Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

177 Az Országgyűlési, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 178 kat és jelentősen emelkedett a gyermekholmik ára, főleg az iskoláskorúaké. Dolgozótársaim sokszor felvetik, hogy a termelőszövetkezetek egyes zöldségféléket igen drágán termelnek. A termelőszövetkezetek védelmében szeretnék egy példát elmondani. Nem is olyan régen a csornai TÖVÁLL-tól a MÉK 40 fillérért vette meg a zöldpaprika darabját és ugyanezt a paprikát 2 forint 20 fillérért árulta a boltban. Itt tehát nem a termelőszövetkezetet lehet a drágaságért elmarasztalni, hanem a közbeeső szerveket, illetőleg itt kellene valamit tenni, hogy ezek az árak ne üssenek meg ilyen nagy mértéket. Képviselőtársaim elég sokat beszéltek a húsproblémáról. Ügy érzem, hogy ezen a téren különösebb baj az utóbbi időben nincsen. Meg szeretném említeni a kenyérellátást. Sok gondot, problémát okoz városunkban a kenyér minősége, de úgy tudom, a fővárosban sem jobb a helyzet. Sok vizsgálat megállapította, hogy a gyári technológiával van probléma, de megfelelő intézkedés még nem történt. Az évek telnek, marad minden a régiben. Azt szeretném, ha a vizsgálatok után nemcsak magyarázkodás lenne, hanem intézkedés történnék a hibák elhárítására. Ehhez kérjük a miniszter elvtárs segítségét is. Az a meglátásom, hogy ha jó kenyeret lehetne kapni, kevesebb menne veszendőbe, s talán még a vetésterületet is csökkenteni lehetne. Sok szó esik manapság itt az Országgyűlés plénumán is a beruházásokról, a határidők eltolódásáról, a többletköltségekről. Az elmúlt időben a párt és a kormány határozatainak megfelelően elég sok és nagy beruházás valósult meg, illetőleg valósul meg a közeljövőben megyénkben. A beruházások kivitelezése legtöbbször elhúzódik, a kivitelezés lényegesen drágább, mint amivel a tervezés idején számoltak. Erről több elvtárs is szólt. Amikor ennek okát kerestem, egy-két hivatalban is érdeklődtem, akkor igyekeztek meggyőzni arról, hogy ezek nem lényegesek és ezeknek objektív okaik vannak. Ügy érzem igenis felül kell vizsgálni, milyen munka folyik az egyes beruházásoknál, miért kerül a tervezettnél lényegesen többe egy-egy objektum elkészítése, s a hiányosságok miatt a felelősségre vonásokat alkalmazni kellene. örömmel üdvözlöm Fock elvtárs bejelentését, hogy a jövőben szigorúbb anyagi felelősségrevonást kell alkalmazni. Ezt Németh Károly elvtárs ugyancsak megerősítette hozzászólásában. Csak röviden szeretném felvetni a hiányos ellátást különböző alkatrészekben. Ezzel a kérdéssel már a közelmúltban is sokan foglalkoztak. Németh elvtárs hozzászólásában szintén beszélt erről a kérdésről. Nemcsak a mezőgazdasági gépek alkatrész-ellátására gondolok, hanem az egyre szélesedő mértékben elterjedő háztartási gépekre és kismotorokra is. Szerintem a legfőbb hiba az, hogy a vállalatok a minél nagyobb nyereség érdekében nem gyártanak tartalék-alkatrészt, vagy keveset gyártanak, mert ez nem kifizetődő, ötödrendű kérdésként kezelik. Ezt a kérdést csak szigorú kényszerítő intézkedésekkel lehetne megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomat azzal szeretném befejezni, hogy a miniszterelnök elvtárs beszámolójával, mint említettem, teljes mértékben egyetértek. Határozottan megszabja feladatainkat a jövőt illetően. Rajtunk a sor, hogy a célok megvalósításából minél nagyobb mértékben kivegyük részünket. Ügy érzem, amikor arról beszéltem, hogy sokszor elhangzik dolgozóink ajkáról az a szó, hogy tudnak-e erről fent, akkor abból a magunk dolga iránt érzett felelősség csendül ki, és ez a biztosíték arra, hogy még nagyobb feladatokból is részt kívánnak vállalni. A beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Havasi Béla képviselőtársunk. DR. HAVASI BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszámolójának megállapításai egyeznek a mindennapi élet tapasztalataival, amelyek azt mutatják, hogy a negyedik ötéves terv végrehajtása kedvező körülmények között kezdődhetett meg. Hozzászólásom témája a lakásépítéssel lett volna kapcsolatos, e témát azonban tegnap Szépvölgyi képviselőtársam és a délelőtti ülésen Bondor elvtárs részletesen kifejtette. Az általuk elmondottakkal egyetértek és csupán egy-két mondatot fűznék hozzá. Ahhoz, hogy a házgyárak adottságait, kapacitását Miskolcon és úgy vélem, országosan is jól ki tudjuk használni, alaposabb műszaki, tervezési és pénzügyi koordinációra van szükség. Műszaki vonatkozásban utalhatnék például arra, hogy az ország különböző részeire telepített házgyárak ajtó-ablak méretei, igaz, csak egy-két centiméterrel, de úgyszólván kivétel nélkül eltérnek egymástól. Emiatt az ezek gyártásával foglalkozó üzemekben csak kisebb sorozatok gyárthatók, és ez a helyzet továbbra is csökkenti a készletgazdálkodás hatékonyságát. Nem kis gondunk, amelyet Bondor elvtárs is volt szíves megemlíteni, a 700 lakás paneljeinek készlete. Ez a helyzet gátolja egyrészt a házgyár üzemi kapacitásának kihasználását, másrészt a vállalatnak okozott pénzügyi problémákon túl azt is jelenti, hogy jelentős mértékű társadalmi érték hever kihasználatlanul. Ugyanakkor Leninvárosban mintegy 500 lakásnak megfelelő előkészített terület van, itt viszont 1971-re a terv csak 240 lakás építését irányozza elő, így most nem lehet ezeket a paneleket felhasználni. Véleményem szerint helyes lenne felülvizsgálni a lakásépítés éves ütemezését és a lehetőséghez jobban igazodó pénzügyi finanszírozást kellene biztosítani. Nem arról van szó, hogy egy területen összességében további lakásépítést irányoznánk elő, ami esetleg meghaladná erőnket, hanem arról, hogy a házgyár iparszerű termeléséhez próbáljuk a lakásépítés éves ütemét pénzügyileg igazítani. Vannak olyan települések megyénkben, ahol a negyedik ötéves tervben 200, 300 vagy 400 lakás épül. Ezeken a területeken talán helyes lenne a lakásépítést egy-két évre koncentrálni, mivel házgyári elemekből nem lehet gazdaságosan egyegy városban évente 50 vagy 100 lakást építeni. Érdemes lenne ezt a vizsgálatot olyan szempont-