Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

169 Az Országgyűlés^, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 170 Ezek a változások nagyon jelentősek, megkövetelik eddigi munkamódszerünk felülvizsgálását, új munkastílus — elsősorban vezetési stílus — kialakítását. A kérdések tisztázását nagymértékben elősegíti a tanácsok szervezeti és működési szabályzatának elfogadása. Ki kell alakítanunk a helyi tanácsok irányításának új, az önkormányzat tiszteletben tartásán alapuló rendjét. Biztosítanunk kell, hogy a tanács, mint testület betöltse népképviseleti, önkormányzati funkcióját. Segítenünk kell a tanácstagokat abban, hogy jogaikkal élni tudjanak, kötelességeiknek eleget tegyenek, betöltsék megnövekedett szerepüket. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok, mint a szocialista állam helyi szervei eddig is tevékenyen támogatták a párt és a kormány politikáját, társadalmi, gazdasági célkitűzéseit. Az új körülmények között úgy érzem, erre még nagyobb lehetőségünk lesz. A népgazdasági érdekekkel összhangban, a törvényes keretek között még gazdagabban bontakozhat ki a tanácsok önállósága, hatékonyabban működhetnek együtt a nem tanácsi szervekkel. A tanácsi szervek nevében választókörzetem és a Nógrád megyei Tanács nevében ígérhetem, hogy a legjobb tudásunk szerint, fegyelmezett jó munkával segítjük elő a kormány reális, a nép érdekeit szolgáló programjának megvalósítását. A kormány elnöke által előterjesztett programot elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Bondor József elvtárs, építésügyi és városfejlesztési miniszter kíván szólni. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak és Elvtársnők. A kormány programja nagy figyelmet fordít az építő- és építőanyag-ipar problémáira, s az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Engedjék meg, hogy a program ezen részéhez csatlakozva beszámoljak arról, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetői mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy azt a feszültséget, amely az építőipari kapacitás és a tényleges igény között mutatkozik, mielőbb megszűnjön. Anélkül, hogy a harmadik ötéves terv eredményeibe részletesen belemennék, szeretnék a tisztelt Országgyűlés számára néhány adatot elmondani, azért, mert véleményem szerint ezek az eredmények a jövő alapját képezhetik. A legjelentősebb eredménynek számít, hogy a harmadik ötéves terv 300 000 lakással számolt, és ugyanakkor 327 000 lakást építettünk meg. A 15 éves lakásfejlesztési terv időarányos részének túlteljesítésével 1975-ig most már reálisnak látszik az egymillió lakás megépítése. A lakásépítési program túlteljesítését az biztosította, hogy a tervidőszakban sikerült meghonosítani az iparosított lakásépítési technológiát, és ma már hat házgyár működik, és kettő építés alatt áll. A fejlődést mutatja, hogy 1965-ben 1200 paneles lakás épült, 1970-ben pedig 15 000 lakás épült házgyári technológiával. A paneles építési mód mellett a lakásépítésbe bevezettük az alagútzsaluzatos rendszert is. Ipari építkezéseknél tömegesen alkalmaztuk az előregyártott betonszerkezeteket, az öntött csúszózsalüzatos technológiát, és kezdeti eredményeket értünk el a könnyűszerkezetes építési mód alkalmazásával. A korszerű technológiák aránya 1970-ben elérte a 65 százalékot. A tervidőszak alatt épült kilenc új kórház, ami jelentősen javította az ország egészségügyi helyzetét. Olyan üzemeket adtunk át, mint a Magyar Vagon- és Gépgyár győri üzeme, a Zománcipari Művek, a Székesfehérvári Alumíniumhengerde és öt új házgyár. Négy új konzervgyárral, három hűtőházzal, 440 000 szarvasmarha-férőhellyel, 809 000 sertésférőhellyel, 42 000 vagon tárolótérrel gyarapodott az élelmiszeripar és a mezőgazdaság. A harmadik ötéves tervben az építőipar a legdinamikusabban fejlődő ágazatok között volt, az előirányzott 28 százalékos fejlődéssel szemben 65 százalékot fejlődött. Mindezen eredmények ellenére az építőipar a vele szemben támasztott igényeket nem tudja kielégíteni. A negyedik ötéves terv előkészítése kapcsán a visszautasított munkák volumene megközelítette a 20 milliárd forintot. Éppen ezért fő feladatunknak tartjuk, hogy az építőipart minél hamarabb alkalmassá tegyük arra, hogy a vele szemben támasztott igényeket ki tudja elégíteni. Az építőipari kapacitás fejlesztése sokoldalú, jól átgondolt tervek alapján kell, hogy megvalósuljon. Ilyen tervet készítettünk, és ennek néhány fontosabb vonatkozását szeretném a tisztelt Országgyűléssel ismertetni. Ezek a fontosabb kérdések a lakásépítés és a beruházás problémái. Az építőipari ágazat legfontosabb feladatát képezi a negyedik ötéves tervben a lakásépítési program teljesítése. A 400 000 lakásból mintegy 150 000-et paneles technológiával kívánunk megépíteni. A jelenlegi évi 15 000-ről a paneles lakásépítés ütemét a tervidőszak végére 39 000 lakásra kívánjuk emelni. A lakásépítési program teljesítése érdekében tovább kívánjuk fejleszteni a házgyári technológiát, és a tervidőszak végére a jelenleg építés alatt álló két új házgyár, a szegedi és a budapesti IV. számú házgyár építése mellett további házgyárakat kívánunk építeni. A házgyári technológia mellett nagyobb figyelmet fordítunk egyéb korszerű technológiák alkalmazására is. Elsősorban gondolok itt az alagútzsaluzatos rendszer továbbfejlesztésére, valamint a családi és társasházépítés korszerű szerkezettel és anyaggal való fokozottabb ellátására. Kormányzatunk egyik legnagyobb gondja, hogy az erre a célra előirányzott összegből meg tudjuk-e valósítani az előirányzott lakásszámot. Ezért az építőiparban nagy figyelmet fordítunk a lakásárak alakulására. Fel szeretném hívni a tisztelt elvtársak figyelmét néhány olyan tényezőre, amelyek jelentősen befolyásolhatják a lakásárak alakulását. Mindenekelőtt fő feladatnak tartjuk a lakásépítés helyének jó kiválasztását. Számtalan példa bizonyítja, hogy a lakótelepek és egyéb épületcsoportok helyének hibás, elhamarkodott kiválasztása miatt olyan többletköltségek me-