Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

175 Az Országgyűlése, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 176 sításának döntő feltétele az, hogy a népgazdaság különféle ágazatai megfelelően fel legyenek készülve az építőipar technológiai váltásból rájuk háruló követelmények teljesítésére és készségüket nyilvánítsák a technológiai váltásban való közreműködésre. Az építőipar a népgazdaság egészének tükre. De nemcsak szegénységünket vagy jómódunkat, okos gazdálkodásunkat, vagy pazarlásunkat, az emberről való gondoskodás szándékait és tetteit tükrözi. Megmutatja egész iparunk fejlettségét, mert mi, építők, csak olyan anyagokat, szerelvényeket tervezhetünk felhasználásra, amelyeket iparunk előállítani képes, vagy amelyek beszerzése termékeink exportjával lehetővé válik. Ezt józan ágazati célkitűzéseinkben mindig szem előtt kell tartanunk, noha jól ismerjük azokat a fejlett építési technológiákat, anyagokat, szerelvényeket, amelyeket munkánk során szívesen alkalmaznánk. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a könnyűszerkezetes építés bevezetése a negyedik ötéves terv időszakában történik. Eredményei már jelentkeznek ennek a tervidőszaknak a második felében is, de jelentősége teljes egészében mégis az ezt követő tervidőszakban fog kibontakozni, és ugyanakkor biztosra vehető továbbfejlődése is kialakul. Ezt a programot tehát kihatásaiban, 10—15 éves távlatban célszerű szemlélni. Az építőipar részére a könnyűszerkezetes építési mód széles körű bevezetése rendkívül nagy jelentőségű lépés. Ezért meggyőződésem alapvetően az, hogy a könnyűszerkezetes építési mód korunk technikájában kimagasló szerepet foglal el, és jelentősége nemcsak az építőipar forradalmasításában mutatkozik meg, hanem befolyást gyakorol technikai kultúránk színvonalára, meggyorsítja népgazdaságunk egészének fejlődését. Erről a két, általában legfontosabbnak vélt célkitűzésről kívántam tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.44—15.15. — Elnök: APRÖ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Szólásra következik Kovács Sándor képviselőtársunk Győr-Sopron megyéből. KOVÁCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel a kormány elnökének beszámolójához sokan hozzászóltak, sok olyan problémát vetettek fel, amelyeket magam is fel akartam vetni. Ezért mondanivalómat rövidre fogom. A kormány elnökének beszámolóját hallgatva nagyon határozottan az a véleményem, hogy megszabta a jövő tennivalóit, feltárta azokat a gondokat is, amelyeket már több képviselőtársam is említett. A kormánybeszámoló foglalkozott a termelés, ezen belül a termelékenység kérdésével. Ezt úgy értékelte, hogy elég sok tennivaló van még ezen a téren. Erről a kérdésről már az elmúlt időszakban is sok szó esett. Ügy érzem, hogy ezen a téren megyénkben már az elmúlt évben jelentős előrelépés történt: ugyanis, ha az eredményeket nézem, akkor elmondhatom, hogy a termelésemelkedés 80—90 százaléka a termelékenységgel valósult meg. Vagongyári viszonylatban 39 százalékos termelésnövekedést majdnem 100 százalékban a termelékenység emelkedésével értünk el. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint jelentős ipari város, kötelezi dolgozóinkat, vezetőinket arra, hogy még nagyobb feladatokat vállaljunk a negyedik ötéves terv végrehajtásából, hogy még többet tegyünk a közös kasszába, a népgazdaság asztalára. Tisztelt Országgyűlés! Amikor kifejezem egyetértésemet a kormány beszámolójával kapcsolatban, szeretnék egy-két gondot felvetni, olyant, amely dolgozótársaimat foglalkoztatja. Előre szeretném bocsátani, hogy ezeket a gondokat már Tollár és Korponai képviselőtársam, valamint Méhes elvtárs is részben érintette. Itt elsősorban a munkaerővándorlásra gondolok. Amit fel akarok vetni, lehet, hogy nem nagy gondok, de közben — úgy érzem — helyet kell szorítani kisebb problémáknak is. Amikor dolgozótársaim elmondják gondjaikat, mindig hozzáteszik, hogy ezt fent biztosan nem látják, vagy nem tudnak róla. A magam részéről igyekeztem megértetni, hogy nincs aggodalomra ok, felső vezetésünk ismeri a gondokat: ezt tükrözi a mostani beszámoló és a beszámoló feletti vita is. Sok fórumon elhangzik, hogy a béreket differenciálni kell, a jól dolgozók legyenek jobban megfizetve, mint azok, akik rosszul dolgoznak. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Csak az a hiba, hogy legtöbb esetben a fizikai dolgozók között keressük a rosszul dolgozókat. Az a véleményem: ne csak a fizikai dolgozókat hibáztassuk a rossz munkáért, mert sokszor kénytelenek hajrámunkában a minőséget háttérbe szorítani. Ez akkor történik meg, amikor valamilyen szervezetlenség miatt az elmaradást hajrámunkával kell behozni. Sajnos az újságokban nap mint nap megtudjuk, s a most elhangzott hozzászólásokból is kitűnik, hogy más területeken is sok szervezetlenséggel lehet találkozni. A vezetőknek az elmúlt időszakban komoly mértékben rendezték a bérüket, a személyes jövedelmüket. Ügy látom, hogy ezzel párhuzamosan nem nőtt a szervezettség, az egyenletes termelés. A munkapadok mellett dolgozók körülményei nem javultak a kívánt mértékben, s ezt lépten-nyomon kifogásolják munkatársaim is. Sokat problémáznak dolgozóink a normakarbantartások, a normarendezések kérdésével. Ez a téma nem úgy vetődik fel, hogy ezzel semmi esetre se értenek egyet, hanem úgy, hogy amit azon megtakarítunk, annak a többszörösét másik vonalon elengedjük. Itt arra gondolok, amikor kétszer kell megépíteni egy utat, vagy más beruházások a tervezettnek kétszeresébe kerülnek, mire elkészülnek. Majdnem mindennap hallunk panaszokat a burkolt áremeléssel kapcsolatban. Ezt nemcsak a fogyasztási cikkek terén lehet elmondani, hanem a gépipar vagy a könnyűipar területén egyaránt. Naponta jelzik a dolgozók, hogy most ennek, vagy annak az árunak az ára lett magasabb. So-