Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

147 Az Országgyűlés %. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 14» szükséges abban az irányban, hogy a népgazdasági célok megvalósításában nagyobb lehetőségeket vállaló üzemek ne jussanak hátrányosabb helyzetbe. Általában azt a célt kell elérni, hogy a jó hatékonyságú fejlesztés független indulási jövedelmezőségéből döntő mértékben finanszírozni képes legyen önmagát és a fejlesztések finanszírozásában a jövő, és ne a múlt legyen a meghatározó. A jelenleg érvényben levő szabályok mellett nem képződik olyan fejlesztési alap, amelylyel korszerűbb technológiát magas szinten megvalósítva tudna a vállalat bevezetni. Ezért távlatában kénytelen lassítani a fejlődését. • A vállalati fejlesztési alapok valamilyen módon való növelését indokolja az a körülmény is, hogy a korszerű gépek rendkívül drágák. Annak ellenére, hogy az élőmunkában jelentős megtakarítást hoznak a holtmunka megdrágításán keresztül, végső soron nem csökkentik a termelés költségeit, ezért jövedelmezőségük számottevően nem javul a korábbi helyzethez képest. Az amortizációból képződő fejlesztési alap jelenleg főleg a kis- és középüzemeknél még a szinten tartó beruházásokra sem nyújt fedezetet. A jelenlegi szabályozókban nem érvényesül a Gazdasági Bizottságnak az az 1970. évi határozata sem, amely a kis- és középüzemek gyorsabb ütemű továbbfejlesztésére irányul. Ezért nagyon meg kell fontolni a vállalatnak, hogy fejlesszen-e, meddig menjen el, érdemes-e feladni korábbi pozícióit, arányban van-e a nagy erőfeszítés a reálisan elérni vélt eredménnyel. A fejlesztés során számolni kell azzal is, hogy nemcsak a régi, hanem az új termelőberendezéseket is időnként állandóan tömegesen fel kell újítani, azokat pótolni, más szóval szinten tartó beruházásokat is végezni. A lassan képződő fejlesztési alap egy részét az amortizációs hányadon kívül is e pótlásokra kell fordítani. Ez pedig nem teszi lehetővé azt, hogy ugyanakkor egy nagyobb fejlesztés terheként jelentkező hitel visszafizetési kötelezettségének is eleget tudjon tenni a vállalat. Végső soron arról van szó, hogy a szabályozók esetleges módosításánál foglalkozni kellene azzal, hogy a hatékony fejlesztést végrehajtó vállalatoknál milyen módon lehetne elősegíteni a fejlesztések gyorsabb megvalósítását és a vállalatok nagyobb érdekeltségét. Mindezt azért tartom szükségesnek felvetni, mert számos olyan vállalat van, amely nagyrészt önerőre támaszkodva hitelből korszerűsítette üzeme egy részét és a hitel visszafizetésével 7—8 évre leterhelte magát. Ugyanakkor a hatékony termelés megkövetelné, hogy továbbfejlesszen, mert az üzemrészek még nincsenek összhangban, szükség volna a korszerű technikára a többi termelő folyamatban is. Erre azonban lehetősége, nincs, mert a hitelpiacon nem tud versenyben maradni az esetleg jobb pozícióból induló, de a fejlesztésre kevésbé rászoruló vállalatokkal szemben. A hitelek elbírálásának gyakorlata szerint ugyanis elsősorban a fedezeti oldal vizsgálatára kerül sor, és kevésbé veszik figyelembe a hatékonysági mutatók alakulását. Az építőipari kapacitás a tervidőszakban nem elegendő a beruházások lebonyolítására. Az extenzív fejlesztést jellemző építési beruházással szemben nagyobb kedvezményt kell adni, illetve előnyben kell részesíteni az intenzív fejlesztést jellemző gépesítést, elsősorban a korszerű technikát megvalósító fejlesztést. Kedves Elvtársak! Jelenleg az a helyzet, hogy bizonyos ágakban elkerülhetetlen, hogy tőkés relációból szerezzünk be gépeket. Ezt a beszerzést igen magas, 35—40 százalékos vám terheli. Ezenkívül a külföldi valutaátértékelésből adódó forintfelszorzások tovább terhelik a vállalat hitelkeretét. Hozzá kell még számítani ehhez azt is, hogy a jelenlegi rendszerben a hitel engedélyezése után egy-két hónap telik el, míg a vállalat kézhez kapja a behozatali engedélyt. A behozatali engedély kérésétől kezdődően befejezetlen beruházásnak számítja a bank a beszerzendő gépeket, amelyeket talán még azután gyárt a külföldi szállító. A gép teljes beérkezéséig hosszú-hosszú hónapok telnek el. Az ez alatt az idő alatt felszámított beruházási kamatok milliókra felmehetnek, és ebben a vállalat teljesen vétlen. Ugyanakkor hitelkerete vagy egyéb célra tartalékolt fejlesztési alapja teljesen kimerül, és mire belép a beruházás, ott áll a vállalat teljesen megfosztva mozgási lehetőségétől. Az érvényben levő bérfejlesztési mutatók szerint, ha egy vállalat a vállalati szintű egy főre eső szűkebb értelemben vett nemzeti jövedelmet 6 százalékkal, tehát olyan mértékben emeli, mint amilyen a népgazdasági szintű nemzeti jövedelem növekedésének üteme, akkor kedvezményesen 50 százalékos adófizetési kötelezettséggel 1,8 százalékos bérfejlesztést eszközölhet. Ezen túl már progresszíven emelkedik az adózási kötelezettség, és ez a jövedelem másik tényezőjének, a részesedésnek fajlagos csökkenéséhez vezet. Mi a helyzet a gyorsan fejlődő, illetőleg fejlődni akaró vállalattal? A beruházás eredményeképpen a fejlesztés második-harmadik évében meredeken elér egy magas hatékonysági szintet, a megnövekedett nyereség és a csökkent munkaerőlétszám függvényében. Ehhez a magas színvonalhoz viszonyítva a következő években megközelítőleg sem tudja elérni a hatékonyságnak a korábbival azonos emelkedését, szükségszerűen romlik tehát a helyzete, anyagi érdekeltsége összezsugorodik. Ha a beruházás belépésének évében tegyük fel, a hatékonyság 7 százalékos növelését éri el, akkor az ezt követő években esetleg csak 4—5 százalékos növekedést és ennek függvényében 1,2—1,5 százalékos bérfejlesztési lehetőséget tud biztosítani. Ez pedig nem nyújt nagy ösztönzést a gyorsabb fejlesztés irányában. Ez más szóval kifejezve, elsősorban a vállalati kollektíva érdekeltségének oldaláról szemlélve azt jelenti, hogy a jelenlegi szabályozók mellett a vállalat abba a helyzetbe juthat, hogy nem áll érdekében a rövid idő alatt megvalósuló felfelé ívelő nyereség és társadalmi hatékonyság biztosítása, mert rövid idő alatt jut el egy olyan csúcsra, ahol fejlődése szükségszerűen az előző évekhez viszonyítva lelassul, s