Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

141 Az Országgyűlés^, ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 142 létben tartásával, az együttműködő partnerek vállalati önállóságának csorbítása nélkül. A hatékonyabb együttműködés persze nem szűkíthető le szervezeti kérdésekre. Az is szükséges, hogy a vállalati és szövetkezeti vezetők e téren is helyesen ismerjék fel teendőiket. Fokozódjék készségük a közös problémák demokratikus, bürokratizmustól mentes megoldására. Az élelmiszer-gazdaság egészséges szerkezeti továbbfejlesztéséhez tartozik az élelmiszeripari nagyüzemek tömegtermelésének kiegészítését szolgáló friss áruk kibocsátására képes kis- és középnagyságú üzemek kialakítása. Ebben különösen előnyösnek látszik a mezőgazdasági üzemek tevékenységének a feldolgozással való meghosszabbítása. Ezek hiányát leginkább a lakosság érzi, különösen a tej-, a hús- és a sütőipar területén. Az üzemek érdekeltsége a kis feldolgozók létrehozásában kisebb a kelleténél. Kívánatos, hogy az új élelmiszeripari kapacitások egy része ilyen módon valósuljon meg, anélkül azonban, hogy elvonná a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló eszközöket. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak már önmagukban is komoly változásokat idéznek elő a falu társadalmában, illetve az agrárnépesség helyzetében. Nagyrészt ennek az- országgyűlésnek működési idejére esik a termelőszövetkezeti parasztság első nemzedékének friss erőkkel való felváltása is. Az iparszerű termelés elemei, a félig gépesített termelési folyamatok sora és a hagyományos jellegű paraszti munka — ha változó súllyal szerepel is —, de még sokáig egymás mellett él az átlagos mezőgazdasági nagyüzemekben. Megfigyelhető, hogy lassanként átalakul a termelőszövetkezetek tagságának viszonylag egyöntetű paraszti jellege. Mind több munkás és értelmiségi dolgozik tágként is és alkalmazottként is a termelőszövetkezetekben. Csaknem 50 ezer fő a termelőszövetkezetekben dolgozó gazdasági vezetők, illetve értelmiségi jellegű munkát végző szakemberek száma. Ugyanitt végbemegy a munkássá válás folyamata is. Egyszerűsítés tehát a mezőgazdasági üzemeket, a termelőszövetkezetek tagságát kizárólag a parasztsággal, a vállalati dolgozókat pedig a munkásokkal és alkalmazottakkal azonosítani. A tsz-ek tevékenységében és eredményeiben a bedolgozó családtagok révén érdekelt az iparban dolgozók, az alkalmazottak, a tanuló fiatalok és a családanyák több százezernyi tömege is. Mindez elegendő ok arra, hogy továbbra is foglalkozzunk a mezőgazdasági lakosság helyzetével, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső mechanizmusának kérdéseivel. Annak ellenére, hogy a társasgazdálkodásra szövetkezett volt egyéni parasztok, és agrárproletárok zöme megtalálta helyét a szövetkezetben, megfelelő, sőt gyakran példamutató magatartás alakult ki: mindinkább azzal kell számolnunk, hogy a munkaerőmozgást a közösben is a közgazdasági törvények határozzák meg. Az új korosztályokra már nem gyakorolnak hatást, és megszűnnek azok az érzelmi és anyagi kötelékek, amelyek a bevitt földhöz és a környezethez fűződtek, és kiegyenlíthettek hátrányosabb munkafeltételeket is. Nemcsak igazságosak voltak tehát az előző tervidőszaknak a termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetét javító intézkedései, de előrelátóak és szükségszerűek is. A termelőszövetkezetek egy része a munkaerő tekintetében hasonló gondokkal küzd, mint bármely más vállalat. A termelőszövetkezetek más összetételű, más képzettségű munkaerőt igényelnek, mint ami rendelkezésre áll. A tulajdonosi kapcsolat folytán azonban tagjaival szemben nagyobb a tsz elkötelezettsége. Egyik oldalról az öregek, a szakképzetlenek és a nők észszerű foglalkoztatásának a gondja, másik oldalról a technika alkalmazásához értők hiánya teremt feszültséget és nehezíti az eszközök jobb kihasználását. összességében attól kell tartanunk, hogy a fiatalok foglalkoztatási igényeinek változása és az elvándorlás gyorsabb ütemű, mint amit a mezőgazdasági üzemek technikai felszerelésével pótolni lehet. A cukorrépa, a dohány és a zöldség termőterületének csökkenése és az üzemek erre vonatkozó további elképzelései határozott jelzést szolgáltatnak erre. Bár a városokba települt ipar részéről változatlan a munkaerő iránti kereslet, az elvándorlás nagyobb mértékű és gyorsabb ütemű is lehet annál, amit ésszerűen levezethetünk és munkahellyel, lakásépítéssel, közlekedéssel követni tudunk. A járadékos, nyugdíjas és a nem teljes munkaképességű tagok részaránya a termelőszövetkezetekben néhány éven belül a tagság 60 százalékát is elérheti. Az ezzel járó üzemi szociális kötelezettségeket: a betegségi segélyezést, a háztáji juttatásokat, a sokféle vállalt járadék- és nyugdíj-kiegészítést csak a produktív korúak túlzott áldozatvállalással tudják teljesíteni. Törekednünk kell arra, hogy a tagsági viszonyokhoz kapcsolódó jogok: a szociális juttatások, nyugdíjfeltételek, összhatásukban az alkalmazotti foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogokkal egyenértékűek legyenek, javuljon a mezőgazdaságban végzett munka presztízse. Mindennek együtt kell járnia a már kialakult szocialista szövetkezeti vonások további erősödésével. A termelőszövetkezetekben együttesen jut kifejezésre a tagok munkavállalói és tulajdonosi érdekeltsége. A szocialista elosztási elveknek megfelelő anyagi ösztönzés érvényesül, amely differenciáltan kifejezésre juttatja a csoport gazdálkodásának eredményességét, és ezen belül az egyes tag munkájának mennyiségét és minőségét is. A szövetkezetek demokratikus belső szervezete fejlődött, tartalmasabbá vált. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy megnőtt az érdemleges döntési lehetőségek köre, de a vezetők titkos választásának bevezetése is segítette a tagság tudatosabb részvételét a választott szervek munkájában. A szövetkezetek belső élete szempontjából fontos lépés volt a tagság által végzett tulajdonosi ellenőrzés szakmai megerősítése. A területi szövetségek által szervezett revizori irodák mindenütt megkezdték munkájukat, és segítik a tagság jogainak gyakorlását. Részben ennek hatására, részben a kormány intézkedéseire az utóbbi években kezdődő és esetenként