Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

149 Az Országgyűlés^, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 150 ennek következtében a részesedési alap egy részét adóba kénytelen befizetni. Igaz ugyan, hogy ezeknek a vállalatoknak a dinamikus fejlődés időszakában lehetőségük van a bérszínvonal és a részesedési alap nagyobb arányú növelésére is, de ugyanakkor számolniuk kell azzal, hogy a nagyobb mértékű fejlesztés a munkásállomány összetételében minőségi változást jelent, ami magasabb bérezést igényel. Mindez végső soron a vállalati kollektíva érdekeltsége révén szoros kapcsolatban " áll a termelékenység kérdésével is. A folyamatos termelékenységet biztosító munkának az említetteken kívül is számos akadályozója van. Hiába igyekszik egy vállalat a gépek legjobb kihasználásával egyre termelékenyebben dolgozni, amikor menetközben előrelátott vagy nem látott anyaghiányok lépnek fel. A vállalat termelési programjának megvalósításához gondosan előkészítve, a szükséglethez igazodó napi, illetőleg havi bontásban is rendelkezésre áll a termelési terv, valamint az anyagterv is. Ugyanakkor az anyagellátó vállalatok hosszabb vállalási határidőkkel, esetleg csökkentve igazolják vissza az igényeket. A gyakorlat azt igazolja, hogy jelenleg az állami szervek az anyagellátó vállalatok ilyen irányú tevékenységével nem foglalkoznak kellően és a termelővállalatok, ezek közül is a kis- és középüzemek nagy része ki van szolgáltatva az anyagellátók egyenetlen szállításának. Ennek szélesebb körű kihatása is van, mert a termelővállalatok nagy része kénytelen több havi, zömében negyedévi vagy félévi anyagszükségletet készletben tartani, hogy az anyagellátásból adódó egyenetlenségek a termelésben fennakadást, zavarokat ne okozzanak. Végső soron joggal vetődik fel a kérdés, hogy ebben az esetben ténylegesen mi a helyzet, csupán arról van-e szó, hogy az anyagellátó vállalatok igyekeznek áthárítani a terheket a termelővállalatokra, vagy számos termékfajtából nincs elég anyag. Ez utóbbit általánosságban nem lehet állítani, mert a vállalatok többsége az éves szinten kitűzött termelési feladatokat megvalósítja. Szerintem az anyagellátásban meglevő bajokat nagy fokú tervszerütlenség, az anyagellátó szervek részéről tapasztalható nem kellő előrelátás és — kimondom, ha kigondoltam — a felelősségérzet hiánya is okozza. Nem kielégítő a vállalatok közötti kooperáció sem, pedig ez nagymértékben javíthatná a termelékenységet. A kooperációtól való félelem sokszor igazolva van, mert ha nem szállít a kooperáló partner, akkor akadozik a termelés. Ezért a vállalatok igyekeznek önellátásra berendezkedni. Széles termelési vertikumokat hoznak létre csak azért, hogy biztonságossá tegyék termelésüket. A vertikumok növelése viszont egyértelműleg csökkentőén hat a termelékenység alakulására, mert hiszen egy sor erőt köt le. A kooperáció és az alkatrészgyártás fontossága miatt szükségesnek tartom, hogy az illetékes állami szervek mindkét vonatkozásban országos felmérést végezzenek, hogy ezzel is elősegítsék a vállalatok jobb tájékoztatását és csökkentsék az e téren meglevő hibákat, hiányosságokat. Ügy vélem, hogy ezekkel a kérdésekkel ez ideig sem a vállalatok, sem az érdekelt állami szervek nem foglalkoztak súlyuknak megfelelő gondossággal. A kormány elnöke a beszámolóban rámutatott, és azt hiszem általánosan mi is megállapíthatjuk, hogy a vállalatok többségében nem kielégítő a munka intenzitása és a termelékenység. A további előrelépés legfontosabb tényezőjének a munkafegyelm javulását, az intenzitás fokozását tartom. Ugyanilyen súllyal lép fel a vállalati belső mechanizmus szervezettségének kérdése is. Mindezeket egy kissé elhanyagoltuk, és elég nehéz visszaállni a nagyobb fegyelemre és az intenzívebb munkára. Ügy vélem'azonban, hogy a fokozódó gépesítés mindkét téren javulést eredményez. A korszerűbb gép intenzívebb és fegyelmezettebb munkát is igényel. Az említettekkel kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagyni és a jövőben fokozottabban kell megkövetelni a gazdasági vezetők ilyen irányú határozottabb fellépését is. Tisztelt Országgyűlés! Zalai képviselőtársaim nevében ígérhetem, hogy az életszínvonalpolitikánk alapjait jelentő kormányprogram gyakorlati megvalósításában saját területünkön belül mindent el fogunk követni. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth István képviselőtársunk. TÓTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A kormányelnöki beszámolóból különösen két kérdés ragadta meg figyelmemet. Az egyik a fejlődésünk egészét lényegesen befolyásoló szocialista demokratizmussal kapcsolatosan elmondottak, a másik a közéletünket élénken foglalkoztató közlekedéssel, különösen a fővárosi tömegközlekedéssel kapcsolatos kérdés. A szocialista demokrácia fejlesztésének kérdésével Fock elvtárs és az előttem felszólalt képviselő elvtársak sokoldalúan és elmélyülten foglalkoztak. Az elmondottakkal egyetértek, ismételni nem akarok, ezért rátérek a második kérdés kifejtésére. Fock elvtárs a kormány beszámolójában jelentőségének megfelelően foglalkozott a közlekedéspolitikai koncepcióban körvonalazott célok időarányos részének eredményes teljesítésével, a meglevő nehézségekkel. A közlekedési és szállítási dolgozók mintegy 140 000-es tagsága ismeri a kormány tevékenységét. Erkölcsi és anyagi megbecsülésüket látják azokban az intézkedésekben, amelyekben a kormány igyekszik enyhíteni a közlekedés és hírközlés gondjait. Mire gondolok? A dolgozóink munkakörülményeit javító Metró építésére, annak kilátásba helyezett meggyorsítására. Dolgozóink mind jobb és hatékonyabb munkával honorálják a kormányzat olyan intézkedéseit, mint az alapbérrendszer korszerű- -' sítése. Ennek elismerése mellett szükségesnek tartom megismételni kongresszusunk állásfoglalását: a közlekedésben is a munkás bértarifa bevezetését látjuk végső megoldásnak és ezzel együtt a túlórák pótlékolt elszámolását. A kormány határozatának megfelelően az illetékes kormányzati szervek a közlekedés sajátosságait figyelembe vevő korrekciókat tettek és