Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

171 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 172 rülnek fel, amelyek utóbb erősen befolyásolják a lakásköltségek alakulását. Ezekben az esetek­ben aránytalanul magas alapozási költségek van­nak, és nem egyszer az általános, egy lakásra jutó 10 000 forint alapozási költség helyett 40— 50 ezer forintot tesznek ki. Sok esetben tapasz­talhatunk olyan törekvéseket, amelyek arányta­lanul megdrágítják a lakásköltséget. Például a költséges magasházak túlzott ütemben való be­tervezése, sokszor az eltúlzott városképi igény miatt a lakások lábakra való állítása, túlzott költ­séges megoldások, az országosan jóváhagyott la­kásnormatíváktól messze eltérő alapterületek be­tervezése. Ezzel párosul egyes vállalatok azon szándéka is, hogy sokszor nyomós ok nélkül emelni kívánják a lakásárakat. Ilyen esetekben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium határozottan fel fog lépni azokkal a vállalatok­kal szemben, amelyek nem értik meg, hogy az ilyen eljárással veszélyeztetik a lakásépítési program teljesítését. A 400 000 lakás, ezen belül az állami 185 000 lakás megépítése rendkívül nagy erőfeszítést igényel az építőipartól. Ezt csak a házgyárak segítségével tudjuk elérni, viszont a házgyárakban rejlő lehetőségeket csak akkor lehet teljes egészében kihasználni, ha biztosíta­ni tudjuk a panelek ütemes elhelyezését, az épí­tés folyamatosságát. Sajnos, ezen a téren máris mutatkoznak problémák. Az újonnan átadott debreceni vagy miskolci házgyárak lakásainak elhelyezését pil­lanatnyilag a terület előkészítetlensége hátráltat­ja, de hasonló problémákkal találkozunk Buda­pesten is. Ennek a problémának a megoldása, az előkészítő munka gyorsítása a minisztérium, a tanácsok, illetve a vállalatok szoros együttmű­ködését igényli. Az elmúlt évben hat új mélyépítő vállalat alakult azzal a céllal, hogy időben biztosítani tudjuk a lakásépítés számára a megfelelően elő­készített területet. Ezek a vállalatok már az idén is jelentősen hozzájárulnak ehhez a munkához. Véleményem szerint ha ezekben a felsorolt kér­désekben az együttműködés jó lesz, biztosítható a lakásépítési program teljesítése. Tisztelt Elvtársak! Fock elvtárs beszámolója és az eddigi hozzászólások nagy súllyal foglal­koztak a beruházások problémáival. Köztudomá­sú a befejezetlen beruházások magas aránya, és általános vélemény, hogy igen hosszú a nagy be­ruházások építési ideje. És ez valóban így is van. Hogyan lehetne ezen javítani? Ez a kérdés túl­nő az építőipar keretein, egy rendkívül összetett problémáról van szó, s ezen változtatni csak az építőipar vonatkozásában nem lehet. Itt a legtö­kéletesebb együttműködésre és erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni és felszámoljuk a jelenlegi helyzetet. Véleményem szerint sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a nagyberuházások előkészítésére. Nem fordulhat elő, hogy sokszor több százmil­liós, vagy milliárdos beruházások úgy induljanak el, hogy nincs megnyugtatóan tisztázva a műsza­ki feladat. Ez a módszer eleve magában foglalja a költségek emelkedését, a tervezett és a tény­leges költségek közötti különbséget, mert meg­felelő adatok hiányában a költségeket nem le­het pontosan meghatározni. A nemzetközileg is magasra értékelt műszaki tervező szerveink fel­készültsége módot adna arra, hogy a beruházá­sokat több, a szükséges mélységig kidolgozott alternatíva mérlegelése alapján döntsük el. Ez­zel a lehetőséggel azonban nem élünk. A felté­telezett, többnyire bizonytalan becslésen alapu­ló, és a tényleges költségek közötti jelentős kü­lönbségek gazdasági terveink realitását fenyege­tik. Tény az, hogy nemzetközi viszonylatban rendkívül alacsony a műszaki tervezésre fordí­tott hányad, márpedig a gyors és alapos tervezői munka az előfeltétele annak, hogy az építési munkát jól megszervezzük és az építés időtar­tamát jelentősen csökkentsük. A ma alkalmazott technológiák mellett is sok eredményt érhetünk el a termelésszervezés színvonalának emelésé­vel. Döntő változást azonban csak oly technoló­gia alkalmazásával érhetünk el, amely lehetővé teszi, hogy a befejezési határidő sérelme nélkül az építést a jelenlegi technológiákkal szemben egy-két évvel később kezdjük, szervezettebb előkészítéssel, folyamatosan végezzük. Ennek érdekében hozott a kormány határo­zatot a könnyűszerkezetes építési mód bevezeté­sére. Ennek az építési módnak már vannak kez­deti eredményei, és jelenleg Magyarországon kü­lönféle rendszerrel és módszerrel évente mintegy 600 ezer négyzetméter könnyűszerkezetes vagy annak minősülő épület készült, elsősorban a me­zőgazdaságban és az iparban. Kezdeti eredmény­nek tekinthetjük például a tuzséri 1000 va­gonos almatárolót, amely négy és fél hónap alatt épült meg, vagy a Békéscsabai Hűtőházat, amely összehasonlítva a győri hasonló kapacitá­sú hűtőházzal, annak egyharmad időtartama alatt épült meg. Jelentős, korszerű állattartási épülettípusok alakultak ki az elmúlt években az állami gazda­ságokban és termelőszövetkezetekben. Az új épí­tési rendszer bevezetése forradalmat jelent az építőipar technológiájában, de ennek feltétele, hogy az érintett és kapcsolódó ágazatok is vál­lalják a reájuk háruló feladatokat. A könnyűszerkezetes építési módnak a töb­bi ágazatra való kiterjesztése indokolta, hogy a kormány külön határozatban mondta ki a beve­zetés szükségességét, és a végrehajtás előkészíté­sére tárcaközi bizottságot hozott létre. A könnyűszerkezetes építési mód bevezetése új igénnyel jelentkezik más iparágak felé. Pél­dául a házgyári technológia gyártási folyama­tának túlnyomó része az építőiparon belül va­lósul meg. A kiszolgáló ágazatok csak mint anyag, vagy mint félkésztermék szállítói működ­nek közre, addig a könnyűszerkezetes techno­lógia az anyag és félkész termékeken kívül ko­moly mértékben igényli a készterméket, a komp­lett épületelemek gyártását más ágazatoktól. Erre az építési módra jellemző, hogy az építőipar a hagyományos anyagai helyett acélt, alumíniumot, műanyagot használ fel, amelyek helyszíni megmunkálást nem igényelnek, az épü­leten összeszerelhetők és ezáltal az építési tech­nológiát szerelési technológiává alakítják át. A másik jelentősége abban nyilvánul meg, hogy egységes méretrend és csomóponti rend­szer, a legkorszerűbb elektronikus számítógépe-

Next

/
Thumbnails
Contents