítás és igazgatás túlméretezettségét jelzi. Kedvezőtlen az is, hogy egyes új kapacitások üzembe lépése és a nagyarányú korszerűsítés -h- az építőanyagiparban például — jelentékenyen növeli a költségszintet, holott az új létesítményektől éppen nagyobb jövedelmet várunk. A költségvetés és a vásárlók szempontjából egyaránt elfogadhatatlan, hogy három nagy cipőipari vállalatunknál a reklamációkból származó többletköltség emésztette fel a nyereség egyharmadát, felét. Egyébként 1972-ben a veszteséges iparvállalatok száma 11 volt, a veszteség összege 100 millió forintot tett ki. A gazdálkodásban még mindig sok lazaságot tapasztalhatunk a költség-, az önköltségszámítás és az árkalkuláció területén. Ezek a hiányosságok nehezítik annak gyors és egyértelmű megállapítását, hogy egyes vállalatok áremelése mikor indokolatlan, esetleg mikor tisztességtelen a haszon. Ilyen meggondolásból javítjuk a kalkuláció rendszerét, az árvetés és önköltségszámítás összhangját. Szigorúbban megköveteljük a kalkulációs szabályok betartását és a jövőben rendszeresebben ellenőrizzük azt a pénzügyi revízió keretében is. A mezőgazdasági üzemekben a központi áremelési intézkedések hatására és saját erőfeszítéseik nyomán egészséges fejlődés indult meg olyan termelési ágakban, amelyekben korábban a munkaerőhiány és az alacsony jövedelmezőség okozott nehézségeket. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelme 2,6 százalékkal nőtt. A saját fejlesztési alap 9,5 százalékkal, a részesedési alap 3,3 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. A leggyorsabban a tartalékalapok nőttek, színvonaluk azonban még nem elegendő a biztonságos gazdálkodáshoz. A mezőgazdasági szövetkezetek közös vagyona megközelíti a 90 milliárd forintot. A reménytkeltő átlagos eredmények mögött nagy eltérések tapasztalhatók. A jó mezőgazdasági év ellenére is nőtt a veszteség és az alaphiány a szövetkezetekben. Az elmúlt év végén 217 — zömmel mostoha természeti viszonyok között működő — szövetkezetünk gazdálkodásához majdnem 1 milliárd forint rendkívüli állami segítséget kellett nyújtani. Ezek egyharmadánál már 1970-ben vagy 1971-ben szükség volt ilyen állami beavatkozásra. Ugyanakkor mintegy 350 szövetkezet olyan anyagi feltételekkel rendelkezik, hogy szinte teljes termelését hitel nélkül, önmaga képes finanszírozni. A differenciálódást sok — a jövőben mélyebb elemzést igénylő —- ok váltja ki. Összefügg a természeti feltételekkel, a vagyoni helyzettel, a foglalkoztatottak számának alakulásával, a termelési szerkezettel, a mezőgazdaságban tért hódító iparszerű termeléssel, de nem utolsósorban a szervezettséggel és a vezetéssel. Ezek a körülmények mind befolyásolják a személyi jövedelem alakulását. A közösből szár-' mázó személyi jövedelmek összege mintegy 3 százalékkal nőtt; csökkent viszont a dolgozók száma, s az egy főre jutó munkadíj, bér és részesedés együtt 10 százalékkal emelkedett. A szövetkezeteken belül a jövedelmek között némi kiegyelítődés figyelhető meg. Képviselő Elvtársak! Eredményeink mind az iparban és a mezőgazdaságban, mind a népgazdaság más területein, akkor tartósak, ha a fejlődést a gazdálkodás hatékonyságának javulása alapozza meg. Erről szólva, ezúttal három kérdéskört érintek: a gazdaság szerkezetét korszerűsítő fejlesztési tevékenységet, a termékszerkezet átalakítását célzó törekvéseket, valamint a vállalati tartalékokat feltáró szervezési munkát. Rátérve a központi 'fejlesztési programokra, 1972-ben előre haladtunk az alumíniumipari, a földgázfelhasználási, a petrolkémiai, a számítástechnikai, a közúti jármű és a könnyű• szerkezetes programok megvalósításában. Ezekre a költségvetés a múlt évben 3 milliárd forintot adott, hitel és kölcsön formájában pedig további 2 milliárd forint állt rendelkezésre. A vállalati hozzájárulás egymilliárd forint. A textilipari rekonstrukciós program is jól halad, öszszesen 2,7 milliárd forintot fordítottunk tavaly erre a célra. » Sajnos hozzá kell tenni, hogy még a központi fejlesztési programok beruházásainál is előfordul hiányos előkészítés, a vállalati és állami források összehangolása körüli huzavona, a befejezések elhúzódása, indokolatlan költségtöbbletek és a szervezetlenségre másutt is jeljelmző fogyatékosságok. Ezek elkerülésével valamivel nagyobb lehetett volna a vállalati és a költségvetési jövedelem a végrehajtás mai szakaszában is. Vállalataink fejlesztési munkájáról általános jellemzésként elmondhatom, hogy 1972-ben fejlesztési eszközeiket elsősorban a folyamatban levő beruházásokra összpontosították. Túlnyomórészt a korábbi évek döntései miatt 51 ipari és építőipari vállalat kereken 5 milliárd forint összegű fejlesztési alaphiányát kellett rendezni. Ehhez több mint 2 milliárd forint közvetlen vagy közvetett költségvetési jut-