Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

185 Az Országgyűlés £. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 186 Sajnos, elég sűrűn előfordul, hogy hosszú a vita, a vita végén mégis megegyezés van és akkor a vitában alulmaradottak sportszerűtlenül oldalról „betesznek", gáncsoskodnak, hogy mégis valami igazuk nekik is legyen, s legalább később valósuljon meg az, aminek a megvalósulását egyébként ők nem akarták. (Derültség és mozgás.) Azt hiszem, azoknak a számoknak és adatoknak, amelyeket Tóth elvtárs felsorolt, meg kell győzniük a kormányzat minden területén dolgozó elvtársakat, akiknek ebben tennivalójuk van, hogy itt gyorsan kell cselekedni. Elsősorban a hozott határozat végrehajtásáról kell nagyon határozottan gondoskodni. Igen sok felszólalás foglalkozott a mezőgazdaság különféle kérdéseivel. A felvetett problémák többségével a kormány már a közelmúltban foglalkozott, vagy hamarosan tárgyalni fog a megoldásukra vonatkozó tervekről. A programban is szerepelt, és Nánási elvtárs élesebben tette szóvá a cukorrépa- és a zöldség-termesztés gépesítésének problémáját, mint távlati feladatot. A kormány rövidesen, ez év második felében megtárgyalja a kérdést és megfelelő határozatokat hoz, hogy valóban megoldjuk ezt a problémát is. Ezzel kapcsolatban Váncsa elvtárs — szerintem nagyon logikusan és helyesen — szóvá tette, hogy mindenféle közgazdasági okra lehet hivatkozni, hogy ezt vagy azt nem érdemes úgy termelni, de azért legyen állampolgári fegyelem is az állami gazdasági igazgatóknál, legyen állampolgári fegyelem, etika, erkölcs a termelőszövetkezeti vezetőknél. Amennyiben ez kevésnek bizonyul náluk, akkor erre legyen járási pártbizottság, megyei pártbizottság, városi pártbizottság, amely erre figyelmezteti őket. Magyarul megmondva: állami fegyelem, állampolgári fegyelem és kommunista erkölcs is szükséges ahhoz, hogy a dolgaink jobban menjenek. Nem lehet csak a mechanizmusban bízni, nem lehet csak az anyagi ösztönzés erejében bízni. Jó, ha ez minden esetben azonos a népgazdasági érdekekkel, azokat minden esetben fedi, de ilyen helyzetet nem tudunk teremteni. A kormányzati munkában is hiba volt, különösen a cukorrépa-termesztésnél egyszerűen meglepődött a kormány, amikor egyik évről a másikra a 30—40—50 ezer tonnás cukorexport helyett bejelentették, hogy a következő évben 60—70 ezer tonna cukorimportra szorulunk. Azt mondták, hogy kevés a munkaerő. Ez egyik évről a másikra hirtelen jelentkezett, és a hirtelen jelentkezés azt a gyanút ébreszti bennem, hogy volt valami, amolyan dac is sokak részéről, mert az előző évben még arról tárgyalt a Gazdasági Bizottság, sőt az illetékes ágazattal megbeszélve úgy is határozott, hogy a cukorrépa felvásárlási árát csökkenteni kell, mert nagyon gazdaságos, és inkább máshova kell vinni azt az összeget, amit itt megtakarítunk. Az intézkedést nem hajtottuk végre, de azt hiszem, a dacot kiváltottuk jó néhány mezőgazdasági üzem vezetőjéből. Ez nem ok arra, hogy a kormányzat ne intézkedjék gyorsan. Most eggyel több ok van arra, hogy az önkritika mellett — végső soron ez a lényege a dolognak — a kormányzat gyorsan intézkedjék. A mezőgazdasággal kapcsolatban a legtöbb hozzászólás a húsellátással függött össze. Elmondhatjuk, hogy a baromfi-kérdést lényegében az utóbbi esztendők intézkedésével megoldottnak tekinthetjük. Az a rövid, egy mondatban megfogalmazott cél, hogy a sertéstenyésztésben a ciklikusságot megszüntetni, rengeteg intézkedést követelt meg és követel meg még a jövőben. Azt hiszem, nagyon kevés ország van az egész világon, ahol ezt a kérdést megoldották. Azt hiszem, Európában összesen talán ha hármat tudnék mondani a 30 közül, amelyben ezt megoldották. Mi leszünk talán a negyedik ország, ha továbbra is jól végezzük munkánkat. Nagyon szép dicséretet kaptunk Váncsa elvtárstól, hogy a kormány ebben a kérdésben példamutatóan intézkedett, de a dolog másik felének már nem örültem, azt majd később mondom. (Derültség.) Példamutatóan intézkedni, ez sok mindent jelenthet. Valóban az egész kérdést együtt néztük és kezeltük, és így hoztunk határozatot. A határozat első fele nem is a termeléssel volt kapcsolatos, hanem arról volt szó, hogy a tenyésztési kedvet fenntartsuk, és mellesleg a lakosság ellátását biztosíthassuk. Ezért a múlt évben 40 ezer tonna sertést importáltunk Nyugatról. Ez kereken 40 millió dollárunkba került. Ezzel kezdődött a sertésprogram végrehajtása. Folytatódott azzal, hogy ösztönöztünk modern, iparszerű termelésre. Ennek érdekében 2—3 év alatt 25 millió dollárt adunk ki licencek vásárlására, gazdasági berendezések vásárlására, modern építési anyagok megvásárlására. Igaz, abban a reményben, hogy később nagy tömegben a szocialista országok felé ezeket a berendezéseket majd mi fogjuk exportálni. A továbbiakban azzal folytatódik az egész sertéskérdés megoldása és a ciklus megszüntetése, hogy erre az évre el volt határozva a tervben 300 ezer tonna szemes takarmány behozatala, s a kormány további 400 ezer tonna szemes takarmány behozatalát határozta el. Ebből 300 ezer tonnát kapitalista importból, összesen tehát 700 ezer tonna szemes takarmányt hozunk be ebben az évben. Emellett már tavaly szabaddá tettük a takarmányellátást és a takarmánytáp-ellátást. Ez 10—20 millió dollárral növelte fehérjeimportunkat. Ez a nagy dollárkiadás már ebben az évben nagyobbrészt megtérül, ha a továbbiakban a kormány konzekvensen, okosan gondolkodik és cselekszik. Ha időben cselekszik. Ezen én azt értem, hogy ha egy-két hetet csúszik, azért ne szidják rögtön a kormányt, sőt a felvásárló szerveket is — mondjuk — csak két hét elteltével kezdjék szidni, ha kész már a hízó és nem vették át. Ilyesmiben egy-két hetes csúszással még számolni kell. A hűtést, a tárolást, először a felvásárlást, valamint a nagyobb részt Nyugaton való értékesítést kell megoldanunk. Ez a külkereskedelemre is jelentős feladatokat ró. És akkor ebben az évben a lakosság ellátása mellett, 70—80 ezer tonna sertéshús többletexporttal tudunk számolni, ami körülbelül 60—70 millió dollárnak felel meg Tehát önmagában is és együtt nézve az esztendőt, kifizetődik a kormány intéz-