Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1461 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1462 désemet tudomásul veszi-e? (Igen.) Köszönöm. Az Országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom először a Magyar Népköztársaság 1972, évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, másodszor az interpellációt. Elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot? Aki igen, kérem szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot elfogadta. Következik az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter'elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő elvtársak! Már az elmúlt év közepétől mérlegre került a tavalyi gazdasági folyamatok értékelése. Társadalmi, politikai vezető testületeink állásfoglalásai és határozatai közismertek, ezek valóraváltásán dolgoznak a gazdálkodó szervek. Most, hogy a kormány megbízásából az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóhoz kérem szíves figyelmüket, arra hivatkozom, hogy a jó gazdának akkor is kell pontos, végső számadást készítenie, amikor a gabona a csűrben, a jövő évi mag már a földben van. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán a negyedik ötéves terv eddigi teljesítéséről az a kép alakult ki, hogy tervszerű és következetes munkával a kijelölt úton haladunk. A gazdasági életben időnként felmerülő zökkenők ellenére sem tévesztettük szem elől a fő célokat. 1971 végén a fejlődés folyamatosságáért, a külső és belső egyensúly viszony ok javításáért tett intézkedések helyesek és eredményesek voltak. Ezt tükrözi a tavalyi év összességében kedvező mérlege. A népgazdaság elmúlt évi fejlődése három — többé-kevésbé mindig időszerű — szempontból minősíthető: a növekedés üteme, a fő arányok, és a pénzügyi egyensúly oldaláról. 1972ben a népgazdaság az előző két évinél kiegyensúlyozottabban növekedett, a fejlődés fő arányai megfeleltek a negyedik ötéves tervben előirányzottnak. A nemzeti jövedelem valamivel több mint öt százalékkal nőtt, az ipar 6,3 százalékos, a mezőgazdaság 4,5 százalékos, a kivitelező építőipar 3 százalékos és a kereskedelem 5 százalékos bővüléséből adódóan. A nemzetközi összehasonlítás azt jelzi, hogy gazdaságunk növekedési üteme ebben az évben valamivel alacsonyabb volt a KGST-országok átlagánál, a termelékenység megfelelően nőtt, exportunk kiemelkedően lendületes volt. Pénzértékben számított nemzeti vagyonunk 7,2 százalékkal, kereken 100 milliárd forinttal gyarapodott. A fő népgazdasági arányokat ott sikerült javítani, ahol 1970—1971-ben kedvezőtlen irányzatok érvényesültek. Csökkent a felhalmozási hányad, jobbá vált a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználásának összhangja. A belföldön felhasznált nemzeti jövedelem ezúttal alatta maradt a termelésnek, ezáltal több termék jutott exportra, a külső egyensúly javítására. Az 1972. évi tervnek az volt az egyik fontos célja, hogy a beruházások volumene ne haladja meg az előző évi igen magas színvonalat, csillapodjék a beruházási javak kereslete. A szocialista szektor egészét nézve ez teljesült. A beruházási ráfordítás — változatlan áron — két százalékkal az 1971. évi alatt volt. Ennek többnyire előnyös kisugárzása van gazdaságunkban, de nem gondolhatjuk, hogy a felhalmozás fékezése önmagában képes megszüntetni a beruházás gyenge szervezettségéből eredő hátrányokat. Harmonikusabb volt a beruházási törekvések és lehetőségek viszonya, csökkent az elutasított építési igény. A központi elhatározáson alapuló beruházások körében is éreztette hatását az erők jobb összpontosítása, az, hogy a népgazdaság teherbíró képességét megfontoltabban vettük figyelembe. Óvakodnunk kell azonban a túlzott megelégedettségtől. A folyamatban levő nagy beruházásoknak ugyanis mintegy kétharmada továbbra is a tervezettnél valamivel hosszabb idő alatt lép be a termelésbe. Bár a befejeződő 19 egyedi nagyberuházásból 17 műszakilag megvalósult, 7-nél a járulékos létesítmények egy része nem készült el időben. A befejezetlen állomány, igaz lassúbb ütemben, de még mindig nőtt. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az idén a beruházási tevékenység tovább javul, a negyedik ötéves terv céljait teljesítjük. Ügyelni kell azonban arra, hogy elkerüljük a beruházási fellendülésből és visszafogásból adódó egyenetlenségeket, a gyorsan megtérülő befektetéseket előtérbe állító szelektív beruházáspolitikánk hatásai pedig elevenebben érvényesüljenek. A felhalmozáson belüli arányok is egészségesen változtak. A készletnövekedés az előző évinek a fele, vagyis nemzeti jövedelmünkből 20 milliárd forint helyett 10 milliárd forintot kellett a készletek gyarapodása miatt lekötni. Kedvező az is, hogy ennek egyharmada az élelmiszergazdaságra jut. 1973-ban viszont számolni kell a belföldi gyártású és importált anyagok, alkatrészek fokozottabb pótlásával. Fontos, hogy ezek a szükségletekhez igazodó, jól felhasználható áruk legyenek, és az egész készletgazdálkodás a folyamatos termelést és kereskedelmi munkát támassza alá. A belső és külső egyensúlyviszonyt kifejező külkereskedelmi és fizetési mérlegünk aktív volt. Exportunk 22 százalékkal nőtt, importunk alig változott. Ismeretes, hogy külkereskedelmi forgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítjuk, hosszabb távra tekintve kiegyensúlyozottan. Most az aktívumra alapozva bátrabban bővíthető a szocialista országokból származó import, ezt hitellel és költségvetési eszközökkel is támogatjuk. A szocialista országokkal folytatott széles körű gazdasági együttműködést segíti a KGST-országok valutáris és pénzügyi rendszere, amint azt a KGST legutóbbi, XXVII. ülésszakáról kiadott közlemény is megállapította. Az integrációval azonban együtt jár a továbbfejlesztés igénye is, fő61*