Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-3
161 Az Országgyűlés_£. ülése lí ra talált, mert teljesen igazságos, hogy akik többel járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, azok a létrehozott anyagi javakból is nagyobb mértékben részesedjenek. Ugyanakkor mindent el kell követni azért, hogy senki se juthasson meg nem érdemelt anyagi javakhoz. Amint képviselőtársaim előtt is ismert, közéletünk minden fórumán, így pártunk X. kongresszusán is joggal kapott hangot az az igény, hogy a hivatakoban, intézményekben és üzemekben egyaránt érvényesüljön következetesebben az egész társadalom érdekét kifejező államérdek. Ne engedjük meg, hogy bárki is az ország egészének érdeke fölé helyezze az egyéni vagy a csoportérdeket. Egész fejlődésünk azt igazolja, hogy tartós boldogulást, az egyéni törekvések megvalósulását csakis az ország egészének boldogulása révén érhetjük el. Az érdekek ilyen egyeztetése nem könnyű. Néha önmagunkkal is meg kell vívnunk a harcot azért, hogy a kisebb közösség érdekeit nem engedjük a társadalom egyem êtes érdeke elé kerülni. Itt tehát szükség van szemléletformálásra. De elengedhetetlen a minisztériumok, az országos főhatóságok összefogottabb, hatékonyabb tevékenysége is, hogy egyetlen vállalat, egyetlen szövetkezet se értelmezze tévesen a nagyobb önállóságot, s munkájában tartsa mindig szem előtt a társadalom közös érdekeit. Előfordul ugyanis, hogy egyik-másik főhatóság nem mindig gyakorol kellő befolyást a felügyelete alatt működő vállalatok, intézmények munkájára, és elnézi, hogy az össztársadalmi érdek háttérbe szoruljon. Ez a minisztériumok irányító, ellenőrző tevékenységének javítását követeli, ami nem csorbítja, ellenkezőleg, helyes irányba tereli a helyi önállóságot. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Társadalmi életünk problémáinak megoldása, gondos tanulmányozása a következő évek fontos feladata. A gondok, az ellentmondások — amelyek egyrészt munkánk fogyatékosságaira mutatnak, másrészt a fejlődés természetes kísérői — nem csökkentik annak a megállapításnak igazságát, hogy belső életünk kiegyensúlyozott, fejlődésünk töretlen és egyenes vonalú. Legfontosabb, hogy időben felismerjük az új körülmények új követelményeit és tegyük meg a szükséges intézkedéseket a megoldásukra. Ez jobb teljesítményeket követel tőlünk a vezetésben, a termelésben, a tudományos és a kulturális életben egyaránt. Meggyőződésem, hogy a kormány programjában kitűzött célok reálisak, közös munkával és ügyszeretettel megvalósíthatók. A kormány felelősségteljes munkájában, a program következetes végrehajtásában bátran építhet a politikai bizalomra, a kommunisták és egész dolgozó népünk tevékeny támogatására. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízásából és a magam nevében a kormány programjával egyetértek, azt elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Váncsa Jenő képviselőtársunk. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs expozéjában annak a programnak [. június 24-én, csütörtökön 162 a megvalósításáról beszélt, amellyel a választási kampányban a választópolgárok elé álltunk. Ezt a programot ígértük a magyar népnek, erre szavazott az egész nép. Megvalósítása a mi kötelességünk. Néhány, a program végrehajtását segítő és gátló tényezőről szeretnék szólni. Az elmúlt néhány esztendő alatt a gazdasági ösztönzőkről, szabályozókról már szerezhettünk némi tapasztalatot. Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy a mezőgazdasági üzemek esetében ezek az ösztönzők az átlagos körülményekre születtek. Ez akkor jó is volt, hiszen azt jelentette, hogy nagy átlagban a mezőgazdasági üzemek előtt a fejlődés nyitva állott. Ezt az elmúlt évek eredményei bizonyítják is. Ma valahogy úgy vagyok vele, hogy egyformán sújtják ezek az ösztönzők a lemaradt és az élenjáró, dinamikusan fejlődő üzemeket. Ügy gondolom, hogy a jövőben az ösztönzők szelektív hatását fokozni kell, mert több erősen fejlődő üzem fékezését jelentik. A mezőgazdasági üzemek közül az elmaradott, kedvezőtlen adottságokkal dolgozó üzemek gondjai, problémái évről évre visszatérnek. Évről évre rendezést is nyernek. Némelyik rendezése sokszor a vártnál is jobban sikerül. Ügy gondolja az ember, hogy ez a rendezés olykor egy kicsit sokba is kerül nekünk. A másik nagyon fontos dolog, amiről beszélni szeretnék, az ösztönzők még rugalmasabb és gyorsabb változtatásának szükségessége. Néha-néha egy-egy intézkedés túlságosan lassan és eléggé körülményesen születik meg. Vannak gyors hatású intézkedések, ösztönzők is és vannak eléggé hatástalanok is. Két példát szeretnék erre elmondani. A sertéstenyésztésről, a húsprogramról, ma itt többen beszéltek a képviselő elvtársak közül. A kormány egyik legjobban sikerült intézkedési sorozatának tartom ennek a nagyon bonyolult ágazatnak a fejlesztését. Itt egyidőben rendezték a termelői árakat, prémiumot tűztek ki a szerfás istállók üzemeltetői részére, a G. B. meghozta határozatát a húsprogramra, intervenciós intézkedések születtek a háztáji sertéstenyésztés fejlesztésére, biztosítottuk a takarmányellátást. Mindez együtt azt eredményezte, hogy ez az ország húsellátásának alapját tevő nagyon fontos ágazat dinamikusan fejlődik. Mondanom sem kell, hogy ez az ösztönzősorozat sok tízezer embert mozgósított a hústermelés fokozására. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen semmiféle adminisztratív intézkedéssel, vagy utasítással nem lehetett volna ilyen gyorsan előrehaladni a sertéstenyésztés fejlődésében. Ha ehhez most a közeljövőben megoldjuk a feldolgozás és a forgalmazás problémáit is, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az ágazat hosszú távon versenyképes lesz. Amennyire jó példa a sertés, annyira vérszegény eredményekről számolhatunk be a szarvasmarha-tenyésztésben. Itt is több kormányintézkedés született, sok százmillió forintot juttatott a kormány különböző csatornákon, dotációkon át ehhez az ágazathoz, és meg kell őszintén mondani, hogy a nagy befektetés nincs arányban azzal az eredménnyel, amelyet ez az s*
