Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

173 Az Országgyűlés 2. ülése li ket használó műszaki tervezés olyan építési rendszert teremt, amely sokféle, az adott célnak legjobban megfelelő épület előállítását teszi lehetővé. A. könnyűszerkezetes építési mód jelentősége abban is megnyilvánul, hogy az építőipar eddig nem igényelt pontosságú elemeket szerel össze és ezzel a minőségi követelményeket is kényszerpályára tereli. Olyan építési rendszer kialakítását biztosítja, amely a magyar építőipart rövid időn belül a fejlettebb nemzetközi színvonalra emeli. Az eddigiekben többnyire a könnyűszerkezetes építési mód kifejezést használtam. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy a könnyűszerkezetek alkalmazására nemcsak a komplex könynyűszerkezetes építési mód keretében kerül sor, hanem felhasználásuk más építésmódokhoz kapcsolódva is be fog következni. így elsősorban lehet számítani a könnyű, külső térelhatároló falaknak, könnyű válaszfalaknak és egyes könynyüszerkezetes épületgépészeti blokkoknak az alkalmazására, akár a paneles, akár az alagútzsaluzatos, akár vasbetonvázas építésmódok keretében. Fock elvtárs beszámolójában érintette azt a célkitűzést, hogy 1975-ig olyan gyártó és szerelő kapacitásokat hozunk létre, amelyek mintegy kétmillió négyzetméter alapterületű épülettömeg megvalósítását képesek biztosítani. E menyiségből több mint 40 százalék mezőgazdasági célú, általában egyszintes csarnoktípusú, ugyancsak több mint 40 százalék az ipari, tárolási, kereskedelmi, tehát szintén termelési célú egyszintes csarnoktípusú, vagy többszintes épület, és mintegy 10—15 százalék az egy- vagy többszintes közösségi célú épület. Ezeknek az épületeknek a bruttó kiviteli értéke évi tízmilliárd forint körül lesz és ez a szám már eléggé egyértelműen mutatja, hogy az építőipar összteljesítményéhez viszonyítva is jelentős termelésről vari szó. Engedjék meg, hogy röviden említést tegyek a könnyűszerkezetes építési mód bevezetésével kapcsolatos néhány közgazdasági problémáról. Ismereteink szerint a könnyűszerkezetes építésben az építéshelyi élőmunka ráfordítás mintegy hatodára csökken a hagyományos építéshez képest, ami annyit jelent, hogy minden ma lekötött száz munkásból új feladatra lehetne irányítani 83-at. Ha az állami építőiparban csak tíz százalékos mértékben tudjuk kezdetben bevezetni, illetve alkalmazni ezt az új építési módot, ez önmagában 19—20 ezer munkás felszabadításátkiváltását jelenti. Az új építési mód alkalmazásával az építmények kivitelezésében felhasznált anyagok összetétele, struktúrája gyökeresen megváltozik, miközben súlyban kifejezett összes mennyiségük a hagyományos technológiákhoz képest tizedére csökken. Ez több szempontból is jelentőséggel bír. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy az építmények léjtrehozásával kapcsolatos anyagmozgatási, szállítási költségek fajlagos értékei lényegesen csökkennek. A ma használatos építési anyagaink jelentős részét ugyanis az jellemzi, hogy előállításuk alig kerül többe vagy esetleg í. június 24-én, csütörtökön 174 lényegesen olcsóbb, mint az építési helyre való eljuttatásuk. Például az olyan anyagnál, mint a kavics, amelyből egymillió forintnak megfelelő építési termeléshez átlagosan több mint 200 köbmétert használunk fel, a szállítási költsége többszörösét teszi ki a tényleges anyagértéknek. Népgazdasági szinten mindez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló összes szállítási kapacitás mintegy 40 százaléka építéssel összefüggő szállításhoz van lekötve. Nem szorul bővebb kifejtésre, hogy az építőiparban a kevésbé szállításigényes anyagok alkalmazásának milyen nagy a népgazdasági jelentősége. A jelenlegi technológiákat alapul véve egymillió forint értékű építési feladat megoldásához átlagosan 6—7 tonna betonacél és körülbelül ugyanannyi különféle hengerelt áru és egyéb fémszerkezet kell. Ez pedig annyit jelent, hogy egy négyzetméternyi területhez, illetve épülethez ma is átlagosan körülbelül 40 kilogramm vasat, acélt használunk fel. Ennél lényegesen többet a könnyűszerkezetes építésnél sem használunk, csak sokkal nagyobb szilárdságút jobb minőségűt. A műszaki fejlesztés lényegét jelenti, hogy az alapanyagokat olyan mértékű előzetes ipari megmunkálás után alkalmazzuk az építésben, hogy azok lehetőleg minimális mennyiségű felhasználás esetén is biztosítják a velük szemben támasztott funkcionális követelmények kielégítését. A könnyűszerkezetes építés gazdasági hatékonyságának egyik legnagyobb jelentőségű tényezője, hogy alkalmazásával a jelenleginek harmadára, vagy negyedére csökkenthető az építési idő. Ezt az teszi lehetővé, hogy az építéshelyi munka minimálisra csökken, s megszűnnek a kötéssel, száradással kapcsolatos kényszerszünetek. Ennek vállalati és népgazdasági kihatása nagyon sokféle lehet. Engedjék meg, hogy ezek közül csak egyet ragadjak ki és ezzel illusztráljam, hogy tulajdonképpen mit is jelent e tekintetben az új technológiára való áttérés. Ismeretes, hogy folyamatban levő beruházásaink állománya 70 milliárd forintra tehető. Köztudott az is, hogy a befejezetlen beruházásokban átmenetileg immobillá váló eszközök minden milliárd forintja évenként jelentős társadalmi tiszta jövedelemveszteséget jelent. Figyelembe véve azt, hogy a befejezetlen beruházások állománya — minden egyéb tényezőt változatlannak feltételezve — az átlagos kivitelezési időtartam csökkentésével arányosan csökken, a könnyűszerkezetes építési módnak mindössze tíz százalékos mértékű bevezetésével és ott az építési idő harmadára való lecsökkentésével egy év alatt félmilliárddal kisebbíthető a folyamatban levő építkezésekben immobillá vált eszközök miatt a társadalmi tiszta jövedelemkiesés. Annak meghatározása természetesen, további számításokat igényel, hogy az előzőekben már említett munkaerő-megtakarítás, illetve megtakarított munkaerő más építési helyre való átcsoportosítása milyen mértékű további építési idő csökkentését teszi lehetővé. Ismételten szeretném aláhúzni, hogy a könynyűszerkezetes építési mód bevezetésével érvényre jutó technológiai váltás sikeres megváló-