Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

165 Az Országgyűlés g. ütése 1971. június 24-én, csütörtökön 1>6 szonyok között úgy lehetne jellemezni, hogy akkora fába vágta a fejszéjét, amivel nem tudott megbirkózni. Ilyen és ehhez hasonló üzem ma elég sok van nálunk. Ha egyedi eset lenne, akkor erről nem beszélnék, de mivel tucatjával fordul elő, ezért mégiscsak érdemes erről pár szót ejteni. Nagyon nehéz ezt most így értékelni és differenciálni, tudniillik sok üzem a tavalyi árvízkatasztrófa és egyéb természeti csapás miatt került ilyen helyzetbe és sok — bizony meg kell őszintén mondjuk — a meggondolatlan és felelőtlen beruházás és fejlesztési program. Itt kettős feladatot látok. Az egyik az, hogy a pénzügyi szervek a jövőben sokkal differenciáltabban kell hogy értékeljék az ilyen programokat, amikor ilyen nagy fába vágják a fejszéjüket. A másik viszont az, hogy most már mi, üzemi vezetők, meg kell értsük, nem számíthatunk arra, hogy majd valahonnan valaki ki fog bennünket segíteni. Ez nyilván nem egyszerű feladat, de a jövőben ezen a területen valamit egyértelműen tenni kell, mert ellenkező esetben rögtön elő fogja adni magát ilyen beruházás és ez árt annak a nagyon jó és alkotó tevékenységet biztosító önállóságnak, amivel egyébként mi, üzemvezetők rendelkezünk. Az expozéban az iparszerű termelésről több szó esett. Tulajdonképpen az iparszerű termelést megvalósítani minden ágazatban egyszerre nem tudjuk. Ezért olyan helyzet állt elő, hogy mindig abbahagyjuk hamarabb egyik-másik " termék korszerűtlen eszközökkel való előállítását, mint amikor sikerül a termelés modern feltételeit biztosítani. Ez a legfőbb hiánybetegségünk, ami a mi mezőgazdasági termelésünkben létezik. Itt is kettős feladatot látok. Egyik az, hogy az ösztönzőket annyira differenciáltan kell alkalmazni, hogy a legfontosabb ágazatokban ez ne tudjon bekövetkezni. A zöldségfront nem nagy volumenű valami, az egész zöldségtermelés költségkihatásai nem nagyok, de ha tovább hagyjuk a dolgokat így menni, akkor idestova nem tudjuk majd még a legfontosabb zöldségfélékkel sem ellátni a lakosságot. Ezért nagyon fontosnak tartom ezt. Ezen túlmenően pedig apellálnunk kell az üzemek vezetőinek állampolgári kötelességeire is. Erről is azért kell beszélni, mert ahogyan nem egy helyen igyekeznek egyik-másik termék előállításától megszabadulni, az már enyhén szólva felelőtlenség. Azt kell tudomásul vegyük, hogy az a városi dolgozó, aki a paradicsomot vagy paprikát fogyasztja, evés közben nem gondolhat arra, hogy korszerű módon született-e meg, nem is akceptálhatja azt, hogy elavult módszerekkel termelték, azt viszont tudja, hogy kevés van belőle és drága. Úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság már van olyan szinten, hogy ezt a helyzetet nem engedheti meg magának. Ha mi, mezőgazdasági üzemvezetők felismerve a kormányprogramból adódó tennivalókat, azok szellemében cselekszünk, a mezőgazdaság teljesíteni fogja feladatát, nemcsak általában, hanem részleteiben is. Az expozét elfogadom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Géczi János képviselőtársunk. GÉCZI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak! Pártunk X. kongresszusa az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével összefüggő kérdések elemzésére, feladatok kimunkálására, meghatározására rendkívül nagy figyelmet fordított. A kongresszus döntései, a Központi Bizottság és a kormány 1970. április 16-i ülésén elfogadott irányelv a tanácsok és szervei munkájának fejlesztésére hosszabb távra világos, elvi útmutatást adnak. A párt és a szélesebb közvélemény helyesléssel fogadta ezeket a döntéseket. A szocialista osztálypolitika érvényesülését látja megvalósulni abban, hogy erősödik az állam helyi szervei, a tanácsok népképviseleti-önkormányzati jellege, államigazgatási funkciója, növekedik önállósága, hatásköre. Űgy ítéli meg, hogy a szocialista demokrácia kibontakozása érdekében nagyon indokolt és szükséges a tanácsok és szervei munkájának továbbfejlesztése. Egyetértéssel találkozik a pártkongresszus állásfoglalása, amely kifejezi: a kormányzatnak biztosítania kell, hogy a tanácsok hatáskörébe kerüljön a döntés mindazokban a kérdésekben, amelyekkel kapcsolatos tennivalók csak az adott terület, illetőleg a település lakosságát érintik és amelyeket a jelenleginél jobban csak a tanácsi szervek oldhatnak meg. A tanácsokról szóló új törvényben érvényesülnek ezek a helyes elvek. A törvény jó keretet biztosít a megválasztott új tanácsok működéséhez. Elősegíti a társadalmi, gazdasági viszonyok fejlődését, a kommunális, kulturális, egészségügyi ellátás javítását, még hatékonyabb együttműködésre ösztönöz a nem tanácsi szervekkel, a lakosság még alkotóbb módon tud részt venni a tanácsi munkában. Az önállóság fokozottabb kibontakozása mellett biztosítja a hatékony központi irányítást, a népgazdasági érdekek érvényesülését. Űgy ítélem meg, hogy e fontos párthatározatok, irányelv szellemében a tanácstörvény megértetése és megértése nagyon fontos politikai kérdés. A megválasztott tanácsok munkájukat ennek szellemében kezdték el, azonban tanácsi és nem tanácsi szerveknek egyaránt még sokat kell tenniük, hogy a törvény előírásainak megfelelően tevékenykedjenek. A jószándékú útkeresés, tenniakarás mellett két véglettel szemben szeretnék szót emelni: egyes területeken — abból a helyes elvből kiindulva, hogy a tanácsok a terület gazdái, felelősek a lakosság ellátásáért, megkapták az önállóságot, szabadon rendelkeznek meglevő pénzeszközeikkel — túlzott igénnyel lépnek fel a helyi tanácsokkal szemben. Esetenként olyan dolgokat is kérnek, amelyekre a helyi tanácsoknak nincs anyagi eszközük, nincs lehetőségük, még legjobb szándékaik ellenére sem tudják a rendkívül gyorsan növekvő jogos igényeket kielégíteni. Másoknál azt tapasztaljuk, hogy az elfogadott nagyon lényeges változásokkal, a helyi tanácsok önállóságának növekedésével, kibontakozó önkormányzatával szemben bizalmatlanok.