Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

157 Az Országgyűlés^, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 158 hogy tiszteletben tartják emberi méltóságát, az nem is tudja kibontakoztatni teljesen a maga egyéniségét, alkotó energiáját. Ily módon számára a munka nem jelentheti azt a természetes örömet, ami pedig jellemzője és kell, hogy még inkább jellemzője legyen a felszabadult szocialista munkának. Éppen ezért szükséges, hogy a gazdasági vezetők — építve az üzemi demokráciában rejlő nagy mozgósító erőre — elképzeléseiket, tevékenységüket helyezzék jobban a vállalati kollektívák ellenőrzése alá és érdemben tájékoztassák a dolgozókat. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnökünk beszámolójában reálisan értékelte gazdasági helyzetünket. Népünk, pártunk és kormányunk közös munkájának nagy eredménye, hogy túlteljesítettük a harmadik ötéves terv fontos előirányzatait. Ezzel összhangban megvalósítottuk, illetve több vonatkozásban túl is teljesítettük a párt IX. kongresszusán elhatározott életszínvonal-politikai célokat. Az elért eredmények értékét növeli, hogy úgy tértünk át a gazdaságirányítás új rendszerére, hogy biztosítottuk a termelés folyamatosságát, a piac nyugalmát, jelentősen javítottuk az áruellátást, és becsülettel eleget tettünk nemzetközi áruszállítási és fizetési kötelezettségeinknek. Figyelembe véve, hogy a múlt évi árvíz súlyos károkat okozott és jelentős terheket rótt az állami költségvetésre, joggal állapíthatjuk meg: népgazdaságunk szilárd alapokon nyugszik, egészséges irányban fejlődik. Mindez nem szorul tételes bizonyításra és nem mond ellent annak, hogy gazdasági életünk nem mentes ellentmondásoktól, feszültségektől sem. Ebből a szempontból külön figyelmet és minden eddiginél átgondoltabb intézkedéseket követel a beruházásoknál hosszú idők óta fennálló feszültségek csökkentése, a beruházási piac egyensúlyának mielőbbi megteremtése, az építési idő rövidítése. Nem véletlenül kapott ez olyan nagy hangsúlyt a vitában is. A beruházási tevékenység az utóbbi években felgyorsult. Ezzel egy fdőben — az építőipari kapacitások jelentős fejlődése ellenére — növekedett a befejezetlen beruházások állománya. A befejezési határidőket rendszeresen túllépik. A tervezett beruházási költségek lényegesen, egyes nagyberuházásoknál pedig hihetetlenül nagy mértékben növekszenek. Hadd említem meg elrettentő példaként a dél-pesti kórház esetét. A tervezés \ megindulásakor 5—600 millió forintban irányozták elő az építési költséget. Rövid idő múlva, amikor az építés még meg sem kezdődött, már csaknem 1200 millió forintnál tartottak a költségelőirányzatok. Hasonló a helyzet más kórházak terveinél is. A kormány gazdasági bizottsága — helyesen — ezt nem fogadta el, és most folyamatban van a vizsgálata annak, mi is történt. Valószínűsíthető, hogy — mint sok más esetben — a tervezés itt sem számolt kellőképpen a lehetőségeinkkel. Bár mi a jövőnek is építünk, véget kell vetni annak a felfogásnak, hogy a korszerűség ürügyén erőinket meghaladó megoldásokra törekedjünk. Az sem fogadható el, hogy ennél a létesítménynél az építőipar negyedmilliárddal akarja emelni a költségeket, mondván, hogy a korszerű technológiával történő építés ennyivel többe kerül. A kormány feltétlenül helyesen teszi, most ezt kell tennie, hogy szigorúbb fegyelmet követel a beruházások valamennyi szakaszában az engedélyezéstől a tervezésen át a kivitelezés befejezéséig. Véget kell vetni az egyes beruházások nagyvonalú becslésekkel történő tervezésének. Nem engedhetjük meg, hogy mértéktelenül növekedjék a befejezetlen beruházások aránya, hogy a határidők állandóan tolódjanak, s a költségelőirányzatok a befejezésig gyakran szinte megduplázódjanak. A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében a jelenlegi helyzetben egyik fő feladatunk, hogy— az építőanyag-ipari és építőipari kapacitások jelentős fejlesztése útján — meggyorsítsuk a beruházások befejezését, jobban koncentráljuk az erőket. Támogatjuk a kormánynak azt a helyes álláspontját, hogy nem enged a beruházások pénzügyi keretei túlteljesítésére irányuló nyomásnak és későbbre halasztja a népgazdaság egyensúlyát jelenleg veszélyeztető beruházásokat, még akkor is, ha azok önmagukban indokoltak. Tisztelt Országgyűlés ! Gazdaságpolitikánk megvalósításának egyik kulcskérdése a munka termelékenységének emelése és ennek szolgálatában a műszaki fejlesztés, a rekonstrukció ütemes megvalósítása, a hatékony munkaerőgazdálkodás. Erre azért is rá kell irányítani a figyelmet, mert a III. ötéves terv időszakában a munka termelékenysége a tervben előirányzottnál kisebb mértékben növekedett. Ez nem tervezési hiba volt, hanem más okok mellett elsősorban abból az eléggé elterjedt helytelen szemléletből fakadt, hogy csak a nyereség a fontos. A nyereség természetesen a legösszetettebb mutatója a gazdálkodás eredményességének és amennyiben tényleges teljesítményeket takar, minél nagyobb, annál jobb a dolgozóknak és a társadalomnak egyaránt. A gazdasági élet igazi fejlődését az szolgálja, ha a nyereség nem a fogyasztókat sújtó manipulációkból, hanem a munka termelékenységének növeléséből, az önköltség csökkentéséből, a gazdaságtalan termelésnek jövedelmezővel való felcseréléséből, a világpiaci konjunktúra kihasználásából, tehát a hatékonyság javításából származik. Tény, hogy tavaly és ez év eddig eltelt időszakában már jelentősebb javulás tapasztalható, de gazdasági munkánk központi feladata továbbra is a termelékenység, a hatékonyság marad. Joggal várhatjuk el a gazdasági vezetőktől, hogy megtegyék a termelés és a termelékenység tervezett növekedését biztosító intézkedéseket, minden munkahelyen megteremtve a folyamatos termelőmunka összes feltételét. Fontos, hogy gazdasági vezetőink célszerűbben gazdálkodjanak a munkaerővel, vegyék jobban figyelembe — különösen Budapesten és a vidéki ipari centrumokban —-, hogy a munkaerő hagyományos forrásai kimerültek. Sőt, a szolgáltatások fejlődése nemcsak a mezőgazdaságból, hanem részben az iparból is bizonyos létszámú munkaerő további felszabadítását igényli. Budapesten például már évek óta tartó tendencia a -8 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ