Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

183 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 184 múlt három évre, általában a mi beszédeinkből néhány fogalom kezd eltűnni, például önkölt­ségcsökkentés, például vállalati vezetők egy­személyi felelőssége, például normarendezés, és még egynéhány dolog. És ez hiba, és hiányosság, hogy ezek eltűnnek a szóhasználatunkból, mert ezek helyes elvek és helyes követelményeket ta­karnak. Az egyszemélyi felelős vezetés a demokratiz­must nem zárja ki. Mi azért feledkezünk meg arról, hogy az egyszemélyi felelős vezetést ki­hangsúlyozzuk, mert a másik oldalt tettük elő­térbe, amelyik addig megelőző esztendőkben na­gyon háttérbe került, már mint a demokratiz­mus az üzemi életben. A korszerű munkaszer­vezésnél nemcsak a számítógépek alkalmazásá­ra gondolunk, hanem arra, hogy megkövetelik minden vállalatnál a szilárd munkafegyelmet, ésszerű bérezést alakítanak ki, jobb munkakörül­ményeket teremtenek, a dolgozó emberekről sok­oldalúan gondoskodnak. Az ésszerű munkaerő­gazdálkodás, mely figyelembe veszi a reális hely­zetet, szintén ide tartozik. Érdekes dolog, most már harmadik éve ta­pasztaljuk, Németh elvtárs említette is, hogy a budapesti ipar egészében nincs létszámnöveke­dés, inkább létszámcsökkenés van. Ez azonban a budapesti ipari üzemek vezetőit egyáltalán nem gátolja abban, hogy évről évre betervezzék a lét­számnövekedést. Az általuk betervezett növeke­dés ugyan nem valósult meg, sőt kevesebb, de arról az alapról terveznek tovább. A végén már, ha még három évig csinálják, kisül, hogy 40 szá­zalék hiányzik a munkaerőből, de tervüket tel­jesítik. Azt hiszem, hogy erre érdemes élesebben felhívni a figyelmet, mert a további esztendők­ben nem lehet arra számítani országosan és kis­mértékben, hogy az iparban nő a foglalkoztatott­ság, Budapesten pedig azt hiszem egyáltalán nem szabad azzal számolni, hogy a foglalkoztatott­ság nőni fog az iparban. Többen foglalkoztak ez­zel a kérdéskomplexummal, ezek között a mun­kaerő-vándorlás kérdésével. Bár visszagondolva az elmúlt ülésszakokra, sokkal kevesebben fog­lalkoztak ezzel a kérdéssel, mint ezt megelőzően. Én azt hiszem, hogy nemcsak azért, mert belefá­radtak abba, hogy mondogassák, hanem azért is, mert — ezt ugyan nem mondta senki, ezt én mondom —, hogy valamit azért javult tavaly­hoz mostanra ez a helyzet. A számok azt mutat­ják, öthónapos adatom nincsen, a háromhónapos adatok azt mutatják, hogy javult valamit a hely­zet a munkaerő-vándorlást illetően. Említettem a programbeszédemben, erre is értettem, hogy még sokkal kevésbé okos kormányzati intézke­dések, vagy vállalati intézkedések következté­ben, hanem egyszerűen azért, mert már nincs ki áramoljon ide-oda. Kollár elvtárs Csepelről, Korponai elvtárs, Méhes elvtárs, most legutóbb Kovács elvtárs fog­lalkoztak a munkaerő-gazdálkodás kérdésével. Egy kicsit az az érzésem, hogy átvették a kor­mány vagy a Fock Jenő munkamódszerét, az örömöt megtartogatják maguknak, a hibákról élesebben beszélnek. A kormányzati munkában azt hiszem jó ez, hogy a hiányosságokról többet beszélünk, hiszen azokat kijavítva tudunk gyor- I sabban tovább menni. De visszagondolva most Kollár elvtárs érzelmektől fűtött, vagy túlfűtött felszólalására, arra gondolok, hogy az újságok­ban olvastam, szóban hallottam arról a tanácsko­zásról, amit említett és ott rengeteg pozitívum­ról volt szó. Okos intézkedések egész soráról, amit Csepelen a Vasműben tettek, éppen fejem­be vettem, hogy olyan maszek alapon elkérem a tárgyalási jegyzőkönyvet, azt tanulmányozni fo­gom, hogy a kormányzati munkában hasznosít­sam. Ezt a részét a tanácskozásnak Kollár elv­társ néhány mondattal elintézte, és utána arról beszélt, amit itt kiemelt, mint hiányosságot. Azt hiszem, hogy a kormányzati munkához kicsit szükség van arra, hogy a képviselő elvtár­sak, örömben is részesítsék a kormányt, ha valami jót tudnak mondani a saját területükről, pláne ha az valami összefüggésben van a kor­mányzati tevékenységgel. Azt is mondják meg, mert jó, ha az ember kicsit szilárdabb talajt érez a lába alatt. Nemcsak a bajt osztják meg vele, nemcsak a bajt hozzák a kormány asztalára, ha­nem néha nem a dicsekvés színezetével, hanem a jogos büszkeséggel az eredményekről is beszá­molnak. Körülbelül ugyanolyan hangsúllyal, mint ahogyan szóvá teszik a hiányosságokat is. Nagyon indokolt az, amit Gácsi elvtárs em­lített felszólalásában, hogy a tudomány nyújtson az eddiginél nagyobb segítséget a vállalati mun­kaszervezéshez. Azt hiszem, közgazdászaink egy kicsit önmagukkal, az elméleti kérdések tisztázá­sával, a reform gyakorlati kidolgozásával voltak elfoglalva, azután a támadásokkal szembeni jo­gos önvédelemmel, és nagyon kevés segítséget nyújtottak a közgazdasági irodalmon keresztül a vállalati munkaszervezéshez. Ügy gondolom te­hát, ez az igény teljes mértékben jogosult. Az új helyzetek és körülmények közepette a gyorsabb, rugalmasabb reagálás a vállalatoknál éppen úgy szükséges, mint a kormány szintjén. Ez azonban nem jelenthet sem a vállalatoknál, sem a kormánynál elhamarkodott, elkapkodott intézkedéseket, mert a késlekedés ugyan káros, há már világosan látjuk, mit kell tenni, de még ennél is károsabb, ha olyan lépéseket teszünk elhamarkodottan, amelyek után vissza kell lép­nünk az előrehaladás útjáról. A kormány fontos feladatának tartja, hogy gondos, körültekintő előkészítés után időben hozzon megfelelő intézkedéseket. Tóth elvtárs felszólalásában elmondott egy olyan példát, amit nagyon meg kell szívlelnünk a budapesti közlekedéssel kapcsolatban. Ott egyébként — megint csak visszagondolva — a kormánybeszámolónak volt egy hiányossága. Megállapítottam azt, hogy az autóbusz-közleke­désben, különösen a fővárosban, nem tudunk lé­pést tartani a követelményekkel, de a követ­kező mondat már hiányzott. Mert. erre nem az a válasz, hogy a Metró építését viszont gyorsítjuk. Itt a választ az adja meg, ha a szakszervezetek által kezdeményezett és kidolgozott javaslatokat — amelyekben a GB határozott — úgy hajtjuk végre, hogy tudomásul vesszük a kormányzati munkában, hogy a vezetésnek szerves része a ho­zott határozatok ellenőrzése. Ha már egyszer okos határozatot hoztunk, akkor gondoskodjunk arról, hogy azt végre is hajtsák minden szinten.

Next

/
Thumbnails
Contents