Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1233 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972 két és nagyon egyetértek vele. A költségvetés szervezésénél, a végrehajtás során igen sok helyen a tanácsoknál komoly problémák vetődtek fel és ez nem egészen a helyi tanácsok rossz munkájából fakad. A bevételi kiesések, a bevételek ideje, és a kiadások közötti összhang nincs meg. A költségvetésből működő kórházak, óvodák az év első napjától ellátmányt igényelnek. Tartaléka a tanácsnak nem volt, így előfordult az, hogy az óvónő saját pénzéből fizette ki a tejet. Igen fontosnak tartom a kötelező tartalékalapképzést, annak biztosítását. Városunkban is a bevételi kiesések tervezett feladatok elmaradását okozták. A bevételi kiesésre egy példát: a mecseki szénbányász árkiegyenlítési befizetési kötelezettsége a nyereségből 40 millióval magasabb, mint 1971-ben volt. A mérleg szerinti vállalati nyereség után fizet városfejlesztési adót a vállalat a területi tanácsnak, ez 2,4 •millió forint csökkenést, jelent a bevételből. Egy olyan városban, ahol zömében kirendeltségek vannak, igaz, a létszám arányában befizetik a városfejlesztési adót a nyereség után, de fejlesztést a területen nem végeznek, a lakásépítés támogatására nem fordítanak gondot, a kulturális alapot sem a kirendeltség területén használják fel. Hátrányba kerül ilyen helyen a tanács. Sok esetben a központi végrehajtási utasítások is fedezet nélkül jelentkeznek és ezek is felborítják a kész terveket. Tudom, hogy igen sok felvetett kérdés lerendezésén dolgoznak az illetékes szervek, de nagyon várjuk a tervek jobb végrehajtásához a rajtunk kívül álló feltételek megteremtését is. Egyértelmű, hogy olyan komplex terv, amelyet az idő múlásával részleteiben bírálni nem lehet — nem létezik. Nem is ilyen szándékból tettem, hanem a gyorsabb előrehaladást, a megoldásokat sürgetem. Néhány gondolat a vállalati tervezésről, problémákról. Van a vállalatunknak távlati, középtávú terve, s hogy ez mennyire illeszkedik a népgazdasági tervekbe, azt nem tudjuk, a szénbányászatnál még fennálló sok bizonytalanság miatt. Vállalatunkra ez különösen a távlati koksz-szénigény meghatározására vonatkozik. A dunaújvárosi harmadik koksz-blokk kérdése tudomásom szerint még nem rendeződött. Véleményem szerint az energiatermelés, felhasználás igényszintjét jó lenne szorosabban, központi gazdálkodás alatt tartani. Gondolok itt a Tervhivatalra, minisztériumra. Nagyon egyetértek azzal, hogy a központi — régi, részletekbe menő tervutasításos — rendszer elavult már, de a „terv mint törvény" jelentőségét, tekintélyét erősíteni kell. Az üzemeinkben a piac változó igénye, a szénbányászatnak a fogyasztók és időjárás okozta kiszolgáltatottsága miatt beszélünk éves szakmai, operatív, elvárt, ígért stb. tervekről. Sokszor azt sem tudjuk, hogy melyiket értékeljük. A. terv éknek túlzott ösztönző ereje, realitása sok esettben nincs. Igen sok a feleslegesen elkészített terv, amely értékét veszítve ma már csak papírhalmaz. . december 14-én, csütörtökön 1234 Ügy érzem, a vállalati igazgatókra, akik a terveket jóváhagyják, a sok bizonytalanság miatt igen nagy felelősség hárul. A bizonytalansági tényezők számát az energiastruktúra megváltozás függvényében jó lenne minimálisra csökkenteni — teljesen megszüntetni. Gondolok itt „fejlesztés, erős-gyenge, visszafejlesztés" — területi differenciálásra. Faluvégi Lajos miniszter elvtárs válaszában megemlítette, hogy az energia távlati tervezését az illetékes minisztérium fogja elkészíteni. Nagyon egyetértek vele. A még meglevő bizonytalanságok mellett a tervezéseket nagyon megnehezíti a szénbányászat létszám-szakmunkás problémája, ami még inkább fokozódik a módosított nyugdíj rendelettel kapcsolatban. Csak egy közbevetett megjegyzést a nyugdíj rendelettel kapcsolatban, örülnek dolgozóink ennek, jóleső érzéssel vették tudomásul, hosszú évekre visszamenő problémák rendeződtek. Úgy érzem, jogos az üzemvezetők és üzemi főmérnökök részéről felvett panasz. A bányaüzemek összes föld alatti dolgozóira kiterjesztett rendelet miért nem vonatkozik e két főre? A legtöbb üzemvezető és főmérnök munkaidejének kétharmadában a föld alatt van, nem értik a kirívó megkülönböztetést. Kérem, vizsgálják meg az illetékes szervek e kérdést. Ezután a rövid kitérő után igen sokat várunk a létszám, az elöregedés javulásában a Központi Bizottság határozata nyomán várható bérfejlesztéstől. A vállalatok is mindent megtesznek a fiatalok, a szakmunkások bányához vonzása érdekében, azonban a problémát csak a bányászat nehézségi fokát, veszélyességét, az egészségi ártalmakat figyelembe vevő, kiemelt bérezés oldja meg. A létszámalakulás vizsgálatának kérdését igen fontosnak tartom a tervezés szempontjából, természetesen nem egyedüli jelentőségűnek. Vállalati, de népgazdasági érdekből felvetem a nehéz létszámgondok miatt az úgynevezett „T", illetve érdekképviseleti műszakokat. Vállalatunknál ez a létszámcsökkenés ellenére évről évre nő. Egy évben megközelíti az 5.millió forint bért. nem beszélve a kiesett termelési értékről. Népgazdasági szinten óriási összeget jelent, ha több vállalatnál ez érvényesül. Szükséges lenne jó néhány rendelet átvizsgálása, módosítása. Mégegyszer hangsúlyozom, helyesnek, fontosnak tartom a dolgozók véleménynyilvánítását, meghallgatását. Sok segítséget adhat a tervezésnél, de úgy érzem, sok üzemben még nem élnek kellőképpen ezzel a dolgozók. Mi lehet az oka? Nem 'mindenütt veszik figyelembe a javaslatokat? összefüggéseiben nem ismerik a terveket? Helyi ismerethiány, rossz módszer? Nem tudjuk pontosan. A tervezési módszerek folyamatos fejlesztésében még nagyon sok lehetőség van. Reméljük, hogy a vállalati, munkahelyi szervezések is olyan lehetőségeket tárnak fel, amelyek az éves tervezéseknél már figyelembe vehetők. Legyen szabad a Pécshez tartozó, munkáslakta külterületek, bányászkolóniáik és a komlói régi bányatelepen lakó bányászok még egy panaszát felvetnem. Teszem ezt azért, mert úgy érzem, e területekre nagyobb gondot kellene fordítani valamennyi tervező szervnek. Különösen