Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

181 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 182 menyes fejlesztéséről a kormányzat 1968-ban határozatot hozott, és még az ENSZ segítségét is igénybe véve kialakította a vezetőképzés intézményes rendszerét. A kormány legutóbbi ülésén megtárgyaltuk, hogy az elmúlt 2—3 esztendőben hogyan működött ez a vezetőképzés. Hozzá kell tennem, elsődleges feladatnak akkor természetesen azt tekintettük, hogy a gazdaságirányítási reformmal kapcsolatos legközvetlenebb tudnivalókkal ismerkedjenek meg minél jobban, és minél széleskörűbben a vezetők. A kormány úgy látja, hogy ennek a feladatnak a vezetőképzés területén eleget tettünk, de ez csak az első lépés, ezért a kormány az említett múlt heti ülésén a további feladatokat is meghatározta. A gazdaságirányítás reformjának teljes kibontakoztatása feltételezi, és egyben megköveteli a célok tekintetében minden területen az azonos szemlélet kialakítását. Tudtuk azt, hogy ezt egycsapásra nem végezhetjük el. nem várhatjuk el tehát, hogy ezt három vagy öt év alatt megvalósítsuk. Három év alatt sem értük el, hogy mindenki egyformán gondolkodjék a gazdaságirányítás új rendszerét illetően. Nagyot léptünk előre, talán gyorsabban is az első két évben, mint ahogyan azt reméltük, és az a véleményünk, hogy most még gyorsabb előrelépésre van szükségünk, hogy egységesen gondolkodjunk. Helyenként és időnként érdekellentétek jelentkeznek. Számolunk azzal, hogy ezek a jövőben az eddiginél gyakrabban előfordulhatnak, sőt éleződhetnek. Ez a gazdasági reform teljes kibontakoztatásának szükséges velejárója. Ügy érzem, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló képviselő elvtársak a gazdasági reformot illetően általánosságban teljes mértékben egyetértenek. A szakszervezetek kongresszusán — Méhes elvtárs utalt rá — kisebb vita kialakult köztem és a szakszervezeti Vezető elvtársak között. Űgy érzem, hogy egy kicsit ezt a vitát folytattuk most is Méhes elvtárssal. Hogy mégis van ellentét az én felfogásom, talán úgy is mondhatnám, hogy a kormányzat felfogása és a szakszervezetek megítélése között? Én egyetértek, van ilyen ellentét, lehet ilyen ellentét, szükségszerűen kell, hogy legyen ilyen ellentét. Ezeknek az ellentéteknek a tisztázása, ésszerű, okos, határozott, közös célt néző megvitatása elengedhetetlen feltétele a további fejlődésnek. A kormányzatnak elhatározott szándéka, hogy a gazdaságirányítási reform egyre hatékonyabb legyen. Ez a hatékonyság azt jelenti, hogy keményebben kell fellépnünk ott, ahol még tartalékok vannak, de azok megmozgatásának nem látják értelmét, hanem tartalékolják a további esztendőkre, hogy még nyugodtabban tudjanak dolgozni. Meg kell ezt tennünk azért, hogy másokat, akik segítségre szorulnak, a kormányzati eszközökkel segíteni tudjuk. A közgazdasági szabályozók szerepéről és hatásáról sokféle vélemény hangzott el a hozzászólásokban. Elhangzott az, hogy kedvezőtlen a legnagyobb üzemek számára a szabályozó rendszer,, vagy annak egyike-másika. Még több felszólalásban elhangzott, hogy az leginkább a kisés középüzemeket sújtja. Hát ebből az ember azt a konzekvenciát vonhatja le, hogy a szabályozó rendszer csak a maszeknak jó, és talán a szövetkezeteknek, a termelő ipari szövetkezeteknek, akik most itt nem szólaltak fel. Hát azt hiszem, hogy ez nem így van. A szabályozó rendszer általában jó a magyar népgazdaság fejlődése szempontjából, egyes kitétele, egyes követelménye kellemetlenül érinti üzemek egész sorát. Egyes esetekben ez a kormányzat tudatos célkitűzése, hogy kellemetlenül érintse, hogy megszorítsa, jobb munkára ösztönözze az üzemeket, más esetekben nem ezt akarná a kormány, de nem tud úgy szabályozni, hogy az minden üzemben azonosan hasson. A továbbiakban éppen azért, hogy a progresszív, fejlődő, az ország egész népgazdasága szempontjából fejleszteni kívánatos üzemeket, termelőegységeket a kormány jobban tudja segíteni, hogy a kormány többet tudjon adni, még inkább meg kell szorítanunk az üzemeket. Azt mondják, hogy ösztönözzünk jobban, adjon a bank több preferált hitelt stb. Azt kérdezem, hogy miből? Csak abból lehet, amit más üzemektől, üzemek összességétől elvon a kormányzat. Akkor tud a bank is szabadabban mozogni, és okos, értelmes javaslatokat tényleg figyelembe venni s hitelekkel, ha kell hosszú lejáratú hitelekkel is segíteni. A kormányzat törekvése — a programbeszédben említettem — állandóan csökkenteni kívánjuk az állami dotációt. Ezzel rászorítani a vállalatokat, hogy azoktól a termékeiktől, amelyekre igény nincs, vagy amelyeket nagy ráfizetéssel állítanak elő, szabaduljanak meg, és megkeresni főleg a baráti, szocialista országokat, hogy onnan gazdaságosabban szerezzük be, amire szükségünk van. így fejlesszük azokat az ágazatokat, termékeket, amelyeket gazdaságosabban, jó minőségben tudunk előállítani. Időlegesen tehát ellentétek származhatnak a kormányzat által szorgalmazott feltételek és az üzemi, sokszor egyben egyéni érdekeltség között. A kormányzatnak természetesen a népgazdaság érdekét kell elsődlegesen szem előtt tartania. Mi ezekben az időleges ellentétek feloldásában, megoldásában a továbbiakban is nagymértékben szeretnénk támaszkodni a társadalmi szervezetekre, köztük elsősorban a szakszervezetek sokoldalú segítségére. A köztünk levő viták akár most, akár a jövőben nem az alapelvekben, hanem a megoldás legjobb módozatainak keresésében születhetnek. Ez azonban az ügyek előbbre vitelére, a problémák megoldására irányul. Egészséges, alkotó vitákra vállalati szinten is szükség van. Ez az egyszemélyi vezetői döntések megalapozását minden szinten jelentős mértékben segíti. Egyszemélyi felelős döntésekre feltétlenül szükség van. Ha éri most gondolatban átülnék a másik székbe, tatabányai képviselői székembe, akkor a kormányprogramban kifogás tárgyává tenném, hogy az a kifejezés, amelyik lényeges meghatározó vezetői elveinknek, s továbbra is érvényben van az üzemekben; az egyszemélyi felelős vezetés, bármilyen mértékben javítsuk, módosítsuk a gazdaságirányítás reformját, ez a kifejezés nem volt a programbeszédben. Azt hiszem, hogy ez hiba, nemcsak azért, mert most a programbeszédben nem volt, hanem ha visszagondolok az el-